Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

lább is röviden nem foglalkoznánk a Szent Imre Kollégiumban működő magyar iskolával és cserkészettel. A kollégium megnyitása egész váratlan irányt adott az ifjúsággal való foglal­kozásnak. Lehetővé vált a magyar tanítás nagyobb perspektívájú megszervezése, amely 1951 augusztusa óta rendszeresen folyik minden szombaton. A magyar ifjúság otthont kapott a brazil kollégiumban: tantermek, egy felszerelt iskola eszközei, játéktér, előadóterem mind együtt van itten és kínálja fel lehetőségeit. A kiegészítő magyar tanfolyam természetesen csak a magyar nemzeti tantárgyakat tanítja, tekintve, hogy a brazil iskolában úgyis tanul­ják az általános műveltség megkívánta egyéb tantárgyakat. A tanfolyam most fejezte be he­tedik félévét egyre bővülő keretekkel. A kez­deti néhány diák helyett ma már 150 gyermek gyűl össze minden szombaton, ahol a magyar órák után két cserkészcsapat is gyülésezik. A cserkészet 1952 októberében indult meg. A magyar tanfolyamból nőtt ki természetes fejlődéssel. Megszervezésében az a szempont vezetett bennünket, hogy gyermekeink megőr­zésében a cserkészet végezheti a legbiztosabb és legeredményesebb munkát. Már kezdetben kívánatosnak látszott két külön csapatot alakí­tanunk fiuk és lányok részére. A cserkészmun­ka zavartalan végzéséhez a Kollégium teremti meg az elengedhetetlen feltételeket: helyisé­get, játszóteret nyújt az összejövetelek számá­ra, táborozási lehetőséget ad az intézet nyaraló telepein, iskolai autót rendelkezésükre bocsájt­­ja a kirándulások alkalmával, ünnepélyeik megrendezéséhez előadótermet ad s legelső sorban, mögöttük áll erkölcsi tekintélyével. * * * Hat pannonhalmi bencés indította el 1951- ben a munkát. Az évek folyamán még négyen csatlakoztak hozzájuk, hogy a magyarországi bencés rend hagyományainak és szellemének megfelelően iskolát alapítsanak, ifjúságot ne­veljenek. Istennek hála! — a magvetés sikeres kezdettel hozza gazdag termését. További leg­főbb feladatunk most az, hogy biztosítsuk a Rend végleges otthonát: a saját kolostort és saját iskolát. Ezt az óriási feladatot nem a kö­zel jövőben akarjuk megvalósítani, hisz jelen­legi helyünkön sokáig maradhatunk, és a köz­ponti fekvésű iskola, valamint a vele összefüg­gő Szent Gellért Kolostor (a magyar bencések brazíliai háza) elsőrangú előnyöket biztosíta­nak. Az előrelátható fejlődés azonban megkö­veteli, hogy a modern igényeknek teljesen meg­felelő nagyobb, pedagógiai és didaktikai szem­pontok szerint tökéletesebben felszerelt inté­zet megépítésének lehetőségét már most bizto­sítsuk. Arra törekszünk, hogy a város közvet­len közelében a fenti céloknak megfelelő kb. вО-70 ezer négyzetméternyi területet szerez­zünk. 1954 márciusában nagy segítséget kaptunk a Szent Imre Kollégium, valamint a vezeté­sünk alatt álló Szent István plébánia (Sao Paulo egyik külvárosában) sokfajta munkájá­nak elvégzésére: a szombathelyi Annunciata­­nővérek még 1938-ban Észak-Braziliában meg­telepedett csoportjának három magyar és há­rom brazil szerzetesnője lettek igen értékes munkatársaink. A kollégium közvetlen szom­szédságában lévő házban, —• ez már a Szent Gellért kolostor tulajdona, — három nővér kis konventje van. Ők vezetik a félinternátus konyháját, a kolostor konyháját és varrodáját, stb. A plébánián pedig hat nővér gondozza a csecsemő-otthont, az ovodát és a plébániai ele­mi iskolát. Mindezeket az intézményeket 1955- ben nyitottuk meg ugyancsak a Szent Gellért kolostor tulajdonában lévő épületekben. A munkakörökből látszik, hogy a magyar bencé­sek Braziliába került fiai ugyanazt a munkát végzik az Ur szőllejében, mint amivel hajdan otthon szolgáltak Hazájuknak és Egyházuknak: kolostori élet, lelkipásztorkodás, nevelés, taní­tás, és szociális segítés. Sarlós Engelbert О. S. В. * ¥ MI A MAGYAR? Magyarok voltak Magyarország nélkül, Magyarok vannak Magyarország nélkül, Magyarok lesznek Magyarország nélkül. Mert az országnál mélyebb a magyarság, Mert test az ország és lélek a nép — Keret az ország, s az ország-keretben A magyarság a fejedelmi Kép ... Két évtizedig idegen keretben A Kép, a lényeg alig változott, Oltárképpé magasztosult talán, Bár nyomta a keret, az átkozott. A régi, rokon, ismerős keretben Ne felejtsük: ez is csak foglalat — Jobban hat a neki való keretben, De mégis csak a Kép az, aki hat! Csikoroghat az államgépezet, Mert minden állam test és csikorog — De Arany János dallama örök, S Petőfin nem fognak ki a divatok! Vannak bolondjai a szerelemnek, * S őrültjei a honfi-láznak is — De néha nagyon is hamar kisül, Hogy mindez múló, balga és hamis. Vannak korszakos, szörnyű tévedések És vad politikai divatok — De néha egy-egy költő mondja el Joggal: az állam mostan én vagyok. Két évtizedes idegen keretben Mi megláttuk az örök lényeget — Országokat lehet szétdarabolni: Nem lehet legyilkolni lelkeket! Reményik Sándor. Я

Next

/
Thumbnails
Contents