Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-09-01 / 9. szám

Vegyes savanyúság télire A TITKÁRNŐK NAPJA. Rövid ideje minden országban megünneplik a “titkárnők napját” szeptember 4.-én. Ez valami egészen mást jelent, mint az egyéb foglalkozási ágak napjai, mert ez nemcsak ünneplés, hanem emléknap is. Szeptember 4. tulajdonképpen az Írógép születésnapja is, amit egy újságíró és nyomdatulajdonos talált föl és 1873-ban a Remington műhelyeiben állították elő először gyárilag. A feltaláló leánya, Lilian Shades, volt az első nő, aki író­gépen írt. 1857 szeptember 4.-én született és ő alapította az első iskolát, ahol az írógépen való írást tanították. Egész életét en­nek az oktatásnak szentelte és 84 éves korában halt meg. így szeptember 4. dupla jelentőséget nyert, és szorosan összefügg az írógép diadalútjával, éppen ezért szép és tradicio­nális gesztus, hogy a Remington művek kezdeményezésére létre­jött a “titkárnők napja,” és ezzel kapcsolatosan egy pályázat kiírás is. Az írógép és az ezzel kapcsolatos munkakör erősen hozzá­járult a nők emancipálódásához. Megszületett egy olyan múnka­­kör, ami a női alkatnak tökéletesen megfelel. Itt nem kell a nő­nek erős testi munkát végeznie, de amellett érvényre tudja jut­tatni az intelligenciáját, alkalmazkodóképességét és alaposságát. A pályázat célja az, hogy a fiatal lányok ne csak azért men­jenek el titkárnőnek, hogy pénzt keressenek, de legyenek azzal is tisztában, hogy a titkárnői hivatást éppen úgy meg kell tanulni, mint bármi mást. Legyenek tudatában annak, hogy mi a mun­kájuk és milyenek a lehetőségeik. A titkárnőnek nem kell filmszépségnek lennie, de mindig csi­nosan és ápoltan kell megjelennie. Ő a végrehajtó szerv, aki mindig azt teszi, amit neki mondanak, de kell annyi önállóságá­nak és felelősségérzésének lennie, hogy főnöke távollétében őt képviselni tudja, és helyette határozni tudjon. Mindenről tudnia kell, és a látogatókat és a postát neki kell megszűrnie. Akárcsak egy jó feleségtől, tőle a főnök azt várja, hogy meg­­nyugtatólag hasson, és ne legyenek szeszélyes pillanatai. Az ezévi pályázat tárgyköre értelmében a pályázó irodai al­kalmazottnak le kell írnia azt, mi szükséges — véleménye sze­rint — ahhoz, tudásban, műveltségben és tulajdonságokban, hogy valaki tökéletes titkárnő legyen. A forma szabad: akár vers, akár leírás, akár novella lehet ez, a pályázó szabadon választhat. A múlt év pályázatai között benyújtottak egy különösen benyo­­mástkeltőt: Egy fiatal leány, aki gyermekbénulásban megbete­gedett, elmeséli, hogy az írógép által, amin lassan-lassan meg­tanult írni, hogyan szabadult föl kétségbeeséséből, és hogyan érezte újra, hogy az emberiség hasznos tagjává lett ismét. A jutalom, amivel a győztest kitüntetik, megéri a fáradtsá­got. A délamerikai államok győztes “Miss Secretaria”-i ingyen utaznak oda és vissza New Yorkig, itt tiz nap tartózkodásukat fizetik, és itt találkoznak az angliai “Miss Secretaria”-val is. A többi országok győztesei pedig másfelé utazhatnak hasonló fel­tételekkel. ‘‘A titkárnők napjának” van még egy kedves értelmezése is. Szeptember 4.-én ugyanis minden főnök megajándékozhatja hű­séges munkatársát anélkül, hogy ezt az ajándékozást bárki is félreérthetné, és a titkárnő, mint egy éven át megérdemelt figyel­met nyugodtan el is fogadhat. 10 piros, 10 fehér és 10 zöld paprikát, valamint 10 uborkát hámozatlanul vékony karikára vágni, egy kis, ke­mény fej káposztát vékony cikkekre. Mindezeket jól ösz­­szekeverve egy tálban tiszta vízzel leforrázzuk. 1|2 óra múlva lecsurgatni, és ha ki­hűlt, lazán üvegekbe rakni. Inkább több 2 literesbe, mint egy nagyba. Sózott, cukrozott, ecetes vizet forralni, pár szem borssal és 1-2 babérlevéllel, — kihűlve ráönteni. Mustár­mag és tormaszelet jön a te­tejére és leszorító falapocska. Az üveget bekötjük, és készen van. (Használatkor lehet hagyma-karikákat belevágni, de. hagymával eltenni nem jó). Török sütemény 4 tojásból, 1 tojásnagyságú vajból, egy kevés sósvízből és elegendő mennyiségű liszt­ből laskatészta keménységű gyurmát készítünk, kis ludto­­jás nagyságú cipókba szaggat­juk, s ezeket a cipókat egyi­ket a másik után szép vé­konyra kinyújtjuk. Egy tep­sit vajjal kikenünk, minden levél tésztát olvasztott vaj­jal meglocsolunk, tört cukros dióval meghintjük és csigaala­kúvá összesodorva a tepsibe tesszük. Most már, míg a tészta a kemencében megsül, 1|2 kg cukrot egy ívópo­­hárnyi vízzel 2 percig főzünk, s mikor már a tészta szép piros, lassan ráöntjük a cuk­ros vizet, folytonosan rázo­­gatván a tepsit a takaréktűz­helyen, mindaddig, míg a tészta a cukrot föl nem itta, amihez 3-4 perc kell. Most kész ez az igazán nagyon íz­letes török sütemény, aminek még az az előnye is van, hogy soká tart. 41

Next

/
Thumbnails
Contents