Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-05-01 / 5. szám

i

s a rózsaszinvirágos begóniát vizsgálgatta. Keze azonban reszketett, amint egy száraz levelet leszakított. Nem nézett hátra, mikor kérdezte:

— Mért ütöttek pofon?

Náluk nem történt még meg, hogy a gyerekeket arculütötték volna. Az arc: a lélek tükre s a lélek: Isten ajándéka. Nem lehet ez annyira közömbös Sanyinak sem. Csak előtte mutatja...

Sanyi vállvonva felelte:

—• Csak. Hidd el, édes, annyira fel se vettem. Elmondom az egészet: Mikor becsapódott mögöttünk a kapu s már attól sem kellett tartanick, hogy valami járókelő meghallja, durva szitkokat szórtak ránk és piszkos fasisztáknak neveztek bennünket. Tetőtől-talpig végigmustxált mindnyájunkat egy hóhérlegényféle. Az egyik fiú, tudod, egy olajosruhás munkásgyerek, valamiképen különösen ellenszenves lehetett neki, mert azzal szellemeskedett a legtöbbet. Kiköpött mellette, pedig úgy láttam előbb, tanult ember s azt mondta:

— Te tojásfejű reakciós, hányszor sütötted el a puskádat az éjjel?

— Egyszer se! — azt mondta a fiú és farkasszemet nézett az ávóssal. Láttam, hogy a következő pillanatban pofonüti s onnan, hátulról, jó hangosan odaszóltam:

—i Mi nem szoktunk hazudni, bácsi! — Hát ezért. Én kaptam a pofont. De ne izgasd magad miatta, édes, mert megérte: majd megpukkadt mérgében a hóhérlegény.

— Lacival hogy bántak?

— Ó, láttad volna! — kiáltott Sanyi, mintha valami vidám dolgot mesélne. — A zsebeit kifordították, nincs-e nála röplap, vagy töltény. Volt esze, hogy a röplapokat eldugta. De nem faggatták túlságosan, mert Klára a világ legtermészetesebb hangján mondta a fekete nyomozónak, rámutatva táskákára:

—i Menedéket kerestünk a vőlegényemmel a lövöldözések elől

— és Laci felé intett...

Még édesanya is elmosolyodott, ahogy Sanyi ezt előadta.

— Remélem, ez a... formaság itt nem tart soká, mert mielőbb a kórházba kell mennem. Nem szeretném, ha sajnálatos félreértés miatt a betegek szenvednének... — Tudod, édes, erre már nem merték azt mondani a nagy kommunisták, hogy: “Csak semmi duma, anyuskám...”, mint annak a szegény néninek! Volt ott még máshonnan is vagy tizenöt megamfajta fiú, de nem boldogultak velünk, mert mi semmit nem láttunk, semmit nem hallottunk. így tizenkettőkor kint voltunk az utcán...

Elbeszéléséhez még öregesen hozzátette:

—. Lehet, hogy az a bácsi nagyon ki fog kapni később a feletteseitől ...

— Miért? — kérdezte édesanya meglepetten.

— Amiért kiengedett bennünket.

Édes nagyot, nehezet sóhajtott.

— Nem kerül erre sor, kisfiam. Hallod, hogy ők győztek! A rádiót kitettem az ablakba. Már többször bemondták, hogy tegyük ki, hogy mindenki hallja. így akarják meggyőzni az embereket a maguk igazáról.

— Az kicsit nehéz lesz! — dugta be édesapa a fejét az ajtón.

— Az emberben összegyűlik az utálat, ha hallja azt a sok hazugságot.

A türelmes rádiókészülék pedig megadással sugározta a Bécsi út felé, ahol a szigorú kijárási tilalom ellenére is jöttekmentek az emberek:

“A magyar kormány, felelősségét átérezve, a rend és biztonság helyreállítása érdekében kérte, hogy a szovjet csapatok segítsenek az ellenforradalmi bandák gyilkos támadásainak megfékezésében. A szovjet katonák életüket kockáztatják, hogy megvédjék...”

— Mért zártad el, apa?

A magyar győzelmek

(folytatás)

rád elesnek. Mohács után, egészen Buda 1686-iki viszszavételéig egy másfélszázados háborús korszak következik. A három részre szakadt Magyarország léte állandó harc. A magyarság háborús erényei azonban semmit nem hanyatlottak, ellenkezően: a magyai történetnek ez a szomorú korszaka szinte csodás példáit mutatja a magyar hősiességnek. Csak néhány fontosabb eseményt emelünk ki:

1552. Temesvár védelme.

1552. Eger ostroma.

1556. Szigetvár ostroma.

1566. Szigetvár második őst roma.

1593-ban kezdődött meg a tizenötéves török háború, amelynek folyamán a magyar csapatok igen sok kisebb-nagyobb győzelmet arattak. A XVII. század egész Európában végnélküli háborúk kora. Magyarországnak többször meg kellett védenie nemzeti önállóságát dinasztiája ellen. E században vívják Bocskay, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György győzelmes hadjárataikat.

1605. A Bocskay-felkelés győzelme.

1619. Bethlen érsekújvári győzelme.

1644. I. Rákóczi György felkelése.

1664. Zrínyi Miklós győzelmes hadjáratai.

Buda 1686-iki ostrománál 15-20 ezer magyar vett részt, akik kiválóan megállták helyüket.

Buda visszafoglalása után náhány évtized alatt ez egész történelmi Magyarország felszabadult a török uralom alól, de az 1705-ig önálló Erdélylyel együtt a Habsburg-ház jogara alá került. Önálló magyar hadsereg nincs többé, csak a nemzetnek két nagy felkelésében: az 1703-tól 1711- ig tartó Rákóczi féle szabad-55