Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám
HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT... Dante szerint a pokol kínja, ha a sanyarú sorsban visszatekintünk a jómódra. így érzi az ember ezt a kínt, amikor a húsz évvel ezelőtti ünnepségekre visszatekintünk, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Visszanéz a magyar, búsulva néz vissza... A múltból keresi az erőt, a bátorítást a küzdéshez, hogy újra kiküzdje magának a régi dicsőséget. 1938 május 25-én este 6 órakor Budapesten, a Hősök terén, harsonák jelezték, a pápai legátus érkezését. Felolvassák a pápai bullát, majd elhangzik a Legátus, a most uralkodó XII. Pápa, akkor még Pacelli bíboros, beszéde, melyet egy millió magyar és negyven nemzet küldöttsége hallgatott végig. Csodás napok voltak. Százezer férfi az éjszakai Szentségimádáson, a dunai hajóskörmenet ,nagy felvonulások — a maiakkal ellentétben — nem kényszerből, hanem kész örömmel... A Kongresszus után Szent István-ünnepségek, első királyunk halálának 900. évfordulója alkalmával. A Milléneumi ünnepségek óta nem volt ilyen ünnepe az országnak. Előszelét is megéreztük a trianoni béke megszűnésének, és már-már éreztük a régi négyszáz éve óhajtott vágyunk beteljesedését: szabad független Magyarországot. A fél világ fegyverben volt akkor — mindenki békéről beszélt, de a háborútól mindenki tartott már. Az aggodalmak szörnyű valóságokká váltak. Súlyos évek szakadtak az emberiségre — és a háború befejezése után 13 esztendővel közelebb vagyunk egy újabb háborúhoz, mint a békéhez... A húsz esztendővel ezelőtti, felcsillanó régi magyar dicsőségünk lebegjen a szemünk előtt, hogy tudjunk teljes erővel küzdeni az otthoniakért, Hazánkért, a békénkért és a független, szabad Magyarországért. 21
