Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-05-01 / 5. szám

des irányában. Az egyetemeken és főiskolákon összetoborzott csapatok nem alkalmasak egy csapat megszervezésére.

A melbourni olimpiász után érzékeny veszteség érte az otthoni magyar sportot. Ezt a gyengülést azonban csak átmenetinek lehet tekinteni, mert tömegsporttá lett a vizipóló, és a kiesettek helyére újak állanak, és az így újra őszszekovácsolódott csapat újabb dicsőséget fog hozni majd a magyar színeknek.

Dr. Zöld Ferenc.

Gyóni Géza:

CSAK EGY ÉJSZAKÁRA...

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

A pártoskodókat, a vitézkedőket.

Csak egy éjszakára:

Akik fent hirdetik, — hogy mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk;

Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,

S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Gerendatöréskor szálkakeresőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát,

S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vág- Robbanó golyónak mikor fénye támad (nák; S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

Az uzsoragarast fogukhoz verőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor gránát-vulkán izzó közepén Úgy forog a férfi, mint a falevél;

S mire földre omlik, ó, iszonyú omlás, —

Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

A hitetleneket s az üzérkedőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor a pokolnak égő torka tárul,

S vér csurog a földön, vér csurog a fáról, Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben S haló honvéd sóhajt: fiam... feleségem...

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.

Csak egy éjszakára:

Vakító csillagnak mikor támad fénye,

Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,

Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,

Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.

Csak egy éjszakára:

Hogy bújnának össze megrémülve, fázva;

Hogy fetrengne mind-mind ,hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Papp-Váry Elemérné:

HITVALLÁS

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem,

Ezért a keresztet vállaimra veszem,

Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe, Szeretném égetni reszketők leikébe, Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,

Ezzel porba zúzod minden ellenséged,

Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót, ha írod lobogód selymére,

Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted, Munkás, ki ezt vallód, boldog jövőd veted, Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,

Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél, Magyar, — e szent hittel, mindent visszanyertél.

Mert a hit az Erő! Mert aki hisz, győzött,

Mert az minden halál és kárhozat fölött Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen, Annak vas a szive minden vésszel szemben, Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető, Virágdíszbe borul az eltiport mező,

Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a háza tája,

Mézes a kenyere, boldogság tanyája,

Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő, Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő, Magyar, legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod, Minden nemzetek közt az első, az áldott.

Isten amit néked címeredbe vágott.

Szived is dobogja, szavad is hirdesse,

Ajkad azt rebegje, reggel, délben, este, Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!

Hogy esküdne mind-mind;

S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,

Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent: Magyar vérem ellen soha-soha többet!

— Csak egy éjszakára küldjték el őket.

24