Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
KÖVÉREK ELŐNYBEN ... AZ OTTHON IGAZSÁGAI “Ne gyűrd párnáidba a gondokat!” Ezt a bölcs tanácsot igazán meg kell fogadni. A hálószobánk küszöbéről űzzük el a napi gondokat — nem kell félni — reggel újra megtaláljuk. Aki fegyelmezni tudja magát, hogy éjjelre “kikapcsolódik” annak az életben már félig nyert ügye van. A nyugodt, üdítő álom a legbiztosabb erőgyűjtés — másnapra. Egy szóval véssük szivünkbe és emlékezetünkbe ezt a rövid parancsot. Éjjel aludni kell! * * * A közmondásoknak, — amik emberöltőkön keresztül élnek és nemzedékről nemzedékre szállnak, mindig igazuk van. Ilyen közmondás ez is: “Mindenütt jó — de legjobb otthon!” * * * Rádiód sose szóljon túlhangosan. Bármennyire is szereted a remek amerikai jazzt, sohasem biztos, hogy a hatodik szomszédod is be van erre idegződve... , * * * A közös étkezésnél vigyázz! Ne kezdj, vagy ne folytass soha olyan témát, amely ingerültséget, vitát, esetleg boszszússágot idézhet elő. Azt mondja a régi szép vers: “Aki maga néz a tálba, ■— azt az étel nem táplálja. Több annak a gondolat ja — mint amennyi jó falatja.” — Ez igaz. Éppen olyan igaz, mint a másik rímekbe szedett bölcseség: “Ki asztalnál veszekszik — Étel helyett mérget eszik!” Sokszor beszélünk a női szépségről, de ha az ember ennek a fogalomnak pontos meghatározását kívánja, kénytelen belátni, hogy nincs abszolút szépségfogalom. Minden ember részére kicsit más a szépségideál. És mégis minden idő kitermeli a maga korszépségideálját, ami aztán valami titokzatos módon ki is alakul. Ezt nevezik a “kor tipusá”-nak, ami emberöltőről emberöltőre változik, sőt néha évtizedről évtizedre is. Csodálatos módon a nők ennek a kor-típusnak megfelelően szintén változnak évtizedről évtizedre és hol kövérkések, hol soványak, vékonyak vagy telt keblűek. A különböző korok művészi alkotásai visszatükrözik ezt a változást. Felsorolásunkat a willendorfi Vénusszal kezdhetjük, egy majdnem őskori lelettel, ami azt mutatja, hogy a történelem előtti idők emberének a telt, vagy mondjuk ki inkább, a kövér asszony volt a szépségideálja. Az ősi, keleti kultúrák szintén a telt női idomokat tekintették szépnek és ez a felfogás még ma, Ötezer év után is érvényben van Keleten. Karcsú leányokat ott a házasságkötés előtt hizlalják, amennyiben pár hétig ágyban tartják őket és édességekkel, tésztákkal tömik. A Biblia híres nőalakjai is tipikusan telt idomú keleti szépségek voltak, akik még egy Rubenst is lelkesíteni tudtak volna. A görögök szépségideáljai ezeknél már kissé finomabbak. De azért. Vénuszra, a szerelem istennőjére, a női bájak megtestesítőjére sem mondhatjuk, hogy éppen sovány lett volna és az Olympus többi istennőjét is mind kerekded formákkal ábrázolták a görögök. Ezzel szemben az északiak a korai középkorban a gótikus karcsúságot eszményítették. Kétségkívül itt a valódi szépségnek elsősorban lelkiséget és nemességet kellett sugároznia. A renaissance alatt vált a női ideál ismét földibbé, érzékibbé és éppen ezért teltebbé is. A barokk korban aztán ez még csak fokozódott a kerek formák teljes kihangsúlyozásával. Vagy mondjuk egyszerűbben: szerették a kövér asszonyokat. Rubens ezt az ideált teljes érzékiségében hagyta ránk. A rokoko-kor ebben a vonatkozásban ismét kissé szerényebb lett, bár a finom rokoko-hölgyecskéket is nyugodtan nevezhetjük töltött galamboknak. A monarchiák idejében aztán egészen különleges jelenséget észlelhetünk: a szépségideál osztályok szerint különbözött. A nemes hölgyeknek egészen más szépséget kellett megtestesíteniük, mint a polgárssszonyoknak, ezeknek megint mást, mint a parasztasszonyoknak. Nem volt többé egyforma szépségeszmény. Ma viszont a szépségideál,-lassan-teljesen egyöntetűvé válik. Főleg Északamerikában a propaganda, reklámok, filmek időről időre egy bizonyos típust kiáltanak ki a szépség megtestesítőjének, aminek aztán az a következménye, hogy egyszerre csak ezer és ezer nő úgy hasonlít egymásra, mint egyik tojás a másikra. Európában még nincsenek ennyire, de a legjobb úton vannak ehhez a női egységtípushoz. Persze ez a típus is el fog egyszer tűnni, hogy helyet adjon egy másiknak, ugyanúgy, mint az első világháború utáni garcontípus az üde-friss sportnő-tipusba olvadt. A jelen pillanatban az úgynevezett filmszexbomba a divat, minél merészebb kivágással. Hires elődjeit megtaláljuk már a rokoko-korban, sőt még a romantikus időkben is, bár akkor még: valamivel több súlyt helyeztek a szívre és jellemre, mint kizárólag csak a dekoltázsra. Gömbölyded asszonyoknak, pufók leányoknak vigaszul szolgálhat az a megcáfolhatatlan tény, hogy a férfinem lényegesen nagyobb része a kerekded formákat előnyben részesíti. És ha gg: a tény még nem elég vígasztalás nekik, akkor történelmi pél50
