Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4-5. szám
kisértetet látna, ránézett a száraz ruháimra, aztán a saját vizes öltözetére és megszólalt: “Hiszen én is pont onnan jöttem most!” Most rajtam volt a sor, hogy csodálkozva nézzem meg őt. Amennyire vissza tudtam emlékezni, senki mellett nem mentem el a. szellemkocsival. “Igen, —- mondta, —- kifogyott a benzin a kocsimból. Tolnom kellett idáig a nehéz alkotmányt az esőben. Boldog vagyok, hogy most végre rendben elhelyezhettem a garázsban.” Megszavasztunk Daviesnek ezért a “szellemtörténetért” egy rund sört és utána mindnyájan hazamentünk... Vaszary Gábor: A NŐ ÉS AZ AJÁNDÉK. Azon kezdem, hogy maga a nő is ajándék: az élet legszebb ajándéka. Kivétel nincs. A ajándékszerü voltát pontosan igazolják a következő kifejezések: “Odaajándékozta magát a férfinak.” “Na, megkaptad a nőt, öregem? (természetesen feleségül.) Ha most azt mondanám: mivel a nő maga is ajándék, az ajándéknak magának pedig nem szokás ajándékot venni, már be is fejeztem volna ezt az Írást, de én ezt nem mondom. Karácsonykor van az ajándékozás főszezonja: olyankor mindenki jobbra-balra ajándékoz. Van egy közmondásunk: “Jobb adni, mint kapni.” Teljesen érthetetlen, hogy kik találják ki az efajta mondásokat. Mert van még egynéhány ehhez hasonló elvont állítás. Például: “Ki korán kel, aranyat lel.” Fantasztikus! Éppen azoknak a szerencsétleneknek, akiknek reggel 5 órakor kell felkelniök, rendszerint nincs egy -vasuk se. Jobb közmondás volna igy: “Ki korán kel, keveset alszik.” De az sem igaz, hogy: “Lassan, járj, tovább érsz.” Például aki lassan jár, ha átmegy az úttesten, azt egész egyszerűen elüti valami jármű. Ott csak szaladni lehet. Most mi az, hogy: “Jobb adni, mint kapni?” Határozottan merem állítani, hogy jobbfajta társaságban karácsonyi ajándékokat kapni összehasonlíthatatlanul jobb, mint adni. Verekedésekkel kapcsolatban már nem mondom, ott helytálló ez a mondás: akkor jobb adni, mint kapni. (Viszont jobbfajta társaságban sohasem verekszik az ember.) Valljuk be magunk között férfiasán, hogy minden esetben, amikor az ember társasági kötelezettségei révén ajándékot kénytelen adni, felmerül agyában a gondolat, hogy ő meg mit kap ezért a másiktől cserébe? Olyan ajándékozó, aki ajándéka fejében semmit sem remél — nincs. (Legalább is jobbfajta társaságban semmiesetre.) Legtöbbször a nőket kell megajándékoznunk. Micsoda igazságtalanság. A nők tudniillik a legritkább esetben adnak viszont-ajándékot. Legfeljebb azt mondják: — Ezt nekem hozta? Jaj, de kedves magától, Tihamér. Tihamér meghajol és ausz. Az ajándékozás gyönyörei máris befejezést nyertek. (Mehet haza fizetni a részleteket, azalatt, mig megszólják.) Ha a férj nem vesz a felesége nevenapjára ajándékot, teljes a felháborodás. Ellenben a férjnek nincs jogában felháborodnia, ha történetesen az ő születésnapjára nem kapott semmit. Elszorul a szivem, ha iyesmikre gondolok. Mindezeken kívül, nem is olyan könnyű dolog úgy megajándékozni a nőket, hogy ezzel örömet is okozzunk. Egy hölgy felháborodva mesélte nekem a következőket: —- Házasságom első évfordulóján egy olajfestmény másolatot kaptam a férjemtől. Egy méter nyolcvan centiméter magas és két méter nyolcvan centiméter széles volt. A cime: “Disznótor.” A képen 17 emberi teremtmény tartózkodott egy kutyával és két meghámozott disznóval egyetemben. Ennek a disznóságnak az eredetije állítólag a müncheni Pinakothék-ban pihen. A képet egyedül a hálószobában lehetett elhelyezni a két ágy fölé, miközben a fél fal leszakadt. Végül is, minthogy a falba nem lehetett mindenütt szöget verni, az ágyaknak kellett a kép alá igazodniok, és ezáltal a szoba berendezése is megváltozott. Hát ilyen ajándékot vesz egy tisztességes férj a feleségének a házasságuk első évforduláján ? íme egy elégedetlen asszony. Egy lépéssel tovább ment az a másik férj, aki a feleségének hintalovat vett a születésnapjára. — Megőrültél? Ezt vetted nekem? —• Nézd, édes fiam, olyan mindegy, hogy mit veszek neked, úgyis kicseréled. Hogy ki kinek micsoda ajándékot vegyen, azt én se tudom megmondani, de igenis tudom, hogy mit nem szabad ajándékoznunk. íme a legfontosabb: 1. Nem szabad olajkép-másolatokat ajándékozni. Én még olyan embert nem láttam 64
