Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-12-01 / 12. szám

Gaál Mózes: A KIRÁLY ÉS A HUSZÁR. Nagy Lajos, a híres magyar király Nápolyországban har­colt. Csupa derék magyar hu­szár kísérte őt ebbe az idegen országba. Nem csoda tehát, hogy mindenütt győzött, mert a magyar huszár csak előre tud rohanni, s nem futamo­­dik meg ellenség előtt. Egyszer csak egy sebes fo­lyóhoz értek. A víz megá­radt, és úgy zuhogott, hogy három órai távolságban is meg lehetett hallani. Keresték a magyarok a hi­dat, de nem találták meg, a víz azt is elvitte. Pedig a ki­rály mindenképpen át akart jutni. Egy magyar huszárhoz így szólott: — Hallod, fiam, ugrass be a vízbe, próbáld meg, hogy mély-e itt a folyó? A huszár így felelt: — Uram, királyom, nagyon mély itt a víz, a ló nem tud rajta keresztül úszni. De ha te parancsolod, megpróbálom! —• Előre, fiam, előre! — parancsolta a király. A huszár rögtön beleugrott a sebes folyóvízbe. Igaza volt neki, a ló nem tudott abban a mély és nagyon sodró víz­ben úszni. Csakhamar elme­rült, s a huszár is leesett a hátáról. — Jaj, vége van, ...vége van! — kiabálták a parton álló magyar huszárok. — Dehogy van vége, — vá­gott közbe Nagy Lajos. Aiwal kapta magát, s bele­ugrott a vízbe. Oda úszott, ahol a huszár éppen har­madszor bukkant fel a víz­ből. Megragadta a gallérjánál fogva, s kiúszott vele a partra. így bizony! A magyar ki­rály megmentette a huszár életét. — Éljen a mi nagy kirá­lyunk! Éljen Lajos magyar király! — kiáltották lelkes —. Azt akarod, hogy én keressem meg? Tudod, merre csa­vargóit? Istenkém, de jó! Menjünk, siessünk, Burkuskám! Anyu, mert a kisfiáról volt szó, fürgén ugrott fel és sietett volna, de Burkus megfogta a szoknyáját. — Hogyne! Ha így siet, igazán kifárad! — mondta kutya­nyelven: — Pisti azt akarja, hogy sétáljon! És szépen lassan vezetgette anyut. Utakon végig, nem is nagyon messze, egy kis barlanghoz. Hát nini, csakugyan ott ül­dögélt Pisti épen, sértetlenül és nézegette a csodálatos csepp­köveket. Nagy volt az öröm, Anyu veszekedni is elfelejtett, de enni nemi Olyan finom étvággyal ebédelt, hogy Pisti, titokban, jó­kedvében egyre döfögette Burkus fejét. Hanem azért másnap megint eltűnt. És harmadnap is. És akárki kereste, elő nem került, csak Anyu tudta megtalálni, persze Burkus segítségével. És mindig messzebb! Úgy, hogy negyedik napon kijelentette: — Pistikém, jobb lesz, ha mindjárt együtt indulunk el, jó? Akkor nem kell szegény Burkusnak keresni téged, nekem sem kell aggódni. És látom, egy kicsit tudok már járni, nem is fáj, talán még meg is gyógyulok ezen a csodahelyen! — Persze, hogy meggyógyulsz! Minden rendes Anyu meg­gyógyul, akinek gyereke van! — mondta Pisti doktor úr és „sze­gény kis Burkusnak“ akkora húsdarabot nyomott a két mancsa közé, hogy majd megpukkadt, míg megette. Mire letelt, a szünidő és hazamentek, Napsugártündér olyan pirosra csókolta, Hótündér olyan erősre edzette Anyut, hogy azt is elfeledte, hogy beteg volt valaha. Hát nem Pisti a legjobb orvos, gyerekek? Még Katóka is elhiszi, pedig a babáinak nem mindig használ, ha Pisti urfi ke­zeli őket. örömmel a parton álló ma­gyarok. Lajos király pedig csak ennyit mondott: — Én küldöttem a vesze­delembe, nekem kellett őt megszabadítanom! Az ilyen királyért a ma­gyar huszár az eleven tűzbe is berohant volna. ♦ Tyúkanyó és a csibék. Tyúkanyó sétára vitte a kis csibéket. Ezek mindunta­lan fecsegtek, lármáztak, tyúkanyó pedig szótlan ma­radt. Feltűnt ez az egyik csi­bének, és megkérdezte: — Miért, nem beszélsz te is? Azt mondja tyúkanyó: — Ha fecsegnek a kicsikék, akkor a nagyok hallgatnak... Bélyeggyűjtők! Közöljük azoknak a címét, akik szívesen foglalkoznak bélyegcserével: Stephen R. Bekény, 353 West 20 St. ERIE, Pa. USA. Kamensky Béla, 921 S. Clinton Ave. TRENTON, N.J. USA. George Kárpát, 3805 Du­puis Ave. Apt. 14. MONT­REAL, Que. CANADA. Jorge Kopits, 3 de Febrero 230. II. p. A. BUENOS AIRES, ARGENTINA. Pedro Simon, Av. Liberta­­dor Gral. San Martin 1528. VICENTE LOPEZ, ARGEN­TINA. Nicholas S. Ban, 1555 Sum­­merhill Ave. Suite 101. MONTREAL, Que. CANADA. 58

Next

/
Thumbnails
Contents