Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
Heródes (kellemetlen, recsegő hangon rosszul megjátszott örömmel, nagy lendülettel a belépő királyokhoz): Üdv néktek, barátaim! (a háttér felé): Hej, étekfogók... Tiszta serlegeket ide! (aztán a vendégekhez fordul): íme így válik egyszerű vacsoránk ünneppé. Mert ünnep számomra ez a váratlan látogatási (A vendégek elragadtatva tapsolnak, éljeneznek.) Vendégek (karban): Üdv néktek, királyok, üdv! (Pillanatnyi csend utána, majd Heródes tovább beszél.) Heródes (csodálkozva): Miért tétováztok? A helyetek mellettem már kész?! Gáspár (meghajolva Heródes felé): Felség, meghívásod számunkra nagy megtiszteltetés, de vacsoránkat már elköltőnk és nyerges jószágaink türelmetlenül várnak... Csak útbaigazításért fordulnánk hozzád. Mondd meg nekünk, hol leljük a zsidók királyát? Heródes (nevetve): Mondom, jó helyen jártok. A zsidók királya én vagyok! Gáspár (megfontoltan tagad): Az írások és az égi jelek nem rólad beszélnek. A próféták szent könyvei azt állítják, hogy a zsidók ki rálya ma születik meg valahol Júdeábán. Ha valaki tudja, te bizonyára tudod, hol leljük meg hatalmad részesét. Ezért járulunk hát eléd. A jóslat útmutatása vezérelt el hozzád. Heródes (felgerjedve, magában): Már megint ez a jóslat! Nincs nappalom, nincs éjszakám, álmom is háborgatja már ez a titokzatos király. Ki ez az ember, vagy szellem, akit ennyien keresnek, várnak?... (fenyegetően): Ej, bár tudnám!... Gáspár (közbevág): Válaszodra várunk, uram! Heródes (magára ocsúdva, köntörfalazva beszélni kezd): Én... én erről a jövendő királyról nem hallottam soha. Újság előttem beszédetek! Fenségeim, a jóslatok néha tévednek és lehet, hogy lidérc után bolondultok... De hogy kedvetekre tegyek, megpróbálom a lehetetlent is és kérdésiekre megkeresem a feleletet... ha van. (Fennszóval): őrség! fussatok! Hozzátok ide az írástudókat! (Nehány pillanatnyi beszédcsend, a vendégek egymásra köszöntik serlegeiket, majd két vendég suttogni kezd.) I. vendég (kárörömmel): Nézd, Heródes sápadt, akár a fal! II. vendég (gúnyosan): Száz ezüstöt tennék rá, hogy vacog a foga. Hallott 6 erről a jóslatkirályról eleget és fél, hogy való lesz a jövendölés. De csend: Itt vannak az írástudók! (Balról három, sötét köpenybe öltözött, szakállas férfi lép be. Az asztaltól egy-két méternyire megállnak tiszteletteljes főbiccentéssel. A középső, az I. írástudó beszélni kezd.) I. írástudó: Hivattál bennünket Heródes. Heródes (szót keresve, a torkát köszörüli, aztán nekifohászkodik, hangja szinte csikorog a feszültségtől): Ti írásismerők vagytok, feleljetek hát három nemes napkeleti vendégem kérdésére: Való-e, hogy ma éjszaka király születik ebben az országban? I. írástudó (lassan, megfontoltan igent int fejével, aztán nyugodtan felel): Szent igazság, amit mondtál, halljad válaszul a próféták szavát! (A három írástudó köpenye alól irattekercset húz elő. Kibontják és karban, a Passió mintájára, éneklő hangsúllyal olvasni kezdenek.) I., II., III. írástudó: Megírta vala Mikeás próféta: Te is Betlehem, Juda földjének városa, semmiképpen sem vagy a legkisebb Juda fejedelemséginek városai között, mert tebelőled támad a Fejedelem... (Rövid csend, majd utána ismét az I. írástudó.) I. írástudó (meghajolva): íme a felelet, felség! Heródes (az izgalomtól rekedten, fulladozva): Menjetek békében. (Az írástudók el.) Heródes (lassan, mintha még mindig görcs fojtogatná a torkát): És mit kerestek ti fejedelmek ennél a királynál? (A „király“ szót erősen megnyomja.) Gáspár, Menyhért (egyszerre): Az igazságot! Heródes (csúfondárosan): Uuuugy?! Hát ha megtaláljátok, jertek vissza, hogy aztán én is elmehessek ahhoz a királyhoz a magam (ismét erősen megnyomja a szót): „igazságért!“ Gáspár (bólintva): Ha a végzet úgy akarja, kívánságod szerint leszen. És most bocsáss el bennünket barátsággal. Heródes (szakadozva): A jóakaratom veletek! Vendégek kórusa: üdv nektek! Licinius (az ajtón harsányan kikiált): őrség, tisztelegj! (Fegyvercsörgés, a királyok Liciniustól kísérve távoznak. Mihelyt kihúzzák lábukat. Heródes erőltetetten, dühhel felkacag.) Heródes: Hahaha!... Igazság!... Hahaha... Színváltozás. 3. kép. Szín: Újra a palota előtere. A három király balról befordul. Az őrség (Publius, Caius) elhúzódik előlük. Ekkor belülről újra felhangzik Heródes hangja: Igazság... hahaháha... Gáspár (felháborodva megáll): Halljátok? Ад alattomos! Bennünket gúnyol most, a szent igazságot, amelyet kutatunk! (csodálkozva): Boldizsár testvérem, téged nem háborít fel ez a bárdolatlanság?! Boldizsár (csendesen): Nem tudja, mit cselekszik! És különben is rosszul mondád fejedelmem, mi nem az igazságot, vagy nemcsak az igazságot, hanem az élet értelmét keressük. Gáspár (csodálkozva): Nem értem! Én eddig 51
