Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám
De csak a fogát csikordította össze, aztán horkan tott: — Kutyaszőr, te! — vágott előre fölgerjedt, ölő erővel a botjával. A hó porzott. A farkas ugrott. Az ember ököllel vágta félre a száját. A következő pillanatban lent voltak a földön. A kutya félrecsavarta a fejét és elnyújtott, panaszos üvöltésbe kezdett. Az ember került alól. Elborult horkantással kapott az ordas torkához. De csak csomóra való reves szőr maradt a markában. Most az ordas csattant neki, de szája az ember bekecsének vedlett karjára csukódott. Az ember most rúgott, a toportyán szökkent és odább hemperedtek. A kutya orrát megcsapta a kiserkedt vér szaga, feltámadt benne is a vad és elharapott, nyöszörgő ugatással rávetette magát az ordasra. Az állat most már kettővel küzdött. Az éhség mellett ott hörgött benne a menekülés vágya is. Az ember a toportyán első lábát kapta el, azt akarta tőből kicsavarni. Az állat a kezébe mart. Csontig lehasította róla a húst, aztán fejével hátravágott a kutyához. Tompa, hörgő tusa kezdődött, a kutya hol erre, hol arra hempergett, az ember háromszor is lerántotta magához az állatot, hogy a szemét szétzúzza, az ordas hangtalan lihegéssel kapkodott hol egyikük, hol másikuk után. Akkor az ember fölordított: — Ej! Hát... Nem mondhatta tovább, az ordas forró szája összeszorult a bekecse nyakán. Az ember utolsó erőfeszítéssel fölrántotta a térdét. A farkast gyomron érte a rúgás, az ember a következő pillanatban végső, akaratlan dühvei és halálos horkantással belemart az állat állkapcsába. Az földobta a fejét, ebben a pillanatban a kutya elkapta a torkát. A farkas nekifeszítette az első lábát, hogy egyetlen harapással föltépje a hasát. De megroggyant, mert az ember ültében elkapta a gamót és két kezére fogva, lesújtott vele a csikasz fejére. A toportyán térdre bukott. A kutya alá feszült és fogta, szorította a torkát. Az ember lökte magát és a gamó másodszor is lezúdult. A farkas futni akart, veszett, halálos erőfeszítéssel szétvetette mind a négy lábát, hogy lerázza magáról a kutyát, de újabb rettenetes ütés érte. Megbotlott és ebben a pillanatban a kutya szája elevenre találva, összeszorult a torkán. Az ordas szeme kidülledt, forogni kezdett maga körül, a saját hátulsó lábába mart, de a forgása egyre lassult. Nyekkenve elvágódott, még küzdött, hörgött, kapart, aztán ernyedni kezdett. Akkor hirtelen előre lökte a fejét, a tüdeje roppant és utána hirtelen kinyúlt. Vége volt. Az emberről cafatokban lógott a rongy, arcáról, kezéről csöpögött a vér. A kutya ült, remegő, kinyújtott nyelvvel lihegett. Az ember keveset várt, akkor odament a kutyához, letelepedett mellé. A tarisznyája ott hevert mellettük a földön. Az ember utána nyúlt, darab száraz kenyeret kotort elő belőle. Lassú, nehéz, gémberedett mozdulattal ketté törte. —. Ehun a, — nyújtotta oda a kutyának a felét. A kimúlt ordas ott feküdt előttük. A szél elült, halkan hullani kezdett a hó. Ignácz Rózsa: KAMASZOK — Csókoljam meg a szádat? — Igen... — Mert nem csókolom meg. Csak kérdeztem-A fiú elvörösödik. Két gyerekszemében rézsűt futnak a sugarak: — Ne bolondozz, Elli, velem! Én... Elli csipogva nevet: — Rém édes vagy, mikor így haragszol, Laci. Haragudj még. Még, még! Sokat... Annál szerelmesebb leszek beléd... Laci bután néz: — Annál?... minél? A kertben vannak, ott ülnek a fűben, fehér pukkantókákkal telepölyögtetett borzas bokor mögött. Elli és Laci. Tizenhároméves a lány, tizenkettő a fiú. Kamaszok. Elliéké a kert és az a szép, emeletes villa is, ott elől a szürke drótkerítés mögött. Elli papájáé, aki miniszteri tanácsos, méltóságos úr. Laciék is itt laknak, a villa alagsorában, a mosókonyha és a fáskamra között. Házmester-fiú Laci. Magas, izmos kölyök, tizenkétéves, de tizenhatnak tartanád. Gimnáziumba jár. Ma vasárnap van, langyos, április délelőtt. Méltóságos papáék kiautóztak a hármashatárhegyi korcsmához, egykét pohár friss tavaszi sörre. Laci anyja templomba ment. A szakácsnő gőzfelhőbe borulva, harsogva csapkodja a fazék-födőket. A konyhaablakból különben sem látna ide... A francia kisasszony az utcai ablakban könyököl és a sarki droguista segéddel cseveg. Házmesterpapa, a kertész és a szomszédék inasa odalent huszonegyeznek az alagsori házmester-lakásban. — Annál? Minél? — ismétli a fiú-Fűszálat rágcsál Elli hegyes egérfogai közt. Felrántja a vállát. Viháncol: —• .Semminél! Buta vagy. Nem érted, hogy én most flörtölök veled? — Nem, — feleli sötéten Laci. — Mondd, tudod te egyáltalán, mi az a vi13
