Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-12-01 / 12. szám

a többi széleken pedig 2 cm.-t adunk rá. Az oldal- és vállvarrásokat összevarrjuk. Az alsó szélét 6 cm.-re behajtjuk, eldolgozzuk, és kivasaljuk. Ezután a bélést beleférceljük a kabátba, az eleje széleket, a nyakkivágást és a karkivágásrészt a megfelelő kötött részhez behajtva hozzávarrjuk. Hogy elől a bélés el ne tolódjék, legjobb 1 cm.-rel beljebb gépselyemmel, apró öltésekkel odavarmi.

KI KORÁN KEL...........

Már a közmondásokban sem lehet, bízni. A lexikonban a: áll, hogy a közmondás egy általánosságban elterjedt mondat valamilyen életbölcselet kifejezésére. Ez a meghatározás neken kissé avultnak tűnik. Nem szólok semmit az általános elterjedés ellen, de ami az életbölcseletet illeti, az mégis csak nagyon vitatható állítás. Ezt rögtön be fogom bizonyítani egy általánosságban elterjedt közmondás alapján.

Bizonyára mindenki ismeri azt a kedves kis mondást, hogy "Ki korán kel, aranyat lel", amit gyakran lehet látni szépen kistikkelve falvédőkön a konyhákban a tűzhely fölött. Ez a közmondás nekem mindig nagyon imponált. Mint krónikus sokáalvónak, eddig igaz, hogy soha nem volt alkalmam, ennek az igazságát kutatni. Nemrégen azonban vad elhatározás született bennem, hogy egyszer egész korán felkelek, hogy megtudjam, igaz-e ez az állítás.

Bár máskor mindig késő éjjelig dolgozni szoktam, ezen az estén már az utolsóelőtti “hírek” után közvetlenül lefeküdtem, előzőleg a wekkert gondosan öt órára beállítva. Emellett egy