Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-07-01 / 7-8. szám

Püspökkenyér. A FÉRJ HÁROM KÖTÉNYE. 100 gr. cukor, 100 gr. liszt, 5 tojás sárgája, 5 to­jás felvert habja, 100 gr. vaj. A cukrot a sárgával jól összekeverni, a vajat ol­vasztva de kihűlve hozzá­­csöpögtetni, utána a lisztet, majd 100 gr. mazsolát, 100 gr. aprószőllőt, 80 gr. vá­gott mandulát, egy darabka apró kockára vágott csoko­ládét, egy darab apróra vá­gott cukrozott citrom vagy narancshéjat, majd legvé­gül a tojás felvert habját keverjük hozzá és kivaja­zott püspökkenyér formában lassú tűznél sütjük. Csokoládé bomba. 250 gr. dió, 150 gr. por­cukor, 1 szelet csokoládé. A csokoládét 1 kanál cukor­ral, kevés vizzel felfőzzük, aztán belegyurjuk a darált diót és cukrot. Kis gömbö­kéi formálunk, közepébe le­het alkoholos meggyet ten­th, csokoládé-darában és tea mellé szervírozzuk. A nőkről és a madarakról. A nők olyan ösztönnel találják meg a maguk sze­relmi táplálékát a földön, mint a madarak a magva­kat, vagy halakat. Kerin­genek a végtelen térben ösztönük vezeti őket tavak, folyók, tengerek és rónasá­­gok fölött s aztán, bo­nyolult cikázás és kovály­­gás után egyszerre lecsap­nak. (Ösztönük, szemmér­tékük ilyenkor csodálato­san nyilatkozik meg. Na­gyon ritkán tévednek s csak néha esik meg, hogy az áldozat erősebb, vagy ügyesebb s kisiklik csőrük­ből, mint az ebihal a si­rály csőréből. Ilyenkor vij­jognak egyet, mint a si­rály; s odább szállanak, keringve, körözve, fárad­hatatlanul, — éberen! Márai Sándor. Angliában irta egy kritikus: "Ha azelőtt az esernyő tartozott a gentlemanhez, úgy ez most a konyhakötény. — Az angol férfi most esik át a nagy fejlődésfolyamaton; röví­­debb-hosszabb időn belül a férfi és nő teljes biológiai szerep­cseréje várható.” Hát ez kissé túlzott, mégha az angolok kesernyés hu­morát le is számítjuk! Minden esetre a kijelentésen Angliá­ban jót mulattak, talán épp azért, mert a téli kiárusításon a háziasszonyok sokkal több férfikötényt vásároltak, mint bármikor azelőtt. Valóban, a személyzet mindinkább drága lesz, a férj szívesebben végzi el a munkát, semhogy horri­bilis összegeket fizessen. És az asszonyok, — természete­sen! — örömmel veszik tudomásul. Az angol családi élet mindig különbözött a latintól, sokkal inkább a négy fal közt játszódott le, s most a televízió ezt még csak fokozta. Így aztán magától értetődő, hogy a férj mindjobban résztvesz a háziasszony teendőiben is. E fejlődést világosan tükrözi a férfikötények nagy ke­reslete. Számos modell és színkombináció van belőlük, sok­nak négy zsebe van, hogy a teremtés koronája fözőkanáltól kezdve a feltörlőrongyig mindent kényelmesen elhelyezhes­sen. Valamelyik áruház hihetetlen forgalmat bonyolított le reklámja segítségével. "Egy úriembernek három köténye van!” az első, a reggelikötény, barátságos szinü, nagy betűk­kel ráhimezve: "Apu reggeli öröme”. Apu reggeli örömében a teát felesége ágyához viszi. Már kevésbbé barátságos, de sokkal erősebb a második kötény, mosogatás tiszta öröm benne. S a legelegánsabb (ennek is volt a legnagyobb sike­re!) az esti kötő, többnyire feketén, szabásában a legújabb divatot követve. Ha a vendégeket kell kiszolgálni, felkötése már-már kötelező. A régi, tradicionális klubokban előkelő urak nyugtala­nul csóválják fejüket. Ök még inkább elképzelik magukat este sárga cipőben a klubban, mint otthon kötényben. De a fejlődés még e bástyák elől sem hátrál! Egyes klubokban újabban már hölgyeket is beengednek vendégként, (tagság még kizárva!) Azt már meghatározták, milyen nőtársaság­­ban jelenhetnek meg az urak: Feleségek és barátnők. Utób­biak azonban csak akkor, ha nem nejeik egy másik tagnak!” KIS ESERNYŐK NAGY MÚLTTAL. Ki hinné, hogy kecses kis selyemesernyőnk a divat leg­régibb kellékei közé tartozik? Tarka huzatukban, szép fogójukkal manapság könnyedék, nem tiszteletreméltóak. De ennek története van. Az esernyő ezer éves múltjának kezdetekor a méltóságot jelentette, s ezért ezt már megjelenésében is képviselnie kel­lett. Nagy volt, hímzések, drágakövek díszítették, hiszen keletről származik. Igaz, ott nem esernyőként szolgált, nap ellen védelmezte tulajdonosát. Egy babilon oszlopon, Kr.e. 1700-ból látjuk először ábrázolva vzt az ernyőt. De tévedés volna azt hinni, hogy ez lett volna az első! Kínában, Perzsiában már sok évszázaddal előbb használták. A babyloni oszlop után 350 évvel később megint megtaláljuk ábrázolva, a szép Nofretete felett tartja egy rabszolgája. Távol- és közelkeletre aztán Európa felé húzódott, de még mindig nap és nem eső elől védett. Gazdag görög asz-91

Next

/
Thumbnails
Contents