Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-04-01 / 4-5. szám

ját költségén olyan egyetemet építtetett, hogy azt még a kalapos király is kénytelen volt megcsodálni; volt köztük egyszerű pálos barát, akiből esztergomi érsek és Magyar­­ország bíboros prímása lett. Beházasodás utján örökölték a Nádasdy- és Enyingi Tö­rök-családok birtokait és a legendás Fugger- Thurzó vagyont, de azt nem külföldi divatos fürdőhelyeken tékozolták el, hanem nemzeti kincseket vásároltak össze rajta, amelyek ma a Nemzeti Muzeum és az Iparművészeti Mu­zeum zömét alkotják. Rákóczi Ferenc bal­szárnyán Esterházy Antal nyomult Bécsig, amiért is a fejedelemmel Rodostóba kénysze­rült, de fia már ismét hadvezér és Francia­­ország tábornagya lett. Az egyik Esterházy a Dunántúl honvéd kapitánya volt negyven­­nyolcban, egy másik pedig miniszter Kossuth kormányában, ismét egy másik pedig Mind­­szenty bíboros rabtársa a vádlottak padján... Az Esterházy-család zenepártoló tevékeny­sége nagy hagyományokra tekint vissza. A hercegi dinasztia megalapítója (bár hivatalo­san csak a fia kapta meg először a hercegi címet), I. Miklós (1582-1645) már 1618-ban udvari zenekarit szervez, még abban az idő­ben, amikor csak Léka és Lándzsér birtokosa volt és ez a zenekar már nagy hírnévnek örvend Bécsben, mielőtt még a kismartoni zenei élet megindul. A kismartoni várkastély ugyanis csak 1622-ben jut az Esterházyak kezére, de I. Miklós még nem lakik benne, hivatalai — nádor, tábornok — másfelé szó­lítják. A kismartoni udvartartást elsőnek Miklós harmadik fia, I. Pál (1635-1713) ren­dezi be, aki a hercegi címet is megkapja. Ö maga is az ország nádora, tábornok, a mellett képzett zenész és zeneszerző. Továbbfejleszti az apjától alapított zenekart, mégpedig egy­részt mint egyházi zenekart, másrészt pedig mint katonazenekart, sőt gondoskodik a kis­martoni zenei élet jövendőjéről is. Két fiát magasabb fokú zenei oktatásban részesíti, ta­náruk a soproni neves orgonista, Wohlmuth János, később pedig a bécsi templomi orgo­nista, Fux József János. I. Pál fia, Mihály nagyon takarékos ember volt, félbenhagyatta az apjától elkezdett Má­­ria-templom (ma Bergkirche) építkezéseit és jelentékenyen csökkentette az udvari zenekar kiadásait is. Korai halála után kiskorú fia (Pál-Antal) helyett anyja, Mária Oktávia hercegné veszi át az uradalmak vezetését, aki Werner Józsefet hívja meg udvari karmes­ternek, aki kismartoni tartókodása idején maga is jelentékeny müvekkel gazdagítja a zenei irodalmat. Az időközben nagykorúvá lett II. Pál (1711-1762) herceg is nagy zene­barát volt és az udvari zenekart a birtok át­vételével jelentékenyen megnagyobbította. Kár, hogy hivatali elfoglaltságai — tábor­nagy, diplomata, utoljára nápolyi nagykövet — elszólitják hazulról. Kismarton zenei aranykora akkor kezdődik, amikor 1759-ben végleg visszavonul magyarországi birtokára, Kismartonba. Mivel Werner József karmester már öregedni kezdetit, meghívja Haydn Józse­fet Kismartonba, mégpedig először alkarmes­ternek. Ekkor kezdődik a hercegi udvari ze­nekarnak a virágkora. Haydn József 1732-ben született a Lajta folyó ausztriai oldalán, Rohrau a/d Leitha nevű községben, ahova dédapja, Haydn Gás­pár vándorolt ki Magyarországról, a Fertő mellékéről, Moson-vármegyéből. Esterházy Pál Antal herceg Haydnt Bécsben ismerte meg a Morzin gráfoknál, ahol karmester volt. A Morzin-zenekar feloszlásával hívta meg Kismartonba őt a herceg 1761-ben. Haydn József 1761-1766 között állandóan Kismar­tonban lakott, röviddel Kismartonba köl­tözése előtt nősült meg Bécsben, ezért házat vásárolt a Kolostor-utcában. Egy évvel ké­sőbb azonban meghalt hercegi pártfogója s annak örökébe öccse, Miklós lépett. Ester­házy II. Miklós (1714-1790), aki a ‘pompa­szerető’ és a ‘fényűző’ mellékneveket viseli, egyike lett a legnagyobb magyar müvészpár­­tolóknak. Magasrangu katona, ő a ‘kolini győző’, nevéhez fűződik a fertődi kastély és az operaház megépítése és a kismartoni, majd az eszterházai zenei kultúra megterem­tése. Haydn teljes erejével a zeneszerzésre fordít­ja figyelmét: a kismartoni első évekből ered hat, fúvószenekarra irt partitúrája, amelyek­kel annyira ismertté vált, hogy ezeknek egyik tételét Brahms is felhasználta variációi szá­mára. Itt említjük meg, hogy Mária Terézia megbízásából Haydn József szerezte az osz­trák-magyar hadsereg számára az összes ka­tonai kürtjeleket (ébresztő, rohamjel, sora­kozó, takarodó). Érdekes, hogy a Haydn-féle katonai kürtjeleket, amelyek elismerten a legszebbek a világon, a kettős monarchia összeomlása után is egyedül a magyar hon­védség használta, aminek érdekes története van. Az első világháború végéig az egykori Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi kato­nai alakulata, tehát a császári és királyi kö­zös hadsereg, a magyar honvédség és az osztrák Landwehr egyfajta kürtjeleket hasz­nált. Az összeomlás uitán Ausztria és Csehor­szág szakított a Haydn-féle kürtjelekkel és újakra rendezkedtek be. Nálunk is szóba ke­rült a változás és pályázatot írtak ki ma­gyaros jellegű kürtjelekre. A számtalan pályamű közül a bírálóbizottság kiválasztot­ta a szerinte legjobbat és a jeligés levélből a legnagyobb meglepetésre egy női név ke­rült elő. A bizottság nehéz helyzetben volt s mivel időközben kiderült, hogy Ausztria és Csehország is elhagyta a Haydn-féle kürtje­leket, a legfőbb hadúr rendelkezése szerint a magyar honvédség (és a cserkészek) megtar­totta azt. Haydn 1766-ban irta első nagyszabású mü­vét, az orgonára komponált ‘nagymisét’. Eb­ben az időben már nagyon elfoglalt ember volt: vezette a napi zenekari próbákat, vala­6

Next

/
Thumbnails
Contents