Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
Dr. Zöld Ferenc: ÖTVEN ÉVE AZ ÉLEN. Ez évben van fél évszázada annak, hogy Londonban olimpiai bajnokságot rendeztek, és azon a magyarok mind az egyéniben, mind a csapatban kard-bajnokságot nyertek. Ezt követte az 1912. stockholmi, majd az 1924., 1928., 1932., 1936., 1948., 1952. és 1956. Olimpiászok, mert az 1920-ban Antwerpenben tartott Olimpiászon az akkori központi hatalmak versenyzőit nem engedték indulni. A párizsi Olimpiászon csapatban 8:8 arányú döntetlen után az olaszok minimális találat-aránnyal győztek, de 1908-tól kezdődőleg fenti eset kivételével az elsőséget töretlenül tartottuk. Az olimpiai versenyeken kívül 1922-től 1935-ig Európa-bajnokságokat, 1937-től kezdődőleg pedig Világbajnokságokat rendeztek. Mindazokon az Európa- és Világbajnokságokon, — egy kivételével, — ahol a magyar kardvívók elindultak, csapatban és egyéniben győzelmet szereztek. Az említett kivétel tavaly Párizsban történt, ahol Pavlovszky győzött, ami csupán intő példa, de nem jelenti hegemóniánk elvesztését. Hogyan jutott el a magyar kardvívás idáig, milyen kiváló mesterek, tehnikai, taktikai újítások, stílus problémákon keresztül, ennek részletes történeti és módszertani taglalása, — bármilyen érdekes is a sportember számára, bármennyire megérdemli is vívósportunk, — ezzel a kérdéssel itt, ehelyütt nem foglalkozhatunk. A kardvívó sikerek mellett rohamléptekkel fejlődött fel női vívásunk, s a legutóbbi években már tőr és párbajtőr vívásunk az élvonalba került. A kard olimpiai-, világ- és európabajnokok mellett női kétszeres olimpiai bajnokkal, két tőr- és két párbajtőr-világbajnokkal büszkélkedhetünk. Valóban megérdemli vívósportunk azt a bizalmat, hogy ha nemzetközi értékelésről volt szó, sport-publikumunk minden alkalommal versenyzőinket győzelmi esélyekkel boesájtotta útjára. Hosszú, szívós és küzdelmes út volt az élre jutni, és ezt nemcsak töretlenül tartani, hanem szinte egyre fokozni is. Az ötven éves jubileum alkalmával, a szakszerű méltatás helyett meg kell elégednünk egyszerű felsorolással, nevekkel és eredményekkel, akik méltóak arra, hogy megjegyezzük őket. Fuchs Jenő dr. kétszer nyert egyéni bajnokságot, kétszer volt csapat tagja, őt csak Gerevich Aladár tudta bizonyos fokig elérni és túlszárnyalni. Egyedülálló a vívás történetében, hogy hat aranyéremmel dicsekedhetik egy egyéni és öt csapat-győzelme révén. — Kovács Pál egy egyéni, négy csapat, Kárpáti Rudolf egy egyéni, három csapat, Kabos Endre egy egyéni, két csapat, Terstyánszky Ödön egy egyéni, egy csapat, Jekelfalussy Pillér György egy egyéni, egy csapat győzelmet arattak. Az egyéni győztesek közé számít Posta Sándor dr., aki azonban csapatban olimpiai bajnokságot nem nyert. A győztes csapatokban Berti László, Földes Dezső, Szántay Jenő, Tóth Péter, Werkner Lajos, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Schenker Zoltán, Garay János, Gombos Sándor, Glykais Gluya, Rády József, Petschauer Attila, Nagy Ernő, Rajczy Imre, Berczelly Tibor, Rajcsányi László, Papp Bertalan, Keresztes Attila, Hámori Jenő és Magay Dániel nevével találkozunk. Európa-bajnokaink: Garay János, Gombos Sándor dr. (kétszer), Glykais Gyula, Jekelfalussy Pillér György (kétszer), Kabos Endre (kétszer) és Gerevich Aladár. Világbajnokaink: Kovács Pál (kétszer), Gerevich Aladár (kétszer) és Kárpáti Rudolf. 1952-től kezdve Ifjúsági Világbajnokságokat is rendeztek, öten vettünk részt és négy fiatalunk nyerte el eddig a büszke címet: Örley Szabolcs, Szerencsés József, Mendelényi Tamás és Horváth Zoltán. A legnehezebb versenyek azonban a mindenkori magyar kardbajnokságok voltak, mert az Olimpiai, Európa- és Világbajnokságokon minden nemzetből három, illetve hat versenyző indulhat, viszont a magyar első klasszis négyöt kiváló, más nemzetiségű kardvívótól eltekintve, sokkal nagyobb tömegű és magasabb színvonalú versenyző volt. 1900-ban rendezték az első magyar kardbajnokságot, de 1915-től 1919-ig nem került kiírásra (majd csak 1945- ben). Ez alatt az idő alatt, — jellemző a versenyek erősségére, — hogy olyan nagynevű vívók, olimpiai és világbajnokok, mint Fuchs, Mészáros, Berti, Schenker, Glykais, Petschauer és Kabos, — nem nyertek magyar kardbajnokságot. A rekordot Berczelly Tibor tartja nyolc bajnoki győzelmével, s a további sorrend a következő: Békéssy Béla hat, Gerevich négy, Werkner három, Terstyánszy három, Kovács Pál három, Tóth Péter kettő, Posta kettő, Rády kettő, Pillér kettő, Rajcsányi kettő és Kárpáti kettő. A többiek: Porteleky, Nagy Béla, Szántay, Krencsey, Dunay, Santelli György, Garay, Gombos, Zirczy, Rajczy, Maszlay, Papp — egyszeres bajnokok. A történelem teljességéhez tartozik, hogy a régi idők legnagyobb magyar mesterének Keresztessy Józsefnek emlékére “a legjobb magyar kardvívó címéért” három évtized alatt öt versenyt rendeztek. Ezeken a küzdelmeken a mindenkori élgárda elindult, és a győztesek sorrendben a következők voltak: Gáspár Artur, Halász Gyula, Schenker Zoltán, Posta Sán-31
