Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6. szám
DUNÁNTÚL ÉS A FELSŐOKTATÁS Irta: Dr. Heckenast Dezső Győr városának régi sérelme — mondja egy hazai újsághír, hogy nincsen felsőoktatási intézménye, mert az új rendszer még a tanítóképzőintézetét is megszüntette. Most a tanítóképzés átszervezésével a győriek pedagógiai akadémiát követelnek, így akarják magukat kárpótolni a pozsonyi egyetem elvesztéséért, amelyet annakidején Győrnek ajánlottak fel, de Győrnek nem kellett... Az első világháború elvesztése és az ország megcsonkítása a magyar felsőoktatásban is mélyreható változásokat idézett elő: e változások következtében sok régi visszásság szűnt meg, sok múltbeli sérelem nyert orvoslást, de a reformok során születtek félmegoldások is, amelyek természetesen újabb visszásságokat idéztek elő. A félmegoldások okai közt, az ország szegénységének következményeképp, természetesen a pénzügyi nehézségek voltak a legnyomósabbak, azonban bőven akadtak közte egyéni vagy pártpolitikai érdekből fakadó indítékok is, amelyeket mind a mai napig sem lehetett teljesen orvosolni. Az akkori alig kilenc milliós trianoni Magyarországnak a felsőoktatása, az egyetemek és a főiskolák számát illetőleg, majdnem kifogástalan volt: négy tudományegyetem, egy közgazdasági egyetem, egy nagyméretű műszaki egyetem s a mellett számtalan főiskola (az egyházi jellegűekkel együtt több mint negyven) ontotta magából a diplomás fiatalságot. Ugyanakkor azonban a felsőoktatási rendszer tele volt visszásságokkal. Például túltengett benne a jogtudomány szerepe, hisz a négy egyetem jog- és államtudományi kara mellett még külön három egyházi jellegű jogakadémia is működött hazánkban: katolikus — Egerben, református — Kecskeméten és evangélikus — Miskolcon. (A Mámarosszigetről Hódmezővásárhelyre menekült jogakadémia még a húszas években beszüntette a működését). Ezzel szemben az 1940-ben alapított szegedi új (Horthy Miklós) egyetemnek nem volt jogtudományi kara, bölcsészeti karát is a pécsi egyetemtől vették el. Ha nagyon vizsgálni akarnánk a két háború közti időszak felsőoktatásának visszásságait, akkor beszélhetnénk még egyes szellemtudományok — irodalom, nyelvészet, történelem — túlméretezettségéről, ugyanakkor a természettudományok sok helyen (Pécs, Debrecen) eléggé el voltak hanyagolva. A debreceni egyetem pompás új épületet és klinikákat kapott, mert a miniszterelnök (Bethlen István) volt a város képviselője. Ugyanez volt a helyzet a szegedi egyetemmel is, mert ott meg a közoktatásügyi miniszter (Klebelsberg Kúnó) volt a képviselő. Annál mostohábban bánt a kormány a pécsi egyetemmel, amely mind a ' mai napig a régi állami gimnázium épületében és a város régi kórházaiban működik; Pécs városa ugyanis kibuktatta a közoktatásügyi minisztert és ellenzéki képviselő választott. Napjainkban kezdték meg a pécsi Nagy Lajos Egyetem új központi épületének alapozási munkálatait a Mecsek-hegység oldalában, ahol nagyszabású egyetemi várost fognak kialakítani. A századfordulón Magyarországnak még csak két egyeteme van — Budapesten és Kolozsvárt, a harmadik egyetemért a rohamosan fejlődő Temesvár küzd, de Pozsony kapja meg 1912-ben. A választás teljesen észszerű és igazságos volt, mert Pozsony mint az országnak több évszázadon át volt fővárosa, legkultúráltabb városaink egyike volt, 1467-ig visszamenő egyetemi hagyományokkal rendelkezett és több főiskolának (evangélikus teológia, jogakadémia) volt a székhelye, melyek aztán beolvadtak az újonnan alapított egyetembe. Miként a pozsonyit, az 1912. évi XXVI. t.c. szervezi meg a debreceni református jellegű egyetemet — hittudományi, jogi, orvosi, bölcsészeti és természettudományi karokkal, amely utóbbi azonban — miként a pozsonyi egyetem esetében is — nem kezdte meg a működését. (1) Az első világháború kitörésekor tehát az volt a helyzet, hogy Magyarországnak legkultúráltabb tájegysége — Dunántúl nem rendelkezett egyetemmel. Volt ugyan két mezőgazdasági akadémiája, de azok egészen kis városokban (Magyaróvár, Keszthely) működtek. Volt egy haldokló jogakadémia Pécsett, egy református teológiai akadémia Pápán, egy bencés tanárképző főiskola Pannonhalmán és katolikus teológiai akadémiák az egyházmegyék székhelyein. Ezek a főiskolák azonban majdnem minden esetben különleges szükségleteket elégítettek ki és felekezeti jellegüknél fogva nem állottak a szélesebbkörű felsőoktatás szolgálatában. Ez a helyzet csak az első világháború végén változott meg, amikor a pozsonyi egyetem a cseh megszállás miatt menekülni kényszerült. A kormány a menekült pozsonyi és kolozsvári egyetemet ideiglenesen Budapesten helyezte el s további elhelyezésük kérdésében mérlegelte azokat a tényezőket, amelyek e két egyetemnek vidéki városokban való elhelyezését biztosíthatták. Ezzel kapcsolatban egyrészt azok a városok jöttek tekintetbe, amelyek egyetemi múlttal vagy egyéb kultúrális hagyományokkal rendelkeztek, másrészt az elhelyezés kérdését megfelelő épületekkel biztosítani tudták. így esett a választás a kolozsvári egyetem esetében Szegedre, az ország második városára, a pozsonyi egyetem esetében pedig Pécsre, amely az országnak legrégibb egyetemi múlttal rendelkező városa volt. Mivel azonban Pécs ezidőben szerb megszállás alatt volt, újabb elhelyezési lehetőség után kellett nézni. így jött számításba Észak- Dunántúl két nagy kultúrvárosa: Győr és Sopron, Sopront azonban Ausztriának ítélték és Győr pedig — elhelyezési nehézségekre hivat-4
