Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám
— Miska! Miska! — szólt ijedten Mókus Matyi Miskához, aki éppen egy nagyot nyújtózkodott. — Ránkzáródott az ajtó! Mind a ketten próbálták kinyitni, és rázták, rázták a kilincset, de bizony meg sem mozdult az ajtó. Volt azon egy érdekes és furfangos szerkezet, amelyet csak a királyi család tagjai ismertek. Kívülről ugyan ki tudta más is nyitni, de belülről már nem. — Ó, ó! — kesergett szegény Mókus Matyi. — Minek is voltam olyan kiváncsi? Most biztosan megharagszik ránk a király, talán még börtönbe is vet bennünket... Most már Mókus Miska is megijedt. Bizony szégyen ide, szégyen oda, mind a ketten sírvafakadtak. Egyszerre csengő kacagás ütötte meg a fülüket. Gyöngyharmat volt az, aki bekukucskált a hintó ablakán, látta a pórul járt két kíváncsit és olyan, de olyan szívből kacagott rajtuk, hogy megcsendült az egész kristálypalota. Vele kacagtak udvarhölgyei is, mind a kilencen. Gyöngyharmat végre kinyitotta a hintó ajtaját. — Na gyertek most már gyorsan, míg apámuram ki nem jön, mert tudjátok, hogy ő nem ismer tréfát! Mókus Matyi és Mókus Miska kiléptek a hintó ajtaján és bókolva köszönték meg a királykisasszony segítségét. Ó, hogy szégyelte magát Mókus Matyi!... Arra gondolt, hogyha mamája, a derék Mókus Máli tudná, mit tett az ő drága fiacskája, biztosan el is sírná szégyenében magát... A kis hercegi komornák besegítették Gyöngyharmatot a hintóba, aztán visszasiettek a lakosztályba, mert már jött is a király, meg a királyné. Tizenkét rőf hosszú volt a király palástjának uszálya és három apród emelte utána. Aranybrokátból készült a gyönyörű uszály, de nem kevésbbé volt szép a királyné uszálya sem, bár az csak hét és fél méter hosszú volt s csak két kis manóleányka vitte utána. Strucctoll-legyezővel legyezgette magát a királyaszszony és nagy készülődés után helyezkedett el végre a hintóbán a király mellé. Aztán középrevették Gyöngyharmatot, Mókus Matyi és Mókus Miska pedig bebújtak a színezüst hámba, és megindult a menet. A hintó tetején helyet foglal Pacsirta Panna és Pacsirta Pál, Fülemüle Franciska és Rigó Rózsika és rögtönöztek olyan gyönyörű kísérő zenét, hogy olyat még nem hallott az erdő. Amerre elhaladt a hintó, bókoltak a fák és bokrok, csilingelt a harangvirág, illatát ontotta a gyöngyvirág, és mindnyájan köszöntötték a szépséges Gyöngyharmat királykisasszonyt. Szerették ugyan az erdő lakói a királyt is, Csupaszemet, a királynét is, Csupafült, de legislegjobban mégiscsak Gyöngyharmatot szerették. Mert-Csupaszen király nagyon szigorú volt ám, és nem hiába hívták Csupaszemnek, látott ő mindent, ami az erdőben történt, szemmel tartotta minden manó alattvalóját, s jaj volt annak, aki rossz és engedetlen volt. Csupafül meg, a királyné, nem hiába volt Csupafül a neve, mindent meghallott, ami az országukban történt, az erdő legkisebb neszére is felfigyelt, és retteghetett az, akiről olyasmit hallott, ami nem illett egy hűséges manó alattvalóhoz. Csak Gyöngyharmat volt az egyetlen, aki meg tudta lágyítani a királyi szülők szívét. S mivel neki igen jó szíve volt, hát nagyon ritka volt a büntetés a manók országában, mert ő mindenkinek védelmére kelt, akárki volt is az. Szerette a mókusokat, a madarakat, de legislegjobban a virágokat. Még Sün Simít is szerette Gyöngyharmat, pedig annak szúrós tüskék nőttek a hátán, szerette, mert Sün Simike nemcsak kedvesen tudott nézni apró szemével, hanem szembe is mert szállni mindenkivel. A tavirózsákat és a békákat is szerette Gyöngyharmat, mert a békák neki brekegték legszebb dalaikat este a vár alatt, hogy Gyöngyharmatot álomba ringassák. * * * Keverem - kavarom. DRÁÁP, ZŐDSE, DRAKRI, MOSNI, DRONNÁ, RÁKZOS. Fenti rejtélyes “szavak” egy-egy keresztnév összekevert betűiből állnak. (Pl. ÄONSDR annyit jelent, mint Sándor) Ha a keresztnevek betűit helyes sorrendbe rakjuk, a kezdőbetűk egy hires magyar költő keresztnevét adják. Dugó Fektessük az üvegpalackot vízszintesen az asztalra, s tegyük a nyílásba egy sokkal kisebb dugót, mint amekkora beleillik. Mit gondoltok, mi történik, ha erősen ráfújtok a palack szájára? Szinte hallom a válaszokat: “A dugó belerepül az üvegbe!” Dehogy bele! Kirepül belőle. A fújással ugyanis az üvegbe is fujunk levegőt, ezzel az ott levő levegő sűrűbb lesz, és kilöki a dugót. Hogyan lehet mégis belefújni a dugót? Ha van kéznél egy üvegcső, az is jó, ha nincs, akkor papírból sodrunk magunknak egy csövet és egyenesen a dugó közepére irányítjuk a csövet, és erősen belefújunk. Akkor aztán igazán belerepül az üvegbe a dugó. 61
