Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
VITORLÁK A BALATONON Valamelyik hazai újságban egy kis hir jelent meg a minap: megünnepelni készülnek a balatoni vitorlás-sport száz éves jubileumát. Mindenkinek, aki csak egyszer is látta, van valami emléke a magyar tengerről, amely — távolodván az időben —■ egyre szebb lesz. A víz üde és szinte illatos, minden álomszerűbb. A hajnali ködök emlékét őrizzük magunkban, a felszálló párákat, a rétekre sikló napsugarat és azokat az éjszakákat, amikor a hold oly titokzatosan-ezüstbe vonta az elcsöndesült tájat. Minden megtelik ragyogással, a part melletti puha fű, a vékony száraz ágak, a lombokkal telt fák, a perzselő meleg, és látjuk — ha lehunyjuk a szemünket —• hogy a tó felett madarak kergetőznek: szürkék, mélykékek, s mindent valami rózsaszínű derengésbe von be egy távoli délután, egy vitorla, vagy egy Anna-bál színes lampion füzére... A Balatonra valamennyien emlékezünk. A nyarakra, a vakációra, enyhe őszökre, kora tavaszokra és vad telekre, amikor a földvári partokon hosszú száz méterekre jéggé fagyott a tó- Metsző hideget érzünk, szinte látjuk, ahogy ellobbant egy csillag, de még mindig látjuk a fényt. E sorok írója a Balaton szerelmese volt. Minden nyáron, szinte végig járta a tavat, megismerkedett titokzatos neszeivel, szépségével, a róla szóló könyvekkel, Mednyánszky festményeivel és most ezen az alkonyfényű délutánon visszagondol 1956 szeptemberére, amikor Füredről vitorláson érkezett Földvárra, amikor még nem érezte, hogy ez a búcsú, mert új, ismeretlen és nagyobb tengerre visz az útja. Az utolsó éjszakán ezer és ezer tücsök dalolt — most újra csend van. Ebben a csendben emlékekből, holdsugárból, régi olvasmányokból, levelekből idézzük az elmúlt száz esztendőt, és görcsösen hiszünk a varázslatban, hogy másokat is emlékeztetni tudunk talán. 1858-ban kora tavasszal Erzsébet királyné Magyarországon járt, és a Balatont is kívánta látni. Ezért elhatározták, hogy a tavon nagy sétahajózást rendeznek. Sok yachtot hozattak külföldről a legsürgősebben, de odaszállították Cenkről Széchenyi István hajóját is. Ugyanekkor a budapesti Hajós Egylet Balatonfüreden Vitorlázó Egyletet szervezett. Ettől az időtől számíthatjuk tulajdonképpen a sport-vitorlázást. Batthányi Ödön 1863-ban Angliában vitorlás bajnokságot nyert meg, s az ő vezetésével egyre több és több versenyt rendeztek. A füredi vitorlás életbe a vezető mágnásokon kívül Jókai Mór, Endrődy Sándor — a Petőfi kultúsz ismert ápolója — és Blaha Lujza, a nagy művésznő is csakhamar bekapcsolódott. Lassankint a magyar sportembereken kívül külfölHoldvilágos éjjel a Balatonon. diek is elvetődnek. Egy angol azt írja Londonba Young Richard hajóépítőnek, hogy Magyarországon szárazföldi tengert fedezett fel, amelyen alig van vitorlás-hajó. Young Magyarországra utazott, Balatonfüreden hajógyárat alapított és elkezdte a vitorlások építését. Ez időtájt alakult meg Stefánia trónörökösné védnöksége alatt a Stefánia Yacht Egylet, melynek Clubházát Hauszmann Alajos, az európai-hírű műépítész tervezte és építette- Ennek a vitorlás-háznak az a különlegessége, hogy ötletes bejáratú védett kikötője van, amely a legnagyobb viharban is csendes vizet biztosít. A füredi kikötőben már a múlt század vége felé állandóan 40-50 vitorlás horgonyzott. Ekkor lendült fel a balatoni vitorlás-sport. Mindig nagyobb számmal látogatnak el külföldiek a kitünően szervezett versenyekre. Az angol hajókateszterek egyre több magyar vitorlást sorolnak adataik közé. A Stefánia Yacht Egylet ez időben a Young féle hajógyárat is megvásárolja, majd a balatoni Gőzhajózási Társasá-21
