Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)
1957 / Mutatvány szám
AZ ISMERETLEN KATONA VAGY PAP? MINDSZENTY Maróthy Meizler Károly A Mindszenty Józseffel foglalkozó világirodalom már könyvtárnyi terjedelemre nőtt. De az eddig megjelent könyvek csak Moszkvával szemben vállalt heroszi harcában, mártírságában mutatják be. így nyitva hagyták a kérdést, hogy ki volt korábban, biborossága előtt ez a világhírű főpap? Maróthy Meizler Károly könyve épen erre a vitán felül érdekes kérdésre ad teljes választ. Emelkedő életútját tárgyalja a paraszttarisznyától a mártír bíborig. Bemutatja származását, családi körében, szülőfalujában, diákként és teológusként, mint káplánt, hittanárt, plébánost és püspököt, mint szerkesztőt, tudóst, történetírót, szociológust, társadalomszervezőt, országrendezőt és mint embert; szellemi fejlődését és szellemi elődjeit; előképeit; kemény harcait: a népért, a trianoni korszak kormányhatalmai és a magyar nemzetiszocializmus ellen. Ismerteti négyféle fogságát. Valódi felfogását a szociális királyságról és a protestantizmusról. Történelmi, politikai és társadalmi hátteret fest Mindszenty egész élete mögé, hogy ebből annál élesebb kontúrokban emelje ki. így derül ki, hogy Mindszenty bíbora és primássága előtt is a legeredetibb, legmarkánsabb egyénisége korának. Az 1956 októberi nemzeti népfelkelés pedig az ő vetése, egyetemes hatásának visszatükröződése. E könyv dokumentumok színes gyűjteménye. Legtöbb Mindszenty - könyv szerzője nem is látta Mindszentyt. Maróthy Meizler Mindszenty megyéjének, Zalának keresztényszocialista pártitkárja, majd országgyűlési képviselői e,_ a Katolikus Népszövetség országos ügyésze, szerkesztője és mint Mindszenty húsz éven át munkatársa, mindig közvetlen szemtanúként negyedszázadon át személyesen ismerte M'indszentyt. így a legelfogulatlanabb, legautentikusabb legeredetibb és a leghitelesebb életrajzot tudja róla adni. A könyv múltról szóló Ítéletei sok tanulságot tartalmaznak a jövő magyar közélete számára is. A könyvből két érdekes fejezetet közlünk Mindszenty pályaválasztásáról és első fogságáról. 1903: Pályaválasztás Mindszenten: János gazda Borbála asszonnyal és a gyermekekkel kiment a “hegybe”. A falun túl, ahol a szántók már elfogynak, és még nem kezdődik az erdő, a hegy oldalában van a szőlő. Van vele elég fáradság tavasztól őszig. Ilyenkor télen csak borért jönnek ki, meg hogy átnézzék az eltett almát, diót, szőlőt, nem romlik-e. A férfiak egy kis tereferére szoktak télen itt összeülni és hogy megkóstolják az újat meg az ót. iSzép hely ez nagyon. Ahogy emelkedik az út, tágul a látóhatár és a présház meg a melléje épült szobácska ablakából már látni az egész vidéket; a két falut, Mindszentet és Csehit, a két templomot, a két patakot, amint Szépiáknál összekigyózik, ott két malmot is hajt. A patak távolabb a Zalába fut. Zala tavasszal kiönt a rétekre és egész tengert mutat. De látni körül a hegyeket is, sűrű erdővel, szőlőkkel, völgyekben a szántókat és réteket, a bűbájos táj tele ligetekkel, bokrokkal. Már hazafelé készülődtek, amikor beszólt a tanító: — Hát Boriska lelkem, a Józsi felől mit végeztek? — Nehéz teher a gimnázium szegény embernek, mester úr! Nyolc esztendő! Bírjuk-e majd? —■ Egy pár év múlva Józsi is belesegít, tanít más diákot. De úgy látszik, nehezen válik meg tőle? — Nincs messze Szombathely. —• Ha már én nem tanuhattam, — szól bele az apja, — legalább ez el ne kallódjék. Majd csak összekuporgatjuk, ami tellik szegénységünkből. De ugy-e, katona leszel? —< Kaszárnyába küldené a kis ártatlant? Templomba inkább! — szól anyja. — Magyar tisztek vezessék a magyar legénységet! — ugy-e mester úr? — Meg hát egyetlen fiú! — Hát te, Józsi, mi szeretnél lenni? Józsi apjára nézett, elpirult, anyjára nézett, még vörösebb lett. Ők ezt már anyjával eldöntötték volna, mióta ministrálgat a plébános úrnak. De anyja meghagyta: ne haragítsd apádat, ne mondj neki ellent. — Majd eldől később! — segíti ki az anyja. De ő érezte, hogy a tanítójának felelnie kell. De, hogy apját ne haragítsa, mit is mondjon? Hirtelen mentő ötlete támad. Ki is vágja rögtön: — Katonapap leszek! Ezt aztán mindnyájan megkacagták. — Jól kivágtad magad, Józsi! — így a tanító. — A katonapap is csak pap! — elégetlenkedett apja. —Dehogy, apjuk! Úgy lesz, ahogy maga akarja, — csitította az anya. Aznap este mégegyszer szóba került a dolog, otthon. Az apja sokat matatott a szekrény tetején, mig a porosodó újságok közül kiemelt egyet: — Ezt olvasd el, Jóska! A dátuma: 1897 szeptember 21. Az első oldalon nagy cim: A német császár látogatása Budapesten: Jóska olvassa a lap beszámolóját az előzőnapi nagy eseményről: a világ akkor leghatalmasabb uralkodója jött el Budapestre, a milleneumi ünnepségek utolsó aktusaként. A Ferenc József által tiszteletére adott udvari ebéden nemzetünket köszöntötte: “E nép hazaszeretete közmondásos. Nem habozott soha javát, életét feláldozni a kereszt védelmében.... Zrínyi és Sziget: az ilyen nevek ma is feldobogtatják minden német ifjú szivét!” — Hallod, Jóska! Minden német ifjú szivét! Hát akkor a magyar ifjú szivével mit müveinek e nevek? Szégyelném, ha nem katona lennél! Az anya elkomorult. Úgy érezte, csatát veszít. Felkelt, a szekrényhez mient és az összerakott, levasalt lepedők alól az “Alkotmány” című lap egy példányát vette elő. 1896 május 4. -ről. —• Nekem is van újságom! Est neked tettem el, Jóska. Ez is a milleniumról szól. Olvasd, Jóska! Jóska olvassa: “Tegnap, május 3.-án, a Mátyástemplomban, fényes segédlettel tartotta az ország hálaadó istentiszteletét Vaszary Kolos hercegprímás. A királyi pártól kezdve mindenki állva hallgatta végig beszédét: — Elhangzott a hálaének ajkainkról. Király és nemzet együttesen borul le előtted: Mindenható Isten, kinek tekintete ronthat, és teremthet száz világot. Előtted, örökkévaló, kinek szemében ezer év annyi, mint a tegnap, Előtted, jóságos Atyánk, ki bár vétkeink miatt büntető kezeddel sújtottál, erényeinkért áldásoddal is boldogítottál.. . Ezer éves létünk határkövénél állunk, melynek egyik oldalán arany és vér-betükkel vannak i2
