Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10. szám
néha, amikor a katonák nem néztek oda, lopva belesandítottak a sötétségbe, amerre az otthonaikat tudták, s a szemükben vágyódás, és fájó keserűség csillogott. De mindez nem látszott meg az emelvényen, s akik a hegyről jöttek, csak egy szép, vadonatúj emelvényt láttak ott, ünnepélyesen földiszítve az Uj Megváltó vörös lobogóival, és szinte meghatódtak a gondolattól, hogy az új urak ennyire megtisztelik a népet. Lassan gyűlt a tömeg. Megjött Borza, az anyjával, vállán ott csüngött a batyu, útra készen, s az anyja szorosan tartotta maga mellett, és félhangosan egyre mondta neki: — Édes fiam Ígérd meg, hogy csak az igazat mondod, mindég csak az igazat... Kehősék is leérkeztek a hegyről, elől a fiú meg az apja, hátul az asszonynép, s az öreg Kehős, egy kis zömök ember büszkén hordozta a fejét a fia mellett, mintha őt érte volna a nagy kitüntetés. A Jábó anyja is ott volt, egyedül, néma, szepegő kis öregasszony, meghatódottan sírdogálva, pedig a fia nem is törődött vele. Otthonosan járt ki s be a községháza ajtaján, mint aki az urakhoz tartozik. Aztán a szakaszvezető vezetése alatt megjöttek a katonák, s feszes vonalban felsorakoztak az emelvény mögött. Boldizsár s a másik két karszalagos pedig félkör alakjában terelték egybe a népet az emelvény elé. Végül a községháza ajtaján kilépett a kapitány, a szakaszvezető elkurjantotta magát, s a katonák tisztelegtek. S akkor már látni lehetett a papot is, ahogy Emánuel mellett lassan, palástosan közeledett a piacon át. A kapitány, Emánuel és a pap felmentek az emelvényre, s Emánuel odaintette Jábót, Borzát és Kehőst is. — Elvtársak — kezdte el a boltos fia az ünnepi beszédet — olyan történelmi pillanatnak vagyunk a tanúi, amilyen ennek a községnek a fennállása óta még nem adódott. A Felszabadító meghallotta ennek a népnek a kívánságát, s bár ez a kívánság bizalmatlanságból fakadt, nem neheztelt meg érette mégsem, hanem nagylelkűen meghívta országába ennek a községnek kiküldötteit, hogy maguk győződjenek meg kétségeiknek oktalan volta felől. Demokratikus rendszerünk szerint választani kellett volna a kiküldötteket — folytatta az úrfi : azonban nem láttuk értelmét annak, hogy hiú és haszontalan versengéssel ellentéteket, és sértett érzéseket támasszunk a nép között, s ezért magunk jelöltük ki ezt a három legényt a nagy és megtisztelő feladatra. Jelölésünknél azt tartottuk szem előtt, hogy olyanokat küldjünk, akiknek nincsenek családjaik, s emiatt könnyebben nélkülözhetők a közösség részéről, mert ez az utazás sok időt vehet igénybe, hiszen a Szabadító birodalma nagy és rengeteg benne a látnivaló. E bevezetés után aztán Emánuel elkezdte fölrajzolni a hallgatóság elé, hogy mi minden nagyszerű dolgot fognak látni a kiküldöttek az Uj Megváltó országában. Gyárakat, ahol élvezet és öröm a munka, pompás szórakozóhelyeket, ahol a dolgozó nép tölti szabad óráit, munkáslakásokat, ahol csapból folyik a melegvíz, s villany tölti be az olaj lámpások helyét. S a nép hallgatta, türelmesen. Mikor aztán vége lett a beszédnek, a pap lépett elő, s kinyitotta a Bibliát. Máskor piros arca sápadt volt és gondoktól ráncos, és a hangja reszketett, ahogy felolvasta a búcsúztató igét: — Ismerjétek meg az igazságot, és az igazság szabadokká tészen! Majd megáldotta a távozókat, és hátul a tömegben sokan az asszonyok közül szipogni kezdtek, és kendőikkel törülgették a szemüket. — Most pedig menjetek, népi küldöttség, és nézzetek meg mindent jól, hogy elmondhassátok, amit láttatok — adta meg Emánuel az induláshoz a jelt, s a kapitány intésére négy katona előlépett a sorból, puskával a vállán. Clemens Robert (1851) : "A magyarok rendkívül kényesek becsületükre, a szabadság tántoríthatatlan bajnokai. Tudományuk, műveltségük mélyen a múltban gyökerezik, mert a latin nyelvet a legtovább megtartották.” * * Theodore Roosevelt, az USA egyik legnagyobb elnöke, 1910 májusában a magyar parlamentben a következőket mondotta: “Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért. Amikor Amerika még Európa méhében volt, Magyarország volt az a tényező, amely meggátolta a barbarizmus terjedését és amely a civilizált világ biztonságát őrizte. Az önök őseié az érdem, hogy azokat a támadásokat visszaverték, amelyeket a nyugati kultúra ellen a barbarizmus intézett, mert az önök őseinek teste állította meg a barbarizmus haladását. Washington népe a nyugati kultúra nagy városaiban ma is csodálattal adózik az önök nagy bátor, nemes királyai, Erdély és a Duna jobbpartján küzdött, dicső harcosai és azon számos győzelmes csata iránt, amelyeket ők megvívtak. Nincs illusztrisabb történelem, mint a magyar történelem. Én ismerem ezt a történelmet, s nem tartanám magamat müveit embernek, hogyha nem ismerném.” (Folytatás az előző oldalról.) * 4c Dean Acheson; “Több, mint 900 évvel ezelőtt Szent István, ez a bölcs államférfi, politikai testamentumában népére hagyományozta a demokrácia alapvető lényegét, amikor minden ember egyenlőségét hirdette. Ez tartós örökség. Olyan örökség, amely minden szabad és szabadságszerető nép szivében él, lelkében örökké élni és virágozni fog.” (Folytatás a túloldalon.) 27
