Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6. szám
még senkinek nem szóltam róla. Gondoltam, mi is szervezhetnénk egy gárdát a srácokból: én, te, Fekete Jóska, Donajó Anti, Gólya... — Azt nem! — vágott közbe Sanyi. — Gólyának özvegy a műt... az édesanyja és neki nincs testvére... Peti sűrűn pislogni kezdett, és elismerően nézett barátjára. Sanyi MINDENRE gondol!... Most érezte először, mit vállalnak magukra — ha végrehajtják tervüket. Ha elindulnak, talán... vissza sem térnek. Eh, erre most nem lehet gondolni! De azért nem kell fejjel a falnak menni... Sanyi biztosan megold mindent... Sanyi összeráncolt homlokkal nézte a könyvei fölött lógó Arany János képet. Mintha attól kért volna tanácsot... Pedig nem is látta, amit nézett, mint ahogy az óra megszokott ketyegését sem halljuk órák hosszat, csak ha felhívja rá valaki figyelmünket. Magával viaskodott. Nem azt mérlegelte, menjen-e, vagy maradjon, hiszen az magától értetődik, hogy: “A Haza: minden előtt!...” Magától értetődik, hogy egy magyar fiú nem lehet gyávább az orosz Ifjú Gárdánál, ha erre van szükség. De vájjon: mit tudnak Ők, gyerekek, használni? Fegyverük nincs. Ha el is tudja sütni a puskát, mint az úttörő céllövő szakkörén tanulta, ér-e ez valamit?... Dehát: az a fiú sem volt idősebb, aki az üzenetet hozta. Azt is bevették maguk közé, ha ilyen fontos üzenetet rá mertek bízni. Talán... éppen mert gyerekek, az oroszok fel sem tételezik ,hogy részt vehetnek a harcban!... Döntött. A részleteket majd megbeszélik. —• Édes! — nyilallt belé egy pillanatra, mikor édesanya hívását hallotta a konyháról, — hogy fog aggódni értem, ha nem jövök haza... Igen! — kiáltott ki. — Este hétre legyetek a Stirling kocsma mögött, a Lejtő útnál — súgta Petinek. — Előbb nem mehetek. Legyetek óvatosak... Már mosolyogva kukantott be a konyhába. —• Tessék, édesanya. —• Készíts fát, kisfiam. Elfogyott. — Igen! Kétszeres erővel támadt fel benne a segitőkészség. — Gyere, Peti. Kint, a fáskamrában, jó ötlete támadt. — Te Peti, úgy gondolom, fel kéne aprítani egy csomó fát és bekészíteni édesnek. Mi most felvágjuk, és este hatra idehivnád a fiukat s együtt beraknánk. Ha utána elkísérlek benneteket, nem lesz senkinek feltűnő- Tudod, úgyis olyan keveset segítünk itthon. — Az már igaz! — támadt fel Petiben is a lelkiismeret. — Reggel én is megszegezem a nyúlolat, mielőtt... elmegyünk... Ettől kezdve szótlanul hasogatták a fát, egyik a kicsi, másik a nagyobb baltával. Mari is bekukantott a kamrába, de csak annyit mondott, szájbbiggyesztve: — De rátok jött! Aztán tovább játszott pörgettyűvel, nagyokat visítva, ha Betyár játékosan a cipőjébe harapott. Ősz volt. Hosszú ökörnyál úszott a villanydrótok között s a levegőben valami feszült várakozás rezgett ezen a furcsa délutánon. Hallgattak a villamosok, autók, szerszámok a gyárakban. Csak a két fiú fejszéje csattogott szorgalmasan a porszagú fáskamrában. * * * — Hogy képzeled, Sanyi? — kérdezte Fekete Jóska, kiköpve ritka fogai közül a fűszálat. Szögletes térdét felhúzta az álláig, amint ott ültek a csupasz füvön, a Stirling kocsma mögötti nyárikért elhagyott sarkában. Mindannyian Sanyi arcát fürkészték a sötétben. Donajó Anti hanyattfeküdt, és igyekezett semmire nem gondolni, de ez lehetetlen volt: minél erősebben akarta, annál keegy bokrot érintett, amelyből egy hófehér menyét szaladt föl a lándzsára, és László ruhájába rejtőzött. — Jó jel, — mondták a harcosok, — nálunk keres oltalmat még a gyenge állat is. Úgy is lett. Salamont nagy vereség érte, és futásban keresett menedéket. A hercegek pedig hálát adtak az Istennek. László látva az ellenfél elhullott sokaságát, keservesen sírt, mint ahogy a szerető édesatya sír fiai halálán. A holtak között ráismert Vid ispánra is. Leugrott a lováról, és a halotthoz lehajolva igy szólt: — Téged is sajnállak, bár mindig ellenségünk voltál. Vajha nemesebb ügyért onthattad volna véredet. Ez után a győzelem után Géza lett a király, de alig három év múlva kilehelte lelkét. Ekkor az ország óriási lelkesedés mellett Lászlót választotta királlyá. Uralkodása alatt Magyarország hatalmas lett, a nép jólétnek örvendett. Számos győzelme, amit a haza ellenségein aratott, olyan nagy hírt szerzett neki külföldön is, hogy a német császári koronát is felajánlották neki. De László nem fogadta el, nem áhítozott idegen dicsőségre. Életéről sok monda, sok csodás történet maradt. SZENT LÁSZLÓ MONDÁI. I. Folytatás az előző oldalról. Egyetlen - egyszer kényszerült megfutamodni László király az ellenség elől, mert egymagára maradt, s amint körülnézett, látta, hogy hiába való nagy ereje, vitézsége: nem verhet le százakat egyedül. Érezte, hogy szüksége van még rá a magyarnak, megsarkantyúzta hát kedves Szög paripáját, s nekivágtatott a tordai hegyeknek. —• Utána, utána! — ordítottak a kunok, hogy ég-föld zúgott az ordítástól. Ha László kézre kerül, övék Folytatás a túloldalon. 53
