Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
szolgáló külön épülettel és berendezéssel, sőt első Ízben lesz direkt televíziós adás Európa számára is. Készül a jégaréna, skiugró sánc, utak és hidak, s természetszerűleg mindazzal a technikai ujitással és kényelemmel, látják el az összes létesítményeket, amelyeket a kor megkövetel. 300.000 nézőre számítanak, és 600 sajtótudósitó működését technikailag biztosítani tudják. A versenyzők szállítására légióidat terveznek. A rádió és televízió közvetítés, szinesadás minden sporteseményről külön lesz. Újítás a versenypályák mentén levő közvetítő tornyok felállítása, hogy a nézők a versenyek lefolyásáról folyamatos képet alkothassanak. Minden lényeges kérdésről a szervező bizottság havonta úgy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, mint az érdekelt államokat körlevé1- ben értesíti. Az egész világ sporttársadalma nagy érdeklődéssel tekint California felé. Az egyes versenyágakban nemzetenként megtörtént a keretek kijelölése és a válogató versenyek megkezdődtek. Még nagyobb mezőny lesz és még kiemelkedőbb eredmények fognak megszületni ! A világ sportolói nemsokára itt találkoznak és olimpiai szellemben fogják küzdelmeiket megvívni. A jövő uj olimpiai bajnokai, képzeletben már indulnak a távoli californiai partok felé. . . Zöld Ferenc dr. B. Kovács Fréda: MAGYART A MAGYARNAK “Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom és Írok, életem legnagyobb eseménye”, — Írja Kosztolányi Dezső. “Csak anyanyelvemen lehetek igazán Én . . . itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, irok.” így vagyunk mindannyian vele. Tudhatunk két, három vagy tiz nyelven, csak egy a miénk, édes anyanyelvűnk. Magyarul álmodunk, magyarul gondolkozunk és csak magyarul szárnyal szabadon képzeletünk. így van. Mégis mit látunk? Évről-évre kevesebb hetilap, folyóirat szólal hozzád magyarul. Évről-évre kevesebb a magyar mozi, előadás, színház. Évről-évre üresebbek az előadótermek és a tiz éves jubileum helyett elsirathatjuk a magyar könyvkiadást. Nyelvében él a nemzet! És miben élünk mi, uj emigráció? Mintha nem is 95 százalékban irodalmat pártoló, otthon is könyvtárt tartó, újságot olvasó emberekből állnának, de Írni és olvasni nem tudó analfabéták tömegéből. Gyermekeink maguk között már csak angolul beszélnek és mi túl “bízik” vagyunk magyarul beszélni velük, inkább “drájvolunk” egyet a “biok” körül és megnézzük, merre “soppingolhatunk” olcsóbban. Bizony, kerékbetörjük ezt a mi drága anyanyelvűnket és találkoztam már olyannal is, aki szégyelt nyilvános helyen, idegenek előtt magyarul beszélni: ne tudják, hogy “forajgenek” vagyunk! Pedig egy nyelv nagyságát és szépségét nem az határozza meg, hány millió meber beszéli! Hanem, az mennyire tudja magát tömören, félreértést kizárva kifejezni. Te árva magyar, vedd egyszersmiindenkorra tudomásul: A magyar az egyedüli élő klasszikus nyelv! Nincs mit szégyenkezz nyelved miatt, de jogod van büszkén hirdetni, hogy magyar az anyanyelved! Mit nevezünk klasszikus nyelvnek? A latint, görögöt. Miért? Mert ősiségük folytán annyira lecsiszolódtak, hogy minden segédszó nélkül, pontosan és félreérthetetlenül közük a gondolatot. Hogy mit értek ez alatt, miért klasszikus a magyar és miért nem az a milliók által beszélt idegen nyelv? Egyetlen példa bizonyítja: kísérelje meg mindenki az általa legjobban tudott idegen nyelvre lefordítani ezt a mondatot: Hívtál, jöttem, küldesz, megyek. Aztán számítsa össze hány szóval tudta értelmét kifejezni? A magyarban nem az értelem mondja meg, hogy egy vagy több emberről van-e szó. Mi és én, irok és írunk között félreérthetetlen különbség van. A tárgy esetet nem a mondatfüzés kénye szabja meg, a legkezdőbb kezdő sem mondhatja magyarul: A macska megharapta a kutyát, — mert akárhogy forgatom, csűröm, csavarom, értelme a mondatnak mindig ugyanaz marad: a kutya megharapta a macskát: a macskát harapta meg a kutya, a macskát a kutya harapta meg, a kutya harapta meg a macskát, megharapta a kutya a macskát. És mégis, valami kis különbség mindegyik mondatban van. . . hol a kutyáról, hol a macskáról beszélek és ez a kis különbség teszi nyelvünket oly felejthetetlen széppé. Nincs nyelv, ami olyan kifejező erővel, olyan hajszálfinom árnyalatikkal rendelkezne, mint a miénk. Elfogult magyar vagyok? Szólaljanak hát meg a magyar nyelv szerelmesei, az az idegenek. Mozzofanti olasz nyelvész, aki százhárom nyelven beszélt, az olasz és görög után a legdallamosabb nyelvnek a magyart tartja. A francia Chevalier de Berris, az általa ismert nyelvek közül a legszebbnek és legtisztábbnak a magyart mondja. Ebersberg, bécsi tanár igy ir róla: “O- lyan ennek a nyelvnek a szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság és emellett szorgosan került volna minden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot.” Browning, angol tudós megállapítja: 34
