Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
Tudom, hogy szereti a templomot. — Lelkem-galambom, — anyó feleli És két libáját addig leteszi — Hát én már semminek se örülök, Csak a templomba hogyha beülök. Ott, tudja, minden olyan tiszta, szép, Nevet rám a sokféle drága kép, Az orgona is olyan szépszavu, A tömjénfüst is olyan szépszagu, Aztán olyan nyugasztaló a csend, A legyecskék se csípnek odabent, S olyao jó hives is az én padom Ott a sarokban, a baloldalon. Ha beleomlok, mint a holttetem, Minden bajomat, búmat feledem, S ott pihenem ki magam egy kicsit, — Mindjárt megyünk már, csitt, papatyi, csitt! A főur olyan mélán szomorú, Szemében fénnyel játszik a ború És szemrehányás nélkül integet: Aludni is láttam már kelmédet! És szól Zsuzsánna, előre hajolva: — Lelkem-galambom, hogyne látott volna — És suttogóra veszi itt a szót — Ahogy leteszem a szent olvasót S öreg szemem egy kicsit lefogom, — Olyan szép az, hogy ki se mondhatom! Csitri kislánynak látom magamat, Hancurozunk a feszület alatt S hogy elszunditok a reves pádon. Elém lebeg egy sudár hajadon, Pirul az arca, a szeme ragyog, — Oh Istenem, hogy ez is én vagyok! Fátyolban állok az oltár előtt, Szorítom, tépem a jegykeszkenőt, Addig szorítom, addig huzigálom, Szemfödelet sző belőle az álom S kilenc halottamon teríti szét, Mindnyájukért itt mondtak gyászmisét, — Itt mindnyájukat visszaálmodom, Velük vagyok minden vasárnapon . .. És csendül a harang, giling-galang, És szárnyal a hang, mint szelíd galamb. A harmadikat csendíti Gregor. Libáiért a szüle lehajol, Sietek velük — azt mondja — a tóra, Hogy visszaérjek prédikációra. — S a pimpimpáré-csillagok fölött, Melyekbe a gyepszél felöltözött, Ahogy eldöcög Kisforró Zsuzsánna, A pap tűnődve nézdegél utána. Aztán — hát tehetett-e egyebet? — A padba egy kisvánkost te tetet*. AZ UTAZÁSRÓL Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók szinességét. segit megérteni mindazt, amit az ut és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy. mint a világ. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az ut komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem állt, akit figyelmeztetek s aki figyelmeztet. aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelő ember társaságában a Földet is körül utazhatod s * úgy' tűnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át. expresszvonaton és repülőgépen is. (Márai Sándor.) ARRÓL, HOGY A SZIVÜNKKEL IS KELL ÉLNI De egyszerre kell élni szivünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásainak rendje. A- kinek szive készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon marathoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morsejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igazi mértékét. Kinek érzékeit eltompitotta a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él: emberhez nem méltó módon él —, tehát embertelenül bűnhődik. (Márai Sándor.! ARRÓL, HOGY A CSOMAGOLÁS ÖREGÍT Utazz, de kis poggyásszal. U- tazz. de minden pillanatban tudjad, hogy nincs igaz maradása sehol az utasnak. Ne tölts sok időt málhád rendezgetésével, ne cipelj utadra fölösleges tárgyakat. A csomagolás öregít. Az élet apró mellékes feladatai öregitenek legfurfangosabb módon. A szöszmötölés, a mindennapok szertartásainak fölösleges bonyodalmai, a leszakadt gombok felett érzett bosszúság, az idejében el nem küldött levelek gondja, a csomagolások útközben. Az ember nem csak dramatikusan öregszik, lengő fehér fürtökkel és meszes erekkel, nem. Az ember akkor is idő előtt öregszik, ha a szennyes nem fér egy hét múltán málhádban, holott egy hét előtt vasalt állapotában, még pompásan elfért. Utazz könnyen, mint a madarak. így messzebb juthatsz és fiatal maradsz. (Márai Sándor.) 32
