Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-05-01 / 5. szám

Arra Várhatnak

Jövedelmi adóügyben levélbeli felvilágosítást kérnek egy férjtől, hogy a felesége 65 éven alul van-e, avagy már elmúlt. Némi várakozás után a következő választ kapják:

— A feleségem azt mondja, hogy még- nincs 65 éves s' nem is lesz soha.

XIV. LAJOS (1638-1715)

francia király Choiseul marsallt nevezte ki hadseregfőparancsnoknak. Midőn a hadügyminiszter azt mondta a királynak, hogy nem tartja az illetőt alkalmasnak erre az állásra, mert az rövidlátó, a király igy felelt:

—• Annál jobb! így legalább közelebb megy az ellenséghez!

T ájékozódás

— Halló, rendőrség?

— Igen. Központi ügyelet.

— Mondják, kérem, nem vittek be egy embert ma éjszaka botrányos részegség miatt? Joe Brown a neve.

— Nem, kérem. Ilyen nevű nincs itt.

—• Akkor rendben van. Nagyon köszönöm, mert egy szobában vagyok és az ajtó kívülről be van zárva. Nem tudjam, hogy a rendőrség csukott-e le, vagy otthon a feleségem.

— ‘З&ОБ&ь -1.

Szíves vendéglátás

s Ifis&i'

— Drágám,- legközelebb már neked keíí eljönnöd hozzám, hiszen én már annyiszor ■voltam terhedre ,és te nekem még egyszer sem...

Úgy jön, mintha menne

— Ha otthon megszólal a csengő, mindig fölteszem a kalapomat, és ha kellemetlen vendég jött, akkor azt mondom, hogy éppen elmenni készültem, ha pedig kedves vendég jött, akkor azt mondom, hogy éppen most jöttem haza.

Hiábavaló erőlködésén az egész osztály nevetett. De ő nem látta humorosnak a dolgot, és dühbegurult.

— Ki volt az á szamár, aki a szivacs-tálba tette a krétát?

— A tanár úr — mondta egy hang a hátulsó padsorokból.

Az osztály féktelen nevetésbe tört ki. De Nikolics tanár úrnak nem tetszett a tréfa.

—• Jelentkezzék, aki ezt az idétlen megjegyzést tette.

Nem mozdult senki.

Ez még jobban fokozta bosszúságát.

Felszólította az osztályt, hogy áruljuk el, ki volt ez a neveletlen és pimasz kölyök.

Erre sem mozdult senki.

— Rendben van. Ha nem akarjátok megmondani, akkor az egész osztályt magaviseleti megrovásban részesítem.

Ez már kellemetlen fordulat volt- Az ilyen rovó-cédulákat elküldték a szülőknek, és aláírva kellett visszahozni. Az apák ilyenkor nem fukarkodtak a pofonokkal.

A hátulsó padok egyikében felemelkedett egy szeplős képű, vöröshajú fim Pár év múlva az Isonzónál esett el szegény.-— Én Voltam.

— Rendben van. Megrólak magaviseletből. De megrovom az egész osztályt is, mert leplezni akarta a bűnöst.

Rögtön be is irta az osztálykönyvbe ezt a megrovást, amely ezáltal jogerőre emelkedett.

Ezt mindenki igazságtalannak tartotta.

Az apai pofonok hatása alatt elhatároztuk, hogy Nikolics tanár úron bosszút kell állni.

Az osztály fantáziája lázasan dolgozott. A legkülönbözőbb ötletek merültek fel. Egyesek azt ajánlották, hogy be kell kenni eriyvvel a székét, hogy odaragadjon. Mások azt javasolták, hogy patkányt kell tenni felöltője zsebébe. Volt, aki erre a célra nagy gonddal nevelt vízisiklóját ajánlotta fel. Többen azon a véleményen voltak, hogy a krétát minden nap be kell nedvesíteni, hogy ne tudjon rajzolni.

A vitát én döntöttem el, olyán zseniálisnak látszó ötlettel, amelyet mindenki lelkesedéssel fogadott.

Nem nevetünk többet Nikolics tanár úr óráin.

Némán és közönyösen hallgatjuk még akkor is, ha a világ legszellemesebb adomáit meséli.

Ez lesz számára a legérzékenyebb büntetés, és nem vonhat maga után semmiféle megtorlást.

így is történt.

A következő órán, amikor elmondta első adomáját, és nem volt semmi hatása, kissé ideges lett. Ez az idegesség még jobban fokozódott, amikor két-három tréfás megjegyzését is halálos komolysággal .fogadtuk,

Nem nyugodott bele a sikertelenségbe. Leghatásosabbnak vélt adomáival állt élői De egyedül nevetett rajtuk, mert belőlünk egy mosolyt sem tudott kicsalni.

Mikor véget ért az óra, sápadt volt, és remegett a keze.

Három napig táftott a küzdelem.

Az ifjúság kegyetlen konokságával tartottuk magunkat a bosszú pokoli tervéhez, és könyörtelen érzéketlenséggel néztük vergődését.

Nikolics tanár úr nem tudta elképzelni, hogy mi történt vele. A katasztrófa okát nem bennünk kereste, hanem önmagában.

Arra a keserű következtetésre kellett jutnia, hogy valami rejtélyes oknál fogva tökéletesen elvesztette humorát.

Ez fájdalmas és nyugtalanító csapás volt számára.

Arra még álmában sem gondolt, hogy tulajdonképen nem vesztett semmit. A mi komiszságunk csak azokat a légvárakat döntötte le, amelyeket negyven évnek komiszsága épített Nikolics tanár úr lelkében.

36