Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Egy utca és Pierre háza

A taxi megáll egy forgalmas, de tiszta utcában az előtt a ház előtt, amelyben Pierre lakik.

Eve és Pierre kiszállnak.

Mialatt Pierre kifizeti a kocsit, Eve a házat vizsgálja.

Miután a soffőrt elintézte, rajtakapja Evet ezen a vizsgálaton. így szól:

—1 A harmadik emeleten van. A második ablak balról.

Eve feléje fordul, mire ő félénken egy kulcsot nyújt neki.

— Itt van a kulcs.

Eve csodálkozva néz rá.

— Te nem jössz velem?

Pierre zavartan magyarázza:

— Eve, el kell mennem a barátaimhoz. Mikor én ... odaát voltam, bizonyos dolgokat tudtam meg. Elárultak minket... Figyelmeztetnem kell őket.

— Most rögtön kell ennek lennie?

,— Holnap már késő.

— Ahogy akarod.

— Egyszerűen muszáj, Eve .. .

Rövid ideig hallgat, aztán zavart mosollyal fűzi hozzá: ... és jobban is szeretem, ha először egyedül mész föl.

— Miért?

— Ez nem olyan szép, mint nálad, tudod ...

Eve mosolyog, önkéntelenül hozzálép, átöleli, és vidáman kérdezi:

— A harmadik emeleten?

— Bál ajtó, —- magyarázza, most már ő is vidáman.

Eve elindul a ház felé, a küszöbön még- Egyszer megfordul. Pierre ott áll, és nézi. Aggódva kéri:

— Ha fenn vagy, szólj még ki az ablakból...

Eve vidáman és megnyugtatva int a szemével, és bemegy a házba.

Pierre szobája

Eve belép a szobába, becsukja maga mögött az ajtót, és körülnéz. A szoba egyszerű, de tiszta, nagyon rendes és aránylag kényelmes.

Egy függöny mögött egy kis mosdófülke ran és emellett a bejárat egy apró kis konyáéba.

Eve kis megilletődéssel szemléli a helyet, ahol ezentúl élnie kell. Aztán gyorsan összeszedve magát az ablakhoz megy, és kinyitia ...

Az utca és Pierre háza

Pierre izgatottan jár fel és alá az utca túlsó oldalán, a házzal szemben.

Eve megjelenik az ablaknál, és kedvesen kiált le:

— Nagyon csinos itt, Pierre.

Pierre mosolyog, az izgatottsága kicsit lelohad.

— Igazán?

— Igazán csinos, — erősiti Eve.

Erre Pierre int neki, és kiált:

— Hát akkor nemsokára!

Gyorsan távozik.

Pierre szobája

Eire még kicsit utánanéz, aztán megint a izoba felé fordul. Minden vidámság eltűnik az arcáról. Néhány gyámoltalan lépés után fáadtan teszi le a táskáját. Megakad a szeme ?gy bekeretezett fényképen, ami elől áll a liókos szekrény tetején.

Egy fehérhaju, egyszerű öregasszonyt á'blázolt a kép: Pierre édesanyját.

A kép mellett egy kis virágváza áll, benne Egy régen elhervadt kis csokorral.

Eve odamegy a szekrényhez, sokáig és mély megrendüléssel szemléli a képet.

Kiveszi az elszáradt virágokat a vázából, aztán ismét tele uj erővel leveszi a bundáját.

Az összeesküvők utcája

Pierre odaér annak a háznak a kapujához, ahol a gyűlések vannak.

Gyorsan, fürkészve körülnéz, aztán belép.

Az összeesküvők lépcsője

Pierre sietve megy fel a lépcsőn.

Az ajtóhoz érve, a megbeszélt módon kopog is vár. Miután semmi sem mozdul, újra ko- Dog, és bekiált az ajtón át:

— Én vagyok, Dumaine.

Az összeesküvők szobája

Kinyílik az ajtó, a küszöbön az a munkás ill, aki Pierre “feltámadásakor” az utcán Pauionak azt tanácsolta, hogy kövesse. Ijedten néz rá, aztán félreáll, hogy Pierre beléphessen.

Erősen kifulladva, gyors “Jóestét”-tei lép >e Pierre.

Aztán átmegy a szobán a barátaihoz. Pouliin, Dixonne, Langlois és Renaudel az asztal körül ülnek.

Mögöttük Paolo áll, a kályhának támaszkodva. A munkás becsukja az ajtót és beljebb jön. Mindnek sötét és feszült az ardkiíejezése, de Pierre nem veszi rögtön észre gyanakvó pillantásaikat.

— Jó estét, fiuk, — mondja élénken. — Fontos újdonságot kell közölnöm. Holnap minden nyugodt marad. Nem csinálunk felkelést.

A többiek ezt a hirt a legcsekélyebb indulat nélkül veszik tudomásul.

Csak Dixonne mondja egyszerűen:- Ah?

Poulain leszegett fejjel lassan kiissza a poaarát, Paolo a kályhától az ablakhoz megy, páerret egy pillantásra sem méltatva.

26