Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
a civilizáció, az emberi szolidaritás, a humanizmus mai állása mellett uj módszert kellett kitalálni. Elárulom. A gazdasági háború az, mely mögött az álomvilág kiépítéséről álmodok, a munkaverseny erőszakos felfokozása mellett tizedelnek. Érted ezt a raffinériát? Azokat tizedelik, teszik tönkre, akik az utasításaikat végrehajtják. Tizedeléssel gyártják az uj állásokat a szeminárium egyetemeken képzett, az onnan kikerült fiataloknak. Gondolkozzál egy kicsit, ha még képes vagy rá, Fricikém. De kérlek, ne beszélj róla másnak. Inkább égessed el a levelem, mert félek, hogy az a nagy szabadság, melyben élsz . . . szóval jobb lesz, ha elégeted. Még egyet, melyről akarok beszámolni. Ne hidd, ne gondoljad, hogy itt nekünk nincsenek meg a saját problémáink. Nekem például még nincsen saját házam. Még kocsim sincs. És mégis, ezek ellenére, sokkal, sokkal gazdagabb vagyok, mint Ti otthon, valamennyien. Hogy miért. Mert itt élek. Szabad vagyok. Terveim vannak, elképzeléseim. És ebben a világban minden csak az idő kérdése. Csak idő, egészség, akarat kell mindenhez. Arról már letettem, hogy texasi olaj milliomos legyek. Miután a kétév alatt oly sokat ástam, kutattam a ház körül, rájöttem, hogy olaj csak a töltőállomás alatt található. (És, még ha találtam volna a kertben, az sem lett volna az enyém, hanem a háztulajdonosé!) Befejezésül még csak annyit, hogy sajnálom Édesanyádat betegsége miatt. Téged pedig azért, hogy az ingyenes SzTK kezelésre ráment egyhavi fizetésed. Ha legközelebb irsz, Írjad meg, milyen orvosságra lenne Anyádnak szüksége. Megszerzem és elküldöm. Köszönöm az őszinte-hangú levelet. És még egyszer. Ne féltsd a mi magyarságunkat. Azt semmi veszély nem fenyegeti. Ha kettőnk közül valakit félteni kell, Frigyeském, akkor az csak Te — ti lehettek. Ha a leveledet azzal a szándékkal Írtad, hogy honvágyat ébresszél, helytelen volt. Magyar embernek a mai Magyarország után nem lehet hovágya. Szegény otthonmaradott Barátom! Én még az vagyok ma is, aki voltam, de Te? Árnyéka vagy annak, aki voltál. Bocsáss meg az őszinte szavakért. Rekey Tibor volt vezetőkönyvelő elvtárs. Horváth Béla: Elhurcolt magyarok éneke Madarak szálljatok, suhogjatok szelek! Száműzött magyarok közé eredjetek. Vigyétek el nekik e végső sóhajunk, Mivel a drótsövény mögött mi meghalunk. A tábor közepén hóhérunk meggyötör, Hazánk oly messze van s közel a sirgödör. E korban szenvedőnk, melyben vigadni I szégyen, Lüktetnek sebeink az Isten öt sebében S miként elrendelő, megadjuk im a vért: Ma reggel meghalunk egy élő nemzetért, Tehát a kinpadon ne hagyj, Ó Szent Szűz el! Hazánk oly messze van s a sirgödör közel. Hol vagy, kis gyermekünk? szerelmünk, Imerre vagy? A vesztőhely kövén, Ur-Jézus, el ne hagyj. Mindünket egybe gyüjts az égi udvaron. Házadba vedd, akit a puska sújt agyon. Mert, im, a puskatus naponta minket öl. Hazánk oly messze van s közel a sirgödör. Mivel szegény húsúnk a fagyban megdagad, Megváltó Jézusunk, mutassad meg magad! Közöttünk megjelenj, kérünk e hajnalon, Nyissad meg szivedet, megsebzett Irgalom. Sajdulnak sebeink, jaj, szivünk ügy tüzel! Hazánk oly messze van s a sirgödör közel. Mindenható Atyánk! aki a nemzetek Sorsát és igazát öröktől rendezed, Vérünket hasztalan kiomlani ne engedd, Anyádnak gyarmatát gyógyítsa meg ^kegyelmed! Keresztény népedért hitvalló vér ömöl. Hazánk oly messze van s közel a sirgödör. Ahol leroskadunk könyörtelen utunkban, A sárga fagyhalál a föld alól kibukkan. Szent-Lélek Istenünk, Pünkösdi Parazsunk, Fújjad ránk tüzedet, midőn itt megfagyunk! Házunkból szörnyeteg Herödes üldöz el. Hazánk oly messze van s a sirgödör közel. Hazánk oly messze van s a sirgödör közel. A ki végző szakasz ropogva ránk tüzel. De minket Isteni Mesterünk megölel Mellünkön mártírok rubinja tündököl: Kijevi katonák sortüze elsöpör, De hazánk bölcseje lesz ez a sirgödör! 40
