Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
ISMERJÜK MEG EMIGRÁCIÓS ELŐDEINKET! DR. SZABÓ EVELIN 1839-1913 Szerkesztőségünkbe a következő levél érkezett, mélyet abban a reményben közlünk le szószerint, hogy olvasóinktól újabb adatokat kapunk ennek az elfeledett és nagymunkásságú természettudósnak az életére vonatkozólag. Reméljük azonban, hogy ilymódon nemcsak Szabó Evelin dr., hanem más, részben elfelejtett emigrációs elődünkről is érdekes adatok birtokába jutunk, amelyekből majd mozaikszerűen összetevődik a külföldön élő magyarság példaadó és munkás élete. • * * Minden idők magyar tudósainak tragikus elfeledése rajzolódik elénk dr. Szabó Evelin minorita rendi szerzetes tanár életében. Gyér adatokat bírtam csak összegyűjteni a Terra Haute, Indiana, USA, városkában élő magyaroktól. A rendi shematizmusban, ezt találtam: “P. Mo. Avellinus Szabó (1839-1913) in Missione Americana Provinciae neoerectae В. M. V. Immac. aliquando Commissarius Generalis, pluries Praeses capitularis nominatus est.” (Mem. Hist. 28. Romae) Szabó Evelin a hittudományok Magistere az amerikai misszióknak rendfőnöki megbízottja az újonnan emelt Boldogságos Szűz Mária rendtartományban, több káptalani választásra kinevezett elnök.” 1953-ban helyettesíteni küldöttek a Terra Haute, Indiana minorita plébániára. Pár nap múlva P. Gary kórház-lelkésznél tettem látogatást, aki hatalmas anyakönyvi iratcsomót hozott be. Legyen szives segítsen átfordítani e keresztleveleket, amiket magyar rendtársunk irt: 1913-ban. Meglepődve hallottam Dr. Szabó Evelin nevét, mert annak dacára, hogy 6 évig voltam a magyar Rendtartomány titkára, soha, se irat, se emlékezés nem idézte fel. P. Gary-töl hirtelenében megtudtam, hogy “nagynevű tudós volt” és öreg éveiben a Szt. Antal kórháznak volt a lelkésze Terra Hauteban, Indiana. Mérges vadméh, darázs csípte meg a nyakát, amikor Kovács János terra-hautei kertjében “porozta” a különféle virágokat. Annyira elmérgesedett a csípés, hogy 1913 július 29-én meg kellett operálni a nyakát, de az operáló asztalon hirtelen meghalt. Csendben itt temették el, minden korok egyik legnagyobb magyar tudósát, akinek Amerika a mai gazdasági nagyságát köszönheti! P. Gary információja után felkerestem a 93 éves Kovács Jánost, aki 1888-tól a Terra Haute szénbányákba jár dolgozni! Még ekkor dolgozott, mint tiszt, ellenőr! Éppen vacsoránál ült a szépszál öreg magyar. Hatvannak látszik! Jó kedélyű és kedves magyar úr! Hellyel kínált, amint bemutatkoztam. Az “anyjukom” azonban az asztalhoz ültetett és nekem is ennem kellett a jó tepertős pogácsából, amihez finom rántott levest is adott. Mintha otthon lettem volna, a sok kesergő év után! Két öreg magyar Terra Háton, ahogyan kiejtik a francia nevet. 65 éve vagyunk itt Father! Beleszédültem! 65 éve dobja a szenet Jánosbácsi? Igen, most pár éve, már fel is ügyelek... 4 fiút neveltek fel, akik a Terra Haute posta vezetői! Igen tekintélyes magyarok és nagy családjuk van. Vacsora után bor mellett megnyílt Kovács János szive és a multszázad elevenedett meg előttem! Ismerte jól János bácsi a dr. Szabó Evelint? Ki nem ismerte a túdós-föurat Amerikában? Vágott vissza, szinte megsértödötten! Csak itt ismerte meg, vagy talán máshonnan? Úgy volt az föúr, hogy a Szabó föúr is Beregszászról származott és apámmal jártak együtt elemi iskolába. Aztán Rómába került, majd Piranoban és Bécsben is volt tanár. Itt is igazi “föúr” volt, úgy értem a minorita szerzeteseknek volt a főnöke. Ö hozatott ki bennünket 1888-ban s voltunk vagy hatszázan fiatal kiszolgált katonák. Vagy 200 német jött ide, pár év múlva. Itt csak a Wa-FÜVÖN Oly jó a lombos fák alatt s a bokros, dús gyepen merengni, s elrágcsálni egy szál porcfüvet. A nyár ismét nagy játék lehetne. Díványt hengerelnénk a mezőbe. Elfutna fölöttünk a szellő. Minket csak a nap érne. Milyen jó lenne a széna porzóval söprögetni alvó arcodon. Aztán, a nyakadat birizgálni vele. S mulatni, mert mintha pók mászná, utána épp úgy kapkodok A nyár ismét nagy játék lehetne. Díványt hengerelnénk a mezőbe. Elfutna fölöttünk a szél. Minket csak a nap érne. Sári Gál Imre. A KUTGÉMHEZ A kutgém furcsa mérleg. Mit mér? A ház gerincén a macska nyújtózik csak. Alszanak a kazlak, ősz van. A csupasz fák, bütykös ujjaikkal koldusokként állnak. S a rőt levelek csomóit botjával veri a szél. A vágyak is, akár az álmok, így, leírva elhervadnak. Sárga pergamentek merre mentek majd, hol olvasnak Te kútgém, milyen nyugodt vagy te, aki a mélység csattogó vizét mered ki a szikrázó fényre. A vágyat is így húzza fölszinre valaki, de inná csak, s érezné kihez szól. Sári Gál Imre. 7
