Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)
1957 / Mutatvány szám
Kótai Béla A FÜSTBEMENT MENYASSZONY Pista barátom észre sem vette és egyszerre csak vőlegény lett. Mint derült égből a villámcsapás, úgy érte őt a menyasszony. A szülők intézték el egymás között a dolgot és amikor már minden részletet megbeszéltek, akkor végre neki is elárulták az új polgári állapotát. — Fiam, — szólt hozzá az apja igen ünnepélyesen, — elérkezett az idő, hogy megnősülj. Pista önkéntelenül az órájára nézett. — Már? — kérdezte ostobán. —i Ne csinálj rossz vicceket, kérlek, én komolyan beszélek. Vállalatunk igen szépen fejlődik és szeretném, ha a jövőben egyre inkább belekapcsolódnál a vezetésbe. Ehhez azonban szükséges, hogy megkomolyodj; tehát meg kell nősülnöd. Asszonyt kell hoznod a házhoz, — tette hozzá magyarázólag, mert Pista kissé nehéz felfogású. — Nem lehet, — sóhajtotta a barátom. — Mi az, kérlek, hogy nem lehet? — Tegnap szakítottam Sárival. Lajos miatt. Ezekután nem vehetem feleségül. — Micsoda Sári? Ki beszél itt Sáriról? — Én beszélek Sáriról, — sietett a felvilágosítással Pista. — Még csak látni sem akarom többé, nemhogy feleségül venni. Ekkor kapta az első pofont a zord atyától. — Az én megkérdezésem nélkül te ne udvarolj senkinek. Megértetted, kérlek? Ki az a Sári? — Erőmüvésznő. — Te egy erőművésznőnek udvarolsz? — nyiltak kerekre az atyai szemek. Pista félreértette a csodálkozást és dicsekedni kezdett: —. A “Kék Egér”-ben lép fel minden este. Őrült sikere van! És milyen szerelmes belém! Mindig azt hajtogatja: “Talán nem is érdemiek meg egy ilyen remek férfit, mint te vagy, mert én csak egy kis szürke veréb vagyok, egy kis mindennapos, útszéli erőművésznő.” Az atya nem kapott levegőt. Elfehéredett szájjal hápogta: — Kék Egér... szürke veréb... útszéli erőművésznő! — Nem útszéli! Ezt csak ő mondja. Szerénységből. Nagy és tökéletes művésznő. Sába királynője óta nem volt még ilyen. Bár nem vudom, hogy az hajlítgatott-e vasrudakat? — Miket beszélsz, kérlek? — Ilyen vastag vasrudakat hajlít meg és patkókat tör össze. A patkók alig vannak bereszelve, csak éppen hogy. Az atya végre magához tért. — Hallatlan, kérlek, —• lihegte szapora pofozás közben. — Egy erőmüvésznőnek udvarol! Ki hallott már ilyent, kérlek!? Az öregúr igen rátermetten pofozott. A pofozás Paganinije volt. Teljesen átérezte tehetségének jelentőségét és minden alkalmat megragadott, hogy gyakoroljon és tudását csillogtassa. Fekete pihékkel ellátott keze mindig nagy csattanással talált célba, hiába kapkodta Pista a fejét. A hasán feszülő óraláncán a csingilingik minden pofonnál játékosan összeütődtek, dévaj zenei aláfestést adván a cselekménynek. j — Most pedig figyelj ide, kérlek, — mondta rövid művészi szünetet tartva működésében. — Ödön bácsival mindent elintéztem. Az ő lányát, Micit, fogod feleségül venni. Itt a jegygyűrűd. A másikat már el is küldtem Micinek. Nem mertem rád bízni, mert képes vagy elveszíteni. Ellenkezést nem tűrök, mert Ödön bácsinak három bérháza van Bécsben és a vállalatunknak fontos, hogy ott egy biztos bázisa legyen. — De Sári... — próbált ellenkezni Pista, de az öregúr aznap éppen formában volt és ettől a pillanattól kezdve mindkét kezével igyekezett egyetlen gyermekét meggyőzni a bázis szükségességéről. Utána helyre rángatta az ingeujját és egyéb félrecsúszott ruhadarabjait. — Hát ebben megegyeztünk, kérlek, — jelentette ki, kissé lihegve. — Pünkösdkor felmégy Becsbe egy kicsit összemelegedni a menyasszonyoddal. * * * Pistát első útja hozzám vezette és őszintén elmondott mindent. —* Gyere velem Bécsbe, — fejezte be tragédiájának elbeszélését. — Ha én a menyasszonyomhoz mennék, — mondtam kissé gonoszul, — nem vinnék kíséretet magammal. Kettesben sokkal ügyesebben lehet összemelegedni. Barátom savanyú arccal vakargatta a fejét. — Képzeld el, az a Mici folyton vihog és már most kövér. Mi lesz belőle tíz év múlva?! — Még mindig nem értem, hogy miért kísérjelek el? Gondolod, ha engem meglát, akkor elmegy a kedve a vihogástól? — Ketten talán mégis csak kitalálunk valamit, hogy kiszabaduljak a csávából. Lehetséges az is, hogy ti ketten megtetszetek egymásnak és akkor én szabad leszek... Soha nem lehet az ilyesmit előre tudni. — Mondd, te még ezekután is a barátomnak mered magad nevezni? Képes volnál a nyakamba varrni egy ilyen hájbabát, hogy aztán az életed végéig röhöghess rajtam? Miért nem mondod meg férfiasán, hogy nem veszed el feleségül? — Hiszen ismered apámat... Csak egy lehetséges: ha a hájbaba nem akar hozzám jönni. De ő akar!! Hacsak meg nem szeret téged. —• Ha a nő nem hülye, akkor kettőnk közül 43
