Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
gok neked valamit mesélni az életedből, úgy, amennyire én azt ismerem. És esküszöm neked: ha hazudni próbálsz, vagy nem sikerül nekem téged Lucettetel megutáltatni, akkor elsütöm rád a revolvert. André szárazon nyel egyet. bucette kővé váltan ül. — Egyetértetek mind a ketten? — kérdi Eve. Miután egyikük sem képes egy szót is szólni, folytatja: — Rendben van. Tehát elkezdem: Nyolc évvel ezelőtt, André, nyakára hágtál már az apai vagyonodnak, és igy gazdag asszony felhajtásához fogtál... Az összeesküvők viskója A viskó az iparnegyedben egy kiszolgált garázsféle. Körülbelül harminc ember gyűlt egybe. Elszórva álldogálnak, és Dixonnera és Langloisra tekintenek, akik egy teherkocsironcs rakodólapjáról vezetik a gyűlést. Dixonne éppen beszédjének végszavainál tart: — Ezek tehát az utolsó utasítások, bajtársak. Siessetek őrhelyeitekre, és ott várjatok további parancsokra . . . Húsz percen belül a felkelés megindul... Az emberek gondolatokba merülten, feszülten hallgatták. Mindnyájan munkások, a legtöbbjük úgy harminc körül. Mikor Dixonne befejezte a beszédet, először némaság uralkodik, majd néhány hang hallatszik. — És Dumaine? — Miért nincs itt Dumaine? —- Igaz az, hogy Dumaine spicli volt? Dixonne felemeli a kezét, csendet parancsol, majd felel: — Most pedig rátérek Pierre Dumainera ... Ugyanakkor egy elhagyott mellékutcán át Pierre elérte a viskót. Gyorsan leugrik a kerékpárról, még egy utolsó, gyanakvó pillantást vet maga köré, és közeledik a kétszárnyu ajtóhoz. Megállapítja, hogy ez belülről be van zárva, erre a viskó mellett elszalad a sarokig. Közben átugrik egy elhagyatott kertecske kerítésén, és eltűnik ... Lucien Derjeu messziről figyeli. A falhoz lapul, ömlik róla az izzadtság, és kifulladtan lélegzik. Mikor Pierre eltűnik a szeme elől, vár egy pillanatig, majd elrohan, de az ellenkező irányba ... Pierre ezalatt még egy második kerítésen is átugrott, felriaszt néhány sovány tyúkot, és végül megáll egy ablaknyilás alatt, amely pár méterrel a föld fölött van ... Kínlódva huzódzkodik fel odáig, és lovaglóülésben belát a viskó belsejébe. Dixonne még beszél: ... szerencsére még kellő időben lelepleztük őt. Semmiféle magyarázatot nem tudott nekünk adni, és így jobbnak látta, hogy eltűnjön... Egészen közelről hallatszik Pierre hangja: —- Tévedés! Mintegy vezényszóra minden szem az ablak felé fordul, és az elképedt összeesküvők ott látják Pierret lovaglóülésben a szellőztető nyílás előtt ülni. Most ráakaszkodik a falpárkányra, és zárt lábakkal leugrik a földre ... Pierre gyors léptekkel megy az összeesküvők felé, akik utat nyitnak neki. A viskó közepéhez ér, odalép a teherautó mellé, amelyen Dixonne és Langlois állanak. Ott megfordul, és beszélni kezd, zsebredugott kezekkel, de jól kiegyenesedve: — Itt vagyok, bajtársak. Igen, igen, itt áll az áruló, a megvásárolt, aki szökni akart, miután kézhezkapta a régenstől a judáspénzt. Pár lépést tesz előre, mialatt a legközelebb álló összeesküvőnek keményen a szemébe néz. Aztán megáll, és újra beszélni kezd: — Ki bátorított benneteket, mikor minden balul ütött ki? Ki alapította a Ligát? Ki küzdött éveken keresztül a zsoldosok ellen? Mialatt beszél, egészen közel jut a teherkocsihoz, és rámutat Dixonnera és Langloisra: — Tegnap engem Dixonne és Langlois durván megtámadt. Nem akartam védekezni, de előttetek, bajtársak, tisztára akarom mosni magam... Nem magam miatt, de ti miattatok. Nem akarom, hogy lemészárolni engedjétek magatokat. Egy telefonfülke Lucien Derjeu éppen becsukja maga mögött egy kis külvárosi kocsma telefonfülkéjének ajtaját. Lázasan keres ki egy számot, és félelemmel telve vár... Szabad kezével letörli az izzadtságot homlokáról, és közben aggódva figyeli az ablaküvegen keresztül az elhagyatott utcát. A zsoldosvezérkari főnök irodája A legfelsőbb vezérkari főnök íróasztalánál ül, egy térkép fölé hajolva. Több egyenruhás osztályfőnök állja körül. Mind feszülten figyelnek, valamilyen eseményt várva. A telefon csengetése töri meg a csendet. A legfelsőbb vezérkari főnök a sok készülék közül egyiket felemeli és hallgat. Alárendeltjeinek egy pillantással értésükre adja, hogy a várt beszélgetésről van szó. Majd megint kis ideig hallgatja a kagylóban a beszédet és a beszélő fejtegetéseire röviden válaszolgat: — Igen .. . igen ... 56
