Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-08-01 / 8. szám
Jákob kútjától keletre van Askara, a szamaritán asszony ‘‘házitüzhelye”, otthona. Száz, százötven lépésre a kúttól József pátriárka sírja hirdeti az Ószövetség igaz valóságát és letagadhatatlan tényét. József, akit testvérei rabszolgaként adtak el egyiptomi kereskedőknek, s aki később Egyiptom főkormányzója lett, örökös honvágyat érzett — Józsua tahúságtétele szerint — az igazi otthon után. A fáraó trónjának árnyékában róla álmodozott. A bíbor és bársony terhe nem tudta elfeledtetni vele. Pedig: odahaza egyszerű pásztorember volt csak, itt meg, a fáraók országában: az ország második embere! S mégis: József nagyon jól tudta azt, hogy az otthon békét és boldogságot, az idegen pedig örökös hazátlanságot jelent. S mivel az élet feladata, amit az Isten akarata vállaira rakott, nem engedte meg neki, hogy haza menjen, amíg nyitva van a két szeme, József úgy rendelkezett, hogy legalább holttestét szállítsák haza a szülőföld áldott rögei alá... És a testvérek, akik életében annyit ártottak neki, a halála után valóban hazaszállították élettelen porhüvelyét, hogy József hazai földben aludj a ki életének minden fáradtságát, minden dicsőségét s minden terhét... József sírjának közvetlen közelében valamikor, a Kr. előtti 11 században Sichem városa terült el. A város népe azonban fellázadt ura és parancsolója, Gedeon ellen, mire Gedeon földig romboltatta a várost s kardélre hányatta a város népét. Ekével felszántott barázdáiba pedig sót vettetett, hogy tökéletes legyen a pusztulás. Salamon halála után a Garizim hegység nyugati lejtőin felépült azonban az új Sichem, éspedig Nabulus neve alatt, ahol később a szamaritánusok leltek maguknak lakóhelyet. A szamaritánusok — amint már említettem is — az asszírok birodalmából érkeztek erre a vidékre, mint gyarmatosok. Vallásuk pogány vallás volt, de később a környezet arra kényszerítette őket, hogy valami úton és módon a zsidókhoz hasonuljanak. A szamaritánok felvették tehát a zsidó vallás torzított formáját és a zsidóság kebelén belül megalkották a szamaritánusok szektáját. Egy szó, mint száz: évszázadok, évezredek óta középpontja már Nabulus és Garizim hegye a szamaritánusok maroknyi népének. Még ma is, pedig a szamaritánok népe nem is nép már, hanem csak az egykori népnek kései töredéke! Jelenlegi számuk talán el sem éri már a kettő százat. S a kétszáz embernek — a világ legkisebb nemzetének — alig, alig van valami rózsás kilátása a jövendőre. Lehet, hogy a többi népek sorsára jutnak: kiélik önmagukat, aztán eltemetkeznek a történelem temetőjében, ahol annyi és annyi nép lelte már meg örök nyugodalmát. Hírmondók és utódok nélkül! A szamaritánusok érzik az ellenséges környezet szorítását, — tudják, hogy az örökös egy-A Jerikói út. másközötti házasság, amit a vallás parancsa szigorúan előír, csak pusztuláshoz vezethet, s mégis bizakodnak! Bizakodnak az Istenben, Aki annyi balszerencse és oly sok viszály után mindég tenyerén hordozta a szamaritánusok népét... Bizakodnak, pedig Nabulusban lévő kb. hatszáz esztendős templomuk, amely igen hasonlatos a zsidóság imaházaihoz, félig meddig romhalmaz már. Bizakodnak, pedig nablusi otthonaik nem is meleg otthonok, hanem nyomortanyák. Bizakodnak, mert, amint mondják és vallják, nem emberek, hanem Isten intézi a világ sorsát. Isten pedig szereti és vezeti a szamaritánusok kicsike, összezsugorodott népét... De miért is ne bizakodnának, amikor olykorolykor “csoda” is történik! Vagy talán nem volt-e csoda az a tény, hogy évekkel ezelőtt három zsidónő tért át a szamaritánusok vallására, hogy szamaritán férfiakkal léphessenek szent frigyre?! Ez a három házasság pedig friss vért és új életerőt jelentett a szamaritánok népének ... Annak a népnek, amelyik sosem törekedett politikai hatalomra! Annak a népnek, amelyiknek a vallás a “mindene”: erőforrása és bizodalma, — jelene és jövendője. A szamaritánok minden esztendőben megünneplik — a zsidóság egyiptomi szolgaságából való szabadulásának emlékére — Garizim hegyén a húsvét ünnepét. Az ünnepség este, pontosan a napnyugtával egy időben kezdődik. A szamaritánus főpap ősi, papi öltözetben leöli az áldozati állatot, aztán nyársra húzatja és megsütteti. Majd a szamaritán férfiak lakomához ülnek és gyorsan elfogyasztják, hogy eleget tegyenek a törvénynek, amely az Egyiptomból való kivonulást és annak szertartását szigorúan előírja. Ó-Sichem romjai és Nabulus között egy keskeny hegyszoros, egy szűk szurdok vezet át. A szurdok jobbján Ibal, balján pedig Garizim hegye áll. Ibal hegyén Józsue hatalmas szentélyt emeltetett a kőbevésett tízparancsolat tisz-27
