Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám
lom nemcsak magyar szempontból fontos, hanem világtörténelmi jelentőségű esemény. Elindítója egy folyamatnak, amelynek útját, állomásait, végét nem ismerjük. De joggal remélhetjük, hogy igaza lesz Milován Djilas-nak, a volt kommunista jugoszláv politikusnak, aki azóta a többi között éppen ezért a jóslatáért börtönben ül, amikor azt mondotta: A magyar forradalom a kommunizmus (és ezzel a szovjet imperializmus) végének kezdete. SZÉLJEGYZETEK EGY VILÁGNÉZETI TANULMÁNY MARGÓJÁRA Irta: Dr. Csávossy Leó. Az egyik new-yorki könyvkereskedésben pillantottam meg “A jövő szolgálatában” cimü könyvet. Belelapozva, mindjárt megragadta a figyelmemet a könyv szerzőjének, Berzy Józsefnek újszerű és bátor állásfoglalása egy olyan magyar feladattal és kötelességgel szemben, amelyet az elmúlt esztendőkben az emigrációs sajtó nagy többsége alig-alig tárgyalt Jóllehet ez a feladat, mégpedig nemzeti és állami életünk jövendő utjának az előkészítése, az emigráció széles rétegeit egészen közelről érdekli. Annál is inkább, mert minden gondolkozó és nemzetét hűen szerető emigráns nagyon jól tudja, hogy a feladat lelkiismeretes és megfontolt előkészítésében és megoldásában töltheti be az emigráció a maga egyetlen igazi történelmi misszióját. Azt a missziót, amely minden kétséget kizáróan föléje emelheti egy olyan megítélésnek, mintha az emigráció sohasem lett volna több, csak néhány ezer vagy tízezer elüldözött személy kollektiv célokat nem követő, csak önmaga boldogulását kereső, önéletmentő akciója. A szerző alapos politikai kulturáltságról tesz bizonyságot, s tanulmányának vezérlő gondolatával — a felszabaduló Magyarország újjáépítése — nemcsak végig ébren tudja tartani az olvasó érdeklődését, de azt fokozni is képes. A vérbefojtott szabadságharc az illúziók illatát eloszlatta, jogos reményeink délibábos tündérképeit pedig begyászkeretezte az UN, s rádöbbentünk a valóságra: saját magunknak kell majd leraknunk a jövő ezer esztendő épületének fundamentumát. Milyennek szeretnénk látni a béklyóitól megszabadított új magyar hazát? A kül- és belpolitikai problémák egész sorozata vár majd megoldásra. Sajnos, az emigráció szellemi közönye, lelki széttagoltsága már-már akuttá súlyosbodott. Nincs feje ennek az életerős atlétatestnek. Feszülnek az izmok, de nincs összpontosító, kohéziós véleményalkotás. Pedig nem szabad felkészületlenül ^szájtátva nézni a világesemények rohanását. “Deus ex machina” jöhet egy újabb 1956 október! Nem az emigráció, hanem a felszabaduló ország együttes akaratmegnyilvánulása fogja döntő súllyal determinálni a jövő életformáját, de az emigráció értékes tapasztalatai nem hagyhatók figyelmen kívül. A lepergett tizenhárom esztendő új utakat jelölt ki, s a józan magyar nép hangulata eléggé ismeretes. Lehetetlenség és célra nem vezető bármilyen külföldi példát szolgai módon lekopirozni. Az USA ideális demokráciája csak az Egyesült Államokban valósítható meg. Ugyanúgy hiába kísérleteznénk a duna-tiszaközi homokon kecskeméti barack helyett grapefruitot termelni, vagy a szegedi paprika humuszos talaján banánerdőket létesíteni. Egy bizonyos: a diktatúra-kormányzásnak végleg bealkonyodott. Az ország jövő mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi berendezkedése természetesen legfőképpen attól függ, hogy a trianoni békeparancs rozsdásodó béklyóit össze tudjuk-e majd törni, s lerázni magunkról vagy sem. A Székelyföld jelenlegi autonómiája óriási jelentőségű, mert rést ütött a “Románia maré” mániákus hóbortján. Az erőszakkal elszakított nemzetiségek visszasírják a magyar államhoz való szorosabb kapcsolatukat, s ennek békés, becsületes rendezése minden egyéb, jelenleg súlyosnak látszó problémát egy csapásra és végleg megoldana-Ezek azok a nagyjelentőségű gondolat-komplexumok, amelyeket Berzy József a már említett tanulmányában tárgyal, vagy meghánynivetni proponál. S ha a vitát sikerül megindítania, már ezzel is lerakta az első téglákat az építkezés: a magyar jövő szolgálatában. A 74-oldalas értékes politikai elmefuttatást és világnézeti tájékoztatót minden emigráns magyarnak el kell olvasnia, hogy ő is téglahordozója legyen a jövő boldog Magyarország megingathatatlan épületének. 7
