Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-08-01 / 8. szám

VII. KERESZTÉLY (1749-1803),

Dánia és Norvégia királya, külföldi utazási közben Velencébe is ellátogatott, ahol néhány napot töltött. A dogénál nagy fáraó-játék folyt, melyben Keresztély király is résztvett, de egy aranynál többet sohasem tett a játékra. Midőn megkérdezték, hogy miért játszik oly óvatosan, igy felelt:

— A pénz az országomé.

Azonban addig ingerelték,

mig „va banque‘‘-ot mondott az iszonyú pénzre, mely a bankban volt. Meg is nyerte a bankot, de akkor felforditotta az asztalt 9 igy szólt:

— Egy királynak nincs szüksége kártyanyereségre; a szolgáké legyen!

Téves kapcsolás.

— Halló! Te vagy, édesem? Mit szólnál hozzá, ha ma három régi jó pajtásomat felvinném ebédre hozzánk?

— Miért ne? Nagyon örülnék, ha végre én is megismerném a barátaidat. Csak hozd fel őket!

— Halló, halló, jól értetted, amit mondtam?

—. Igen, igen, csak jöjjenek, várom őket!

—■ Bocsánat, asszonyom, ugylátszik rossz számot tárcsáztam. ..

— Remélem, hamarosan kibékülsz a mamával!

A Spanyolországba elvetődött magyarok úgy zarándokoltak Escorialba, mint az igazhívő muzulmánok Mekkába. De a távoli világrészek bujdosói is felkeresték leveleikkel, hogy közöljék vele örömeiket, bánataikat.

Ő volt a magyar emigráció szive és agya.

De a körülötte élő spanyolokat is bevonta bűvkörébe.

Sohasem találtam egyedül, ha betoppantam hozzá.

Ezen az augusztusi délutánon is sokan- üldögéltek körülötte a kis kertben. Itt volt a plébános, a csendőrség parancsnoka, néhány nyaraló a szomszéd villából.

Hallgatták, amit Magyarországról beszélt, az erdélyi havasokról, az ottani életről.

De megérkezésem után rövidesen elbúcsúztak.

Tapintatból tették. Megérezték, hogy jobb szeretnénk magyarra fordítani a szót.

Elkísérte vendégeit a kerti kiskapuig, és ott maradt állva a kapuban. Mert spanyol szokás szerint nem illik rögtön hátat fordítani a vendégnek, hanem nézni kell utána, amíg el nem tűnik. De viszont a távozónak is illik meg-megfordulnia, hogy barátságos integetéssel köszönje meg a figyelmet.

Ezután letelepedett mellém a kerti padra, és beszélgetni kezdtünk.

A magyar szóra rögtön felfigyelt konyhában szorgoskodó felesége.

— Ki van itt, Jóska?

— János.

— Nehogy elengedje vacsorátlanul.

— Dehogy engedem.

— Bár nincsen semmink... Csak éppen pár szeletke fiatal bárányhús... Azt rántom ki... Egy kis pityóka-salátával...

A jó háziasszony örökös védekezése volt ez. Szerinte soha nem volt semmije. Csak épen egy kis töltött-káposzta. De nem olyan, mint otthon. Egy cseppecske abált szalonna. Próbából csináltam. Talán nem is fog izleni. Pár szem töpörtős pogácsa. De nem az igazi. Ezt a kürtös kalácsot pedig elé sem merem adni. Nézze ezt a kovászos ugorkát. milyen silányra sikerült. Persze itt nincs kapor. Ebből a túrós palacsintából igazán ne egyék. Csak Jóskának csináltam. Ő mindent megbocsát.

Miközben lecsepült mindent, amit elénk rakott, megteltünk csodálatos hazai izekkel.

— Amig eljő a vacsora ideje — mondotta Jóska — töltözzünk meg egy kis borocskával. A plébános hozta ajándékba. Lehet, hogy misebor, ha nem is zenés-miséhez való.

Csendes borozgatás közben elbeszélgettünk.

— Szeretem ezt a kicsi kertet. A fák, a fű, a szálló felhők, a hegyek sohasem lehetnek olyan idegenek, mint az emberek. Látod ezeket a kaparászó csirkéket, a küszöbön alvó macskát?... Ez egy sem tud spanyolul. De megértenek akkor is, ha magyarul szólok hozzájuk.

Gondolatai mindig Magyarországon jártak. Főleg Erdélyben. Erről beszélt legszívesebben. Én meg még szívesebben hallgattam.

Karcsú, fiatal lány lépett be a kerti kapun. K.ez€ben Kis bőrtáskát szorongatott.

Jóska nagy örömmel üdvözölte.

— Látod milyen menyecskék látogatnak vénségemre? De nem a szép szememért... Csak szurkálni jön... Az orvos asszisztensnője. Valami kimondhatatlan nevű injekciót rendeltek a szivemnek. Hogy kitartson addig, amig haza nem megyünk. Közben szórakozz el az emigrációs magyar lapokkal. Nekem megküldik mindet. Szinte napról-napra szaporodnak. Én azt szeretném, ha egy sem volna.

Bement a házba a bortáskás lánnyal.

Szórakozottan kezdtem forgatni a magyar lapokat.

38