Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10. szám
a gyerekeknek. Vontatottan és minden lelkesedés nélkül a gyerekek énekelni kezdték: Szegények voltunk eddig, Most gazdagok leszünk! Eljött a Szabadító, Kinyitá a szemünk! Mire végére értek, az érkezők már alig voltak ötven lépésre a diszkaputól. Most a két katona jött elől, s mögöttük a három legény: Jábó, Borza és Kehős. A tömeg nézte őket, s alig ismert rajok. Soványak voltak, aszottak, szürke arcúak, öregek. — Jaj, drága fiam, mit tettek veled! — sóhajtott föl hallható szóval Kehős anyja alig pár lépésre a díszkaputól, s a tömeg morogva meghullámzott, a hátul lévők is látni akarták milyen képpel térnek haza a falu hírhozói. De ebben a pillanatban a szakaszvezető elordította magát: “Stoj!” S a két katona megállt. A legények is megálltak mögöttük. A szakaszvezető újra kiáltott valamit, mire a két katona sarkon fordult s kemény, katonás menetben kiléptek oldalra, s beálltak a katonák sorába. S a három ijedtképű sovány legény ott állt magára maradva a piac közepén, szemben a díszkapuval. Álltak, ijedten, tanácstalanul, mint aki mozdulni se mer, csak a szemük szökdösött a díszkapu meg a katonák felé. Emánuel intett, s az öreg pap lépett egyet előre. “Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te Neved...” kezdett bele remegő vénember hangon a Miatyánkba, s a fejek meghajoltak az ima súlya alatt, sokan együtt morogták a szavakat. Aztán az öreg pap fölemelte a fejét, és egyenesen ránézett a három mozdulatlan, ijedt emberre. — Az Úristen hozott benneteket haza, fiaim, — mondta messzehangzó szóval, szinte kiáltva, — s úgy áldjon meg benneteket, ahogy ti hordozzátok magatokban az igazságot! — Azzal megfordult, s lehorgasztott fővel visszalépett a díszkapu mögé. Nehányan megmozdultak az első sorokban. — Halljuk hát! — kiáltotta valaki hátul, — Mit láttatok Muszkaországban? Emánuel elsápadt, gyors pillantást vetett a kezében lévő papírra, aztán hangosan elmondta az előírt bevezető sorokat. — Itt vagytok hát újra, pásztorok! íme egybe gyűlt a nép, hogy szátokból hallja meg, mit láttatok a megváltott világban, a Szabadító országában, a dolgozók paradicsomában! Beszéljetek hát, pásztorok! Szavai után egy hosszú pillanatig szinte félelmetes csend volt, s minden szem a három mozdulatlanul álló legényt nézte. De aztán pontosan az írott műsor szavai szerint Borza, a hazudós, aki a sor jobb szélén állott, az idomított állat ijedt gépiességével előre lépett egyet, s hadarni kezdte betanult mondókáját. — Láttuk a dolgozó nép paradicsomát, láttuk az igazság földjét, ahol nincs szegény és gazdag, nincs úr és szolga, nincs elnyomó és elnyomott... Itt megakadt, mint a leckéjébe belesült gyerek, és hápogva nézett körül, ijedt szemekkel. A tömeg lélegzetvisszafojtva figyelt. — Láttuk... — súgta Emánuel a kezében lévő papírról. . — Láttuk! — kapta föl kétségbeesetten a szót a kis sovány legény fuldokló az odadobott kötelet, — Láttuk a... a... — Világbéke gazdag áldásait! — súgta Emánuel, s a rémült legény szája már formálta is utána a szót, amikor hirtelen, mindjárt ott elől az első sorban, egy kis hajlotthátú öregasszony megszólalt csöndesen: — Csak az igazat mondjad, édes fiam, csak az igazat. A legény arca a hang felé fordult, torkában megakadtak a betanított szavak, s egy pillanatig csak bámult kivörösödő, eltorzult arccal. Aztán úgy csuklott ki belőle a szó, mint egy zokogás. — Édesanyám! Jaj, édesanyám! Fusson, fusson, borzasztó dolgokat láttunk! Jaj nekünk, édesanyám! A. de Saint-Exupér}): Y. v ••••{• ’Л •: '.V« , t A KIS HERCEG. Augusztusi számunkban részleteket közöltünk Saint - Exupéry: A kis herceg című könyvéből. A magyarnyelvű kiadás tökéletes mása az eredeti francia kiadásnak, a szerző rajzaival illusztrálva, négyszinnyomásos képekkel. A könyv bűbájos eredetiségével gyermekeknek mesekönyv, de eredetileg felnőttek számára mély szimbolikus értelmével lenyűgöző olvasmányt nyújt. ♦ Petőfi Sándor Shakespeare nagyságáról. “Shakespeare! Változzék e név heggyé s magasabb lesz a Himalájánál; változzék e név tengerré, s mélyebb és szélesebb lesz az Atlanti Óceánnál; ragyogóbb lesz a Napnál. Talán a természet kamatra adott valami nagy szellemet még hajdan korban, s a kamatot esztendőnként a tőkéhez csatolta, s miután ez évezredek múltával már megszámlálhatatlan összeggé nőtt, terhe alatt leszakadt az ég, s e roppant kincs Angliának Stratford nevű városában esett le egy gyapjúkereskedö silány viskójába, ki első lélegzetvételével beszítta, mi az égből ráomlott. Shakespeare egymaga fele a teremtésnek. Ő előtte tökéletlen volt a világ, s az Isten, midőn őt alkotá, így szóla: Nektek emberek, ha eddig kételkedtetek, ezután ne kételkedjetek létezésemben és nagyságomban! Mind előtte, mind utána sem madár, sem emberi elme nem röpült, mint Shakespeare. Fölhozta a szív tengerének legmélyebben fekvő gyöngyeit, s lehozta a képzelet óriási fájának legmagasabb virágjait. Megrabolta a természet minden szépségét...” így hódol kis népünk Halhatatlanja a nagy angol nemzet Halhatatlanja előtt. 31
