Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7. szám
középen választott hajból lesz a copfocska, két kis masnival. Ugyanezzel a módszerrel készül a lökni azzal a különbséggel, hogy a választék most oldalra kerül. A zefírloknikat egyenlő részre osztott fonalcsomók sodrásával érjük el. Öltésekkel rögzítjük a frizura alá. A körhajat vagy fru-frus fejet egy köralakú organdidarabra fűzzük be úgy, hogy a fej közepén forgót hagyunk és sugáralakba befűzzük a zef írfonalat. A hajat csak felragasztás és száradás után nyírjuk meg véglegesen. Valódi hajból is lehet olcsó parókát készíteni, ehhez azonban préselt masszafej kell, mert csak ennek a búbján tudunk óvatosan lyukat vágni. Az öntött fej eltörne a lyukasztás alatt. Annyi hajat fogunk össze, amennyi elegendő a fej befedésére és ezt 10 centiméterrel a kivágott lyukba kerülő vége felett jó erősen megkötjük. Az összekötött véget beenyvezzük, megszárítjuk, majd bedugjuk a fejbe úgy, hogy csak a frizurának szánt rész lógjon ki sugárszerűen, azután ragaszszűk a felálló hajszálakat a fej tetejére, hogy azok a fejhez simuljanak. így erős, jól fésülhető hajat kapunk. Persze vannak tökéletesebb módszerek. Ezek között a legjobb az apró csomóként bedolgozott valódi paróka, örökös darabok, mert hiszen így készül a színházi paróka is. A filcből készült művészi figurák, autóbabák haját közvetlenül a fej anyagához varrják gyalpjúszálból vagy selyemből. A vékony gyapjúszál tökéletesebb. A hajat egyenesen a kérdéses frizura választékába vagy a fej forgójába hímezzük. Készülhet így copf, konty, lökni, körhaj, diaboló, néger frizura. De jól megvalósítható a japánok különleges hajviselete vagy a kínaiak copja is. Ehhez persze egy kis művészi készség kell. 48 MARADJ HÜ AZ ELVEIDHEZ Ha az ember fiatal, gyakran nagyon meggondolatlanul viselkedik, egyszerűen csak azért, mert fél, hogy mesterkéltnek, vagy kényeskedönek latszik. Semmi sem tűnik rosszabbnak, mintha naivnak vagy túl természetesnek tartanak bennünket. A barátnőink köre kegyetlenül meghatározza azt az egyedüli, követhető példát, ami szerint viselkedni lehet, és csak kévésünknek van hozzá bátorságunk, hogy ebből a törvényből kitörjünk. Ide tartoznak azok a dolgok, amiket kizárólag csak azért csinálunk, mert mások is csinálják, és látszólag ez hozzátartozik a “társaságbeli’’ viselkedéshez. Italokat iszunk, amik nem izlenek nekünk, ismeretlen ételeket választunk, exótikusan hangzó nevekkel, holott tulajdonképpen éhesek vagyunk, és sonkára meg vajaskenyérre vágyunk, késő éjjelig szórakozunk, pedig legszívesebben lefeküdnénk otthon aludni. És az egészben a legszomorúbb az, hogy mindezek mellett egy mákszemnyivel sem látszunk okosabbnak. A valóban okos leánynak vagy asszonynak én az olyant tartom, aki nem fél másnak mutatkozni, mint a többiek, és aki mindig pontosan úgy viselkedik, és azt teszi, amit helyesnek tart, — és nem törődik azzal, ha a mesterkélt modorú barátnőit cserbenhagyja. Az egészben az a bámulatraméltó, hogy az ilyen éppen ezzel a viselkedésével tiszteletet vált ki a többiből. Tudom jól, mindenesetre erő kell ahhoz, hogy pl. valaki gyümölcslevet kérjen akkor, mikor a többi vendég mind “valami jó erőset” kér inni, és mikor a háziasszony rá akarja beszélni, hogy “csak most az egyszer” tegyen kivételt. De itt is van kibúvó, hogy ne váljék a dolog feltűnővé: el lehet fogadni a felkínált pohár italt, csak egyszerűen meg kell maradni e mellett. Ha a háziasszony ismét akar tölteni, úgy ebben a pohárban még van ital, — később pedig egyszerűen ott lehet hagyni az egyik asztalon. Hogy bátorságunk legyen kitartani önmagunk és elveink mellett, ez valóban a gyökere az önérzetes viselkedésnek és méltóságnak. Ha pedig olyannak akarunk látszani, amilyenek alapjában véve nem vagyunk, akkor bármennyire is erőlködünk, előbb-utóbb elhibázzuk a dolgot, ránk pirítanak, és ez annál kínosabban fog érinteni, mert ostobának és zavartnak fogjuk magunkat érezni. Csak maradjunk meg a saját egyéniségünk mellett, az emberek annál jobban fognak szeretni. De tudatosan másként viselkedni, csak a “másnak lenni” elv alapján, ez már megint egészen más dolog. Egy leány, aki a társaságbeli összejövetelre hosszú nadrágban és pulloverben megy el, nem várhatja, hogy “különlegesnek és okosnak” tartsák, ez kizárólag csak megdöbbentő érthetőséggel mutatja, hogy hiányzik belőle a jó Ízlés és a helyes viselkedni tudás. Kékes - Szálló a Mátrában.
