Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-04-01 / 4-5. szám

bácsira a vörös szakálláról. Számításom szerint most már olyan százharminc esztendős lehet, de hírül sincs olyan ősz, mint én vagyok. Még a nagy bőrtáskáján sincs több folt, mint gyermekkoromban volt. Itt a sóhajtásokat és fohászokat horja szét benne, amiket a földről ide adresszálnak.

Kérdeztem tőle, szokott-e sok levelet hozni Móra Mártonékhoz.

— Az egész utca együttvéve nem kap annyit, mint ők.

Édesanyám kint állt a kapuban, szép hamuszin ruhában,

fekete selyemkendő a fején; ha a keze lisztes nem volna, azt hinné az meber, templomba készül.

— Hozza, hozza! — integetett Bárány bácsinak. — Van-e köztük a Feri fiamtul? Mert mindig az volt szegénykém a legrosszabb levélíró.

Odalépek eléje, megcsókolom a kezét, rám néz szomorúan.

— De soká jöttél, édes fiam, de soká jöttél, pedig hogy vártalak.

Majd megszakadt a szivem és el akartam neki magyarázni, mért nem jöhettem előbb. De már akkorára haragosan elkapta a kezét.

— Persze, megint ellabdáztad az időt a Barta-gyerekekkel!

Elmosolyodtam rajta, hogy édesanyám azt gondolja, én még most is labdázni szoktam a kocsiuton. De hát minek mondjam meg neki, hogy én már öreg ember vagyok? Hiszen úgyis mindegy az, akármivel labdázza el az ember az életét és csak kocsiút az mindig.

Különben most már az ő haragja is mosolyba édesedett.

— Hát a párt elhoztad-e?

— Melyik párt?

— Amelyik a kamrában volt a szakajtóban. Tudod, a többinek jó az élesztős kenyér is, de már a jó Istennek mégis szerettem volna egyszer párral sütni.

— Hát aztán hogy megy itt a kenyérsütögetés, édesanyám ?

— Úgy megy, hogy van egy nagy szuszék, de akkora, hogy abba az öregtemplom húszszor beleférne és abban van elporciózva kinek-kinek a holdujulásig való lisztje. Abból készül minden léleknek minden napra egy kis zsemlyecipó, kinek fehérebb, kinek barnább, a szerint, ki milyen érdemet szerzett rá. Látod gyermekem — nyitott ki egy kis aranyszekrényt, de százszor szebbet, mint az öregtemplom nagy oltárán a szakramentomtartó, — ebben van az Istenke lisztje. Csupa lángliszt ez, lelkem, külön szélmalom őrli a holdvilágban.

— Aztán megvan-e elégedve a jó Istenke édesanyámmal?-— Hiszen, ha nem volna, édes fiam, akkor nem bízta

volna rám ezt a temérdek népet. S tudod, kis fiam, ez mind azért van ám, mert mikor a Hajnal szomszédék boldogasszonyszilvájából egy szem a mi földünkre esett, azt is visszahajitottam. Pedig majd meghaltam érte, mert éppen teveled voltam akkor áldott.

Balkeze hüvelyk- és mutatóujjával végigsimitotta a száját: mióta eszem tudom, mindig ez volt nála a büszkeség mozdulata.

— Aztán meddig kell édesanyámnak a lelkeket etetni?

— Addig, gyermekem, még be nem kerülök a jó Isten galambdúcába, mert ott aztán már ő eteti a lelkeket a maga tenyeréből. Tizszáz millióm sok esztendő is beletelhet még abba, mig a jó Isten arra méltónak talál. Hát a kezedben mit tartasz, te?

Egy darab édesfagyökér volt a kezemben, de csak most vettem észre. Szégyenlősen hátradugtam a kezemet.

— Hát mér nem mondod, hogy éhes vagy, lelkem? Hiszen ki van itten adva a te porciód is, várj csak.

Vajaskenyér.

Ütvén deka lisztből 25 deka vajjal, 25 deka cukorral és két egész tojással tésztát gyűrűnk. Szalmaszál vastagságúra nyújtjuk ki és kenyérkarajalakokat vágva belőle, kikent tepsiben, mérsékélten meleg sütőbe teszszük. Mikor még csak kissé sültek meg, megfordítjuk őket s megkenjük a következő keverékkel: három tojás habbá vert fehérjét alaposan összekeverjük 25 deka cukorral és 1 j 2 citrom levéve!. Világos vajszínűre sütjük.

Mogyorós csók.

Négy tojásfehérjét, 14 deka darált mogyorót, 28 deka cukrot melegen összekeverünk. Mikor kihűlt, beletesszük 2 tojásfehérjének kemény habját, kanállal a tepsibe szaggatjuk és megsütjük. Mogyoró helyett diót, vagy mandulát is vehetünk.

Dióscsók I.

Öt tojásfehérjét, öt kanál porcukrot forró vízzel telt fazék fölött addig verünk a habverővel, mig kemény lesz. 10-15 deka, negyedrészre tördelt dióbelet keverünk bele, ostyára tepsibe kis csókokat rakunk belőle és langyos sütőben megsziritjuk.

Diós csók ff-Huszonöt deka porcukrot, egy egész tojást, egynek a lehérjét és 25 deka őrölt diót összegyúrunk és dióalakokat formálunk belőle. Kikent tepsibe rakjuk ezeket a diókat és ott kezünkkel egyenként kerek lapos formára lapítjuk őket. Lassan sütjük.

Barackcsók.

Tizennégy deka hámozott, őrölt mandulát összekeverünk 21 deka törött cukorral és 2 — 3 kanál baracklekvárral. Cukrosdeszkán jól összedolgozzuk. ha nem áll össze, még adunk hozzá baracklekvárt. Viasszal megkent tepsire kis halmocskékat rakunk belőle és langyos sütőben megszánt juk. Ebből a masszából más mindenféle alakokat: gyűrű, perec, kifli stb. is formálhatunk.

*9