Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
ra, hogy kellő időben egy saját hobby-ra szert tegyenek. Az ilyen férfinek van szüksége egy megértő feleségre, aki hidat épit neki, hogy könnyebbé tegye neki az utat az öregedés nyugalmába. Nyugodtan ösztökéljük tehát őt már egy-két évvel a bizonyos “nagy nap” előtt arra, hogy a családnak szüksége van egy kis kertre például. Egy ilyen kert rengeteg idejét elveszi egy olyan embernek, akinek ez rendelkezésére áll. Ha pedig még nagyon fiatalos és jó erőben van, akkor bizonyára él benne az utazási vágy. Az utolsó munkaévek alatt tehát takarékoskodjunk, hogy legyen pénz az utazásra. Rá kell őt az utazásra beszélni, közeli és távoli vidékre. Kisérje őt el ezekre az utazásokra és éljék át együtt mindazt, amit mindig terveztek, amire csak időhiány miatt sose került rá sor. És mi lenne, ha rábeszélné, hogy próbálkozzon meg a horgászással? Gondoljon mindig arra, hogy mi lenne az életükből, ha egész nap ott ténferegne az otthonukban egy elégedetlen, morgó, követelődző ember, aki nem tud az idejével mit kezdeni. Az idegeket ölő unalom már számos, hosszú éveken át tartó házassági közösséget szétrombolt! Éppen ezért már előre nézve kell törekedni, hogy az unalom ne álljon be. Minden aszszony jól ismeri az urát, igy tudja, hogy mit tanácsoljon neki, mire vezesse rá, amivel majd akkor foglalkozni tud. Mindegy, hogy az bélyeggyüjtés-e, vagy horgászás, kertészet, állattenyésztés, ha kert áll rendelkezésre, vagy jó bridge-party megszervezése, folyóiratok, könyvek beszerzése, vagy ha tudományos képzettsége van, rábírás arra, hogy gondolatait, fejtegetéseit megírja. Át kell őt segíteni ezen a nehéz átmeneti időszakon, hogy ismét megtalálja önmagát és friss, ujult energiával vesse bele magát az uj elfoglaltságba. X Ady Endre: A SION-HEGY ALATT Borzolt, fehér Isten-szakállal, Tépetten, fázva, fut, szaladt Az én Uram, a rég feledett, Nyirkos, vak, őszi hajnalon Valahol Sion-hegy alatt. Egy nagy harang volt a kabátja, Piros betűkkel foltozott, Bus és kopott volt az öreg Ur, Paskolta, verte a ködöt, Rórátéra harangozott. Lámpás volt reszkető kezemben És rongyolt lelkemben a Hit S eszemben a régi ifjúság Éreztem az Isten-szagot S kerestem akkor valakit. Megvárt ott, a Sion-hegy alján S lángoltak, égtek a kövek. Plarangozott és simogatott, Bekönnyezte az arcomat, Jó volt, kegyes volt az öreg. Ráncos, vén kezét megcsókoltam S jajgatva törtem az eszem: “Hogy hívnak téged, szép öreg Ur, Kihez mondottam sok imát? Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.” “Halóttan visszajöttem hozzád Én, az életben kárhozott. Csak tudnék egy gyermeki imát?” Ő nézett reám szomorún S harangozott, harangozott. “Csak nagyszerű nevedet tudnám.” ö várt, várt s aztán felszaladt. Minden lépése zsoltár-ütem: Halotti zsoltár. S én ülök Sirván a Sion-hegy alatt. A TAPINTATOS FŐNÖK — Azt mondták, hogy magával kesztyűs kézzel kell bánni... 72
