Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7. szám
AZ AMERIKAI MAGYAR KIADÓ KÖZLEMÉNYEI: P. <br. Fenyvessy Jeromos O. P.: SZENTFÖLD ÚTLEÍRÁS — 1956. (Folytatás) Meg hallották Júdás áruló csókjának elcsattanását is... Érthető tehát, hogy a bazilika gondviselői, a barnakámzsás ferences barátok szemük fényénél is jobban vigyáznak ezekre az olajfákra, nehogy szétszedje, széthordja őket a zarándokok Jézus iránt fellángolt szeretete. Éspedig annyira vigyáznak rájuk, hogy minden levelét, minden bogyóját összegyűjtik s a leveleket emlékekként adják a Szentföld vándorainak, a fák bogyójából pedig rózsafűzéreket formálnak. Kezembe veszek egy ilyen olaj fabogyókból készült rózsafüzért. Haloványsárga, kissé barnábahajló sárga az olajbogyók színe. S egyszerű, elnagyolt a rózsafűzér keresztje és a keresztfára szögezett pléh Krisztus. Láttam hát már előkelőbb rózsafűzért is. Gyöngyházból készültet, aranyos bogyócskákból kicizelláltat vagy fekete fából.faragottat. S mégis: ez az egyszerű, olajbogyókból készült rózsafűzér ezerszer kedvesebb, értékesebb és drágább előttem, mint a tőle százszor szebbek, nagyobb gonddal kidolgozottak, — pedig magam is elismerem, hogy ez a rózsafűzér olyan a többi rózsafűzér között, mint Jézus durván összeácsolt keresztje a püspökök mellén csillogó aranykereszt mellett... Igen, kezembe veszek egy ilyen rószafüzért és sok-sok fils-t adok érte, hogy örökre az enyém maradhasson, — hogy a bazilika szentélyében őrzött szikladarab mellé rogyva máris imádkozhassam a fájdalmas rózsafűzér megrázó titkait: ki érettünk vérrel verejtékezett, — tövissel koronáztatott, — megostoroztatott, — nehéz keresztet hordozott, — s keresztre feszíttetett... Az utolsó éjszakáját átszenvedő Krisztus bazilikája mellett egy barlangra bukkanunk. Arra a barlangra, amely barlang az örökkön úton lévő “társaság” jeruzsálemi otthona volt. A hontalanok otthona. A hagyomány szerint Jézus minden esetben ebben a barlangban étkezett, aludt és pihent meg, tanítványaival együtt, ha útja Jeruzsálembe vezette őt. A barlang megőrizte eredeti, évezredek előtti természetességét, habár most oltárokkal van teletömve. Közepén tartóoszlop segít a barlang mennyezetének a reánehezedő földet tartani. S az egyik oszlop előtt földbe gyökereznek a lábaim! Különös, érdekes feszület ékeskedik a derekán. Nehéz, keményfából ácsolt kereszt. S rajta az írás: magyarul. Olyan magyarsággal, ahogyan egy évszázaddal ezelőtt beszélgettek dédapáink. Sillabizálni kezdem az írást. Betűről betűre, — s pár perc múltán előttem van az egész szöveg: Az Isten ditsőségire A Jézus szeretettért hozta ezen Körösztöt Magyarországból Bajai lakos Mérő József 60 éves zarándok 1868 Nézem, nézem a keresztet. Mérő József hatvanesztendős bajai zarándok nehéz keresztjét s rajta az írást. Elködösülnek a szemeim s gondolatban a bajai temető sírkesztjei között kezdek szemlét tartani. Mérő József keresztjét keresem, hogy sírban nyugovó gazdájának megköszönjem szentföldi élményeim egyik legszebbjét: a magyarírásos, bajai Keresztfát! S mikor úgy érzem, hogy megköszöntem, akkor tovább indulunk. A Jerikói úton. A Jozafát völgyében helyet kapott hatalmas zsidó temető mellett. Jozafát völgye.. .A nagy világban szétszórtan élő zsidóság olthatatlan vágya: a Jozafát völgyében megpihenni! Mindörökre, — az atyák földjén. Mindaddig, míg el nem érkezik az utolsó nap s vele az Isten országa... Régente sok-sok zsidó holttestét szállították ide — a világ minden részéből — örök nyugalomra. S itt, mivel a hely szűk lett az idők folyásával, a halottak nagyrészét ülve, összetört lábakkal temették el. A temető végében Absalom síremléke áll, amint már említettem is. Az arabok a “fáraó sipkájának” nevezik ezt a síremléket, különös alakja és stílusa miatt. A Jozafát völgyében lesz különben — zsidó felfogás szerint — a nagy-nagy seregszemle, a végső Ítélet! 25
