Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-07-01 / 7-8. szám

Tolnai Ádám: TISZAVIRÁG... Tiszavirág, irigyellek: egy napig tart az életed. Reggel ébredsz, este alszol a virágos ravatalon. Tiszavirág, de jó neked: pár órás csak a szerelmed. Az az óra sem viharos: nincsen benne szívfájdalom. Nem bánkódol: nincs hűtlenség, sírig tart az örvendezés. Vagy tévedek? Nem jól tudom? Hűségből az egy óra sok? Én Istenem, mért is élek, ha a rózsám igy bánt vélem? Hosszú élet — nincs szerelem...... Tiszavirág, irigyellek, ......de jó neked! Csegezi József: SOUVENIR. Bűvös, csábos, hangzatos, zengő- csengő, émelyítő és undorító francia szó, -szószerint lefordítva emléket és emléktárgyat jelente­ne, de mint minden szó, -az idők folyamán — ez is elvesztette eredeti jelentését. Ma már aszerint, hogy ki milyen tartalommal töltötte fel, mást és mást jelent. A gyáros­nak egy üzletágat, a könyvelőnek egy ro­vatot mindössze, az üzletes rögtön csám­csogni és nyáladzáni kezd, ha a nyári be­vételre gondol, feleségemnek és leányaim­nak,- mint általában véve a nőknek — szép nagy tükröt jelent, amiben megnézhetik ma­gukat, mint csecsebecsével teleaggatott élő karácsonyfa s a férj — a világ legszeren­csétlenebb kreatúrája — rögtön zsebfájdal­mat kap, ha meghallja ezt a szót. Na és ezek után be kell vallanom nekem minden vérem az agyamba tódul, összeszű­külnek a szempilláim, a pofacsontomon megmerevednek az izmok erre a szóra, ke­serű lesz a nyál a számban, egyszóval rrnr eddig is csöndes dührohamot kaptam tőle. de az idén nyáron annyira súlyosbodtak л tünetek, hogy orvosi tanács bevárása nél­kül is egyszer s mindenkorra a ..nvcml's" szóval együtt töröltem a szótáramból. (Más­képen sajnos nem lehet.) — Na jó. jó, hát azért ennyire mégse veszélyes a dolog — mondják a férjek, (a jámborabbja hamar felejt:) — a nők pedig úgy tesznek, mint akik teljesen ártatlanok s nem is értik, hogy miről van szó...... Hát én most elmondom, hogy miről van szó — hölgyeim és uraim — s ha megenge­dik, vegyük mindjárt például az én esete­met. Canadában szoktunk nyaralni évről-évre s akarva-akaratlan utunk minden alkalom­mal a Niagara mellett vezet el, amit köte­­lességszerüen minden évben meg is nézünk. No nem a vízesés kedvéért, szó sincs róla, -kit érdekel az a semmiség, -hanem a sou­venir üzletek miatt, melyek hosszú sorban követik egymást a kiépített parton. Első évben, amikor a feleségem ,,véletle­nül" felfedezte, magam is kíváncsian néz­tem végig, hogy vájjon mit is árulnak ezek ben az üzletekben? Meglepő volt! Felsorolni azonban meg se kísérlem, -becslésem szerint egymillióra rúg a szá­­muk-csupán néhány egyszerű példával fo­gom illusztrálni, bár azt hiszem ez másnak is feltűnt már, nemcsak nekem. Tehát: eredeti kínai selyemsál pagodával és hétfejü sárkánnyal nylonból, importált francia parfüm, (made by West-Germany) -két összegobozott nyakú porcellán zsiráf, egyik só, -másik borstartó, de csak trükkö­sen lehet őket szétszedni, tehát ha valamit meg akarsz sózni, az okvetlenül bors-ot kap, vagy pedig elhül az étel, mire rájösz a nyitjára s a harmadik napon földhözvá­­god az egész vacakot, -a legelképesztöbb változata a porcellán figuráknak és tányé­roknak a világ minden tájáról összeszedve (sohasem hittem volna, hogy a cserép ennyire nemzetközi jellegű és ilyan ízléste­len lehet), na és végül fülbevalók, gyűrűk, karkötők, nyakláncok, gyöngyök, színes üvegek, lábláncok, csattok, övék, dobozok, skatulyák, szelencék, tartók ezrei és száz­ezrei mindmegannyi a legsilányabb anyag­ból és a legfantasztikusabb árban...... — Ugyan ez az édes kis fülbevaló mind­össze hetvenöt cent és úgy néz ki, mintha kézimunka volna, — mutat a feleségem egy tányérnagyságu rézlemezre — s máris ag­gatja magára, mire hirtelen eszembe jut, hogy tavaly is fülbevalót vett magának, de persze mindjárt másnap elvesztette az egyi­ket...... — Ne azt vedd meg — mondom — ez a másik sokkal helyesebb s ugyanarra muta­tok, aminek párját tavaly elvesztette, hirte­­’en arra gondolva, ha ennek is elveszti a felét (ez egészen biztos) akkor jövőre lesz egy pár, amit indulás előtt a zsebembe ra­kok s majd egyszerűen megajándékozom ve­le......, de a feleségem konok. Neki pont r~ a cintányér kell. meg az a piros nyaklánc (tavaly kék kellett, de rájött, hogy az nem megy az arcszinéhez) és egy pléh karkötő darabonként potom egy dollárért. Kisebbik 72

Next

/
Thumbnails
Contents