Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-03-01 / 3. szám

A keleti pokol A nyugati, szabad világban meghal egy ember, és lelke leszáll a pokolba. Itt csodál­kozva látja, hogy két pokol van, a “nyugati” pokol, mely előtt nem áll senki és a “ke­leti” pokol, melynek kapuja előtt hosszú sorban állnak a lelkek. Megkérdezi egyik sors­társától: — Milyen ez a keleti pokol? — Hát itt bizony nagy üs­tökben főzik az embereket, harapófogóval csipkedik őket, körmeik alá szegeket ver­nek. .. — És milyen a nyugati po­kol? — Pontosan ugyanilyen. — Dehát akkor miért áll­nak itt hosszú sorban az em­berek, és miért nincs ott sen­ki? — Ja barátom, az úgy van, hogy itt néha nincsen tüzelő, aztán eltűnnek a harapófogók, néha kifogy a szög is. Vadul élnek ... — Vádlott, honnan veszi azt a sértő feltevést, hogy a pa­naszos vadházasságban él? — Bocsánatot kérek, biró úr, de hiszen egy emelettel alattuk lakom és hallom... Kitűnő ajánlás — Miért nincs bizonyítvá­nya az előző helyeiről? — Mert én olyan hűséges alkalmazott vagyok, hogy mindenütt az úrnőm haláláig szolgálok. — Látod, ha nem haraptál volna, nem lőttem volna... — Nem. Megfenyegettem vele a parasztokat, ha nem akar­tak enni adni. Kinában sem történt vele semmi különös. Első dolga volt, hogy jelentkezett az ottani Nemzetközi V&" röskeresztnél, hogy juttassák haza. De kérelmét visszautasították avval az indoklással, hogy Kina nem vett részt a világháborúban, tehát hivatalosan nem tartózkodhatnak területén hadifoglyok. Ha pedig hivatalosan nem tartózkodhatnak ott hadifoglyok, hivatalosan nem lehet in­tézkedni hazaszállításukról. Miután semmi mód nem volt arra, hogv Tubák Kinában va­ló jelenlétét hivatalosan igazolja, azt tanácsolták neki, hogy menjen vissza a fogolytáborba, és jelentkezzék az ottani vörös­keresztes kirendeltségnél. Ez az egyetlen hivatalos közeg, amely illetékes intézkedni hazaszállítása ügyében. De Tubáknak nem volt kedve visszamenni. Ismerte az utat. Inkább azt a megoldást választotta, hogy Kinában várja meg, amig alkalom nyilik a továbbjutásra. Nem hivatalos módon. De erre az alkalomra évekig kellett várnia. Ez nem lehetett kellemes dolog, ismerve Kínát és Tubák anyagi helyzetét. — És mit csináltál Kinában? — Semmit. — Hogy lehet az? Valamiből csak élned kellett? — Loptunk. — Mi az, hogy loptatok? És kik? — Két másik szökött hadifogollyal akadtam össze. Az egyik német volt, a másik bosnyák. — Mit loptatok? És hol? — Mindent, amit lehetett. A kikötőkben. Amikor kirakód­tak az érkező amerikai és angol hajók. Mert Kinában kínaitól lopni nehéz. Nagyon vigyáz, és nincs semmije. Úgy látszik arckifejezésemből észrevette, hogy nem nagyon tetszik nekem a dolog, mert mentegetődzve hozzáfűzte: — Mit akarsz? Nem tudtam kínaiul. Ez az érv sem győzött meg túlságosan. Véleményem szerint egy nyelvnek nem ismerése még nem jogosít fei & lopásra. De az vesse Tubákra az első követ, aki már végig gyalogolta Kínát mezítláb, korgó gyomorral és ennek dacára tiszteletben tartotta az összes törvényes formaságokat. És a háborúról sem szabad elfeledkezni. Azoktól, akik kötelességszerüen túltették magukat a tízpa­rancsolat egyik legfontosabb tilalmán, nem lehetett elvárni, hogy gondosan tiszteletben tartsák a többit. Ettől eltekintve kínai felfogás szerint a lopás inkább tesU ügyességnek számit, mint lelki hibának. Tubák Kinában való tartózkodása avval ért véget, hogy egy sötét éjszakán sikerült fellopódzkodnia egy spanyol kereskedel­mi hajóra, és megbújnia a rakomány ládái között. A spanyol hajót gondos megfontolás után választotta, meg­hatósági úton visszajuttatták a potyautasokat kiindulási pontjuk­­haligatva a kikötő parazitáinak szakéttöi véleményét. Ezek sze­rint az amerikai és angol hajók — fáradtságot nem kiméivé — ra. Az egyéb nemzetiségű hajókon erősen bizonytalan volt sor­suk. A spanyoloknak volt a legjobb Hírük. Ha sikerült részvétet ébreszteni bennük, habozás nélkül fultették magukat a merev szabályokon. Mikor három nap múlva az éhség és a szomjúság kihajtotta a ládák közül, nem talált barátságtalan fogadtatásra. Történeté­nek meghallgatása után munkára fogták, de megtűrték a hajón. így jutott el Törökországba és cnnan pár hónap múlva Olasz­országba. 28

Next

/
Thumbnails
Contents