Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-08-01 / 8. szám
négyévfolyamú líceumi érettségivel azonos. A színvonal-süllyedés tehát nem szorul különösebb bizonyításra, ami meg is látszik az eredményeken, amint azt a kimenekült ifjú honfitársaink esetében beigazolva is látjuk. Befejezésül szólni kellene a jövendő Magyarország tanár- és tanítóképzésének leendő reformjáról, mert a Hóman-féle 1938. évi XIII. és XIV. t.-c.-ek már most húsz év múltán is vesztettek időszerűségükből, tehát a líceumok és tanítóképző akadémiák terve is alapos revízióra szorul. E kérdésekkel egy készülő, minden részletre kiterjedő, terjedelmes tanulmányunkban foglalkozunk majd. E helyen egyelőre csak pár elvi kérdést tisztázunk és pár gondolattal világítunk rá a jövendő magyar pedagógus-képzés legfontosabb problémáira. Elvben kimondhatjuk, hogy a tanítóképzésnek középiskolai módszerei már nem biztosítják a tanítók korszerű kiképzését, tehát az idő megérlelte a főiskolai színvonalú pedagógusképzést az elemi iskolák számára is. A neveléstudomány az újabb időkben lényeges változáson ment át: már nem csupán ismeretközlésre, hanem a gyermek lelkivilágának vizsgálatára és alapos környezettanulmányra is kiterjed és a nevelő céljának elérését a gyermek belülről fakadó tevékeny részvételével igyekszik biztosítani. Másszóval ma már a tanításban, különösen a népiskolában, a hangsúly nemcsak az ismeretközlésen és a puszta bevésésen van, hanem a tanuló szellemi készségének a kifejlesztésén, ami a régi sablonos-gépies iskolai módszereket teljesen mellőzi. Elvitathatatlan, hogy e feladatok megoldására csakis főiskolát végzett pedagógusok vállalkozhatnak még a legelemibb fokon is. Ezt a főiskolát továbbá csakis egy olyan középiskolára lehet építeni, ahol a tanítójelölt megkapja a megfelelő jellemnevelést (vallásos-erkölcsös ember), az általános műveltséget (művelt ember) és a honpolgári nevelést (magyar ember). Mindezeknek a követelményeknek leginkább megfelelne a tanítóképzésnek egy teljesen új módja: egy egészen magas színvonalú egységes gimnáziumi érettségi után kezdenénk csak el a tanítóképzést, mégpedig egy új típusú tanítóképző főiskolán, melynek legalább 3 évfolyamúnak kellene lenni, az első évben általános képzéssel, a következő években pedig szakcsoportokkal. Az innen kikerülő tanítók a megfelelő gyakorlat megszerzése után minden bizonnyal a mainál sokkal inkább megfelelnének a fenti feladatoknak. Ami a kérdés szociális oldalát illeti, eljövendő közoktatásügyi politikánk elsőrendű feladatai közé kell tartozzék a tanítók megfelelő javadalmazásáról való gondoskodás. A pedagógusoktól csak úgy lehet eredményes munkát várni, ha gondtalan megélhetésüket és teljes függetlenségüket biztosító javadalmazást élveznek. Az anyagi gondoktól gyötört és különféle érdekösszeütközéseknek kitett pedagógusok nélkülözik azt a lelki nyugalmat és azt a belső légkört, ami sikeres oktatói-nevelői munkájukhoz feltétlenül szükséges. Sajnos, a két háború közti gazdasági helyzet a pedagógusokat e téren is próbára tette, a mulasztásoknak azonban nem szabad megismétlődniök, mert a nemzet jövője — a magyar ifjúság vallja a legnagyobb kárát. A pedagógus rendet a jövendő Magyarcrszágon kerüljön is az bármekkora anyagi tenni! (Copyright by Dr. Desider Hechenast in Canada) Ady Endre: A PERC-EMBERKÉK UTÁN Otthon bolondját járja a világ, Majmos, zavaros, perces, hittelen, Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák. Magyar Bábelnek ostoba kora, Ments, Atyaisten, hogy bennelegyek: Engemet kötnek égbeli jegyek, S el kell, hogy jöjjön nászaink sora. Most perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk, Nagyot és szépet, emberit s magyart. Robogok honról rejtett vonaton, Ebek hazája ma, nem az enyém, S ha marad csak egy hívőm, szent legény, Még a holttestem is ellopatom. Ez a ricsaj majd dallá simul át, Addig halottan avagy éberen Pihenjen a szent láz s az értelem, Míg eltűnnek a mai figurák. Magyar leszek majd, hogyha akarom, Ha nem sutáké lesz itt a világ, S fölcsap minden szent és igazi láng Rejtekből avagy ravatalon. 10
