Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
SAKK lógó szem harcra s vitára készen parázslott minden pillanatban. A többiek, ahogy lehetett, úgy ülték körül a tüzet. Sokan voltak s Erdély minden feléből. Többen, mint a hajtők. Még Mitru sem ismerte valamennyit, pedig ő már évek óta vadászott az urakkal. Hanem volt ott egy, akin meglátszott, hogy nem tartozik egészen közéjük. Kis barnaképü fiatalember volt ez. Szürke condra gúnyát viselt, akár a jómódú parasztok. Bajuszkája pelyhedzett éppen. Ócska egycsövű puskájával ott ült egy ledöntött bükkfán, távolabb a tüztől s az uraktól, de a hajtőkhöz sem közel s bicskával szalonnát falatozott. Az öreg Sándru fia volt ez. Sándrué, aki a báró legelőit bérelte kereken a havasön, mindenütt, amerre csak tisztások és széltörések voltak. Tüszős, bocskoros, egyszerű havasi pásztorember volt az öreg Sándru, de kétezer birkának az ura. Bácsaival és pakurárjaival maga terelte a juhokat tavasszal fel az Ulmura, Jisára, Cégi pojánra, Bradulecre s amerre csak a bárónak legelői voltak. Ősszel maga ment mögöttük, le a Maros völgyéin végig a Nyárád és Küküllő mentére, ahol szénát, szalmát vehettek uradalmaktól a teleltetésre. Kétezer, vagy talán még több birkája volt, ki tudta azt pontosan? S öt fia. Négyet megtartott pakurárnak s az ötödiket, a legkisebbiket, urnák taníttatta. Tellett a juhokból. így lett Indrei Sandruból Sándru Bandi joggyakornok a szászrégeni szolgabiróságon. A báró szerette az öreg Sándrut, mert ritka becsületes ember volt. S pártolta a fiát is ezért. Sorsát már el is rendezte előre: ha ideje jő, szolgabiró lesz, majd s főszolgabíró később. Addig is, valahányszor vadászni indult Vécsről az urakkal, elfuttatott egy csézás lovat Szászrégenbe Sándru urfiért. Hadd jöjjön ő is. Szokjon bé a magyar urak közé. Tréfálni is szeretett vele, mert jól vágott az esze a fiúnak. Azt tette ott a tűznél is éppen. Arról folyt ugyanis a szó, hogy mi több: ha egy medvét lőtt valaki, vagy pedig két disznót. Ki ezt mondta, ki azt.- No Bandi öcsém, — fordult oda a báró a Sándru-fiuh:z — mit szólasz te ehhez, hadd lám? Az pedig illedelmesen megtörölte elébb a száját, kis pelyhcdző bajuszkáját is megpödörgette, aztán kivágta bátran. — Én a két disznó mellett szavazok! — S ugyan miért? — hökkent meg a báró. — Azért, mert a disznó mindenképpen előkelőbb, mint a medve. — Nocsak — lepődtek meg erre az urak is. De a báró már látta, hogy ebből ki kell bújjék valami fortély, s ezért hát biztatta is a fiút.-— Na, hát magyarázd meg a dolgot, hadd értsük! Nem is kérette az magát. — Hát nem a kegyelmes báró úrtól hallottuk többször is, hogy ebből, vagy abból a disznóból képviselő, főispán, vagy éppen miniszter lett? Medve pedig még ezideig nem töltött be a hazában semmiféle hivatalt! — Ej, kutya kölyke! — kacagtak az urak, s egy félpint. bort nyomban meg kellett igyék erre a mondásra. Közben lehúzták a medvét is, meg a disznókat is a hegyről. Fölkeltek az urak, nézték a zsákmányt. Oda tódultak a hajtők is mind. Méregették a medvét, becsülték súlyra a disznókat. Kacagott a sok lompos, izzadt szegényember annyi szép hús láttán. Ebből majd jut mindegyiknek egy tarisznyára való, mikor hazamegy s félliter pálinka a medve után. Csak kikottyantotta örömében az egyik. — Na ugye, hogy mégis csak az öregnek volt igaza! Mondotta őkelme még az elején, hogy az első hajtásban nem lesz semmi, csak a másodikban! Nem hitt neki Mitru! Meghallotta a báró a beszédet, s kíváncsian fordult a hajtők felé. 1. Számú sakkrejtvény Matt 3 lépésben. A megfejtés beküldésének határideje: március 15. Beküldendő: KÁRPÁT, 4160 Lorain Ave., Cleveland 13, Ohio, USA címre. A 11. számú sakkrejtvény megfejtése: 1 a. Ve5 — Fd4, 2 a. V x d 4 matt. 1 b. V e 5 — К d 3, 2 b. H f 5-ről d 4 kivételével bárhova lép — matt. A helyesen megfejtők közül könyvjutalmat kaptott: SÁNDORFY BÉLA, Belém, Brazília. BENCZÚR GYULÁT, a nagy magyar festőművészt, arra kérte két tehetséges növendéke, járjon közbe érdekükben, hogy Triesztbe utazhassanak, ahol érdekes képeket festhetnének. Benczúr megígérte közbenjár1 á s á t, aztán elkezdett a saját trieszti emlékedről mesélni a két fiatal piktornak. — No, fiuk, — szólt hozzájuk — ha Triesztbe érkeztek, okvetlen keressétek fel az “Anker“-t,ahol nagyon szép kiszolgálólányokat láttam. — Hát mikor volt ott, mester? — kérdezte az egyik növendék. — Mikor is voltam ott? — tűnődött Benczúr. — Hm, hm, hát bizony lehet már annak vagy ötven esztendeje. 17
