Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)
1957 / Mutatvány szám
lén, s Istenhez fohászkodott védelemért. Egyszerre csak füst és tűz csapott föl a szoros fölötti hegycsúcsból, megremegett a hegy, s lángfolyam zúdult alá a betolakodókra. Füst borított be mindent. Remegett a föld. S mire a füst elszállt s a föld belseje lecsöndesedett: eltűnt a szoros és nyoma sem maradt a spanyoloknak. — Beszélj nekünk a te Istenedről, aki még a hegyeknek is parancsol, — mondta azon az estén a főnök a tábortűz mellett, s Gergely testvér megkeresztelte a zuniakat az Urnák nevében. Ez volt az első indián törzs, mely a maga szabad akaratából fölvette a keresztény hitet. A hálás zuniak sziklakövekből templomot építettek Gergelynek azon a sziklaperemen, ahol az Isten meghallgatta fohászkodását, s a jó Gergely még majdnem negyven évig élt az indiánok között. A monda szerint vadállatokat szelídített meg, halálos betegeket gyógyított, s gyönyörűségesen szép életet élt. A szájhagyomány ma is emlegeti, hogy egyszer egy bogyószedő kislány eltévedt az erdőben, s szülei két teljes napig várták visszatértét, míg végül is elmentek a fehér szenthez, segít, ségért. Az ráakasztotta egy hegyioroszlán nyakára a kislány papucsát, s elküldte a vadállatot az erdőbe. Aztán letérdelt, és addig imádkozott, amig a hegyioroszlán sértelenül hazavezette az eltévedt gyermeket. “Az Ur hatalma akkora, hogy még egy vadállat útján is ki tudja, mutatni jóságát és kegyelmét azok iránt, akiket szeret. S az Ur Isten mindenkit szeret, akinek tiszta a szive.” Ezeket tanította Hollósi Gergely az őserdők indiánjainak. 1580-ban Don Juan de Onato kormányzó újra megkísérelte Uj-Mexikó hegyeinek meghódítását. A békességszerető zunik Gergely testvér útján egyezséget kötöttek a spanyolokkal. Az egyezség szerint az indiánok egy bizonyos mennyiségű ezüst beszolgáltatását vállalták, s ezzel szemben Onato kormányzó kötelezte magát, hogy elismeri a zuni nép önállóságát és függetlenségét a spanyol tartományon belül. Az egyezség ellenére néhány átvonuló spanyol zsoldos elrabolt egy fiatal leányt. Felbőszült rokonok követték a csapatot, kiszabadították a leányt és lemészárolták a rablókat. A jelentés azonban úgy ment a kormányzóhoz, hogy a zunik szegték meg a béj keszerződést. Emiatt aztán Onato megtorló hadjáratot rendelt el ellenük. A megtorló csapatokat egy kapzsiságáról és könyörtelenségéről ismert főtiszt vezette, aki saját maga tervezte ki a leányrablást is, hogy ilyen módon megszerezhesse magának a zuniak híres ezüst kincseit. A szoroson át vezető út helyett, amit a láva betemetett, akkor már új út vezetett föl a zuni szállásokhoz, amit nehéz és hosszú munka árán vájtak a sziklába. Közel a völgyhöz, egy tátongó szakadék fölé függő hidat építettek. Ennél a függőhidnál állta el útját a négyszáz főből álló páncélos csapatnak Gergely testvér egymaga. — Keresztényekre akartok kezet emelni? — kérdezte az ősz szerzetes. — Nem látjátok az Ur templomát odafönt? A parancsnokló főtiszt a szemébe nevetett: —• Megígérem neked, öreg, hogy a templom lesz az egyetlen épület, ami állva marad, mire a nap lemegy! — De, uram, — könyörgött Gergely, — a nép ártatlan, te magad tudod ezt legjobban! Azok szegték meg a szerződést, akik elrabolták a leányt! —■ Hazugság! — förmedt rá a tiszt, — Az indián nem ember különben sem, csak állat. Félre az útból, barát! Az öreg szerzetes fölemelte a fejét és hangja mennydörgőit a sziklák között: — Bűnös ember vagy, és gonoszság van a te szivedben, parancsnok! S bizony mondom, ha rálépsz erre a hidra, bűneid súlya alatt leszakad az, mert az Ur mindeneknél hatalmasabb! — Akkor te is velem jössz a hidra, vén szemforgató, — kacagott a tiszt, s a te kegyességed majd ellensúlyozza az én bűneimet! Azzal maga előtt kényszerítve Gergelyt, csapatainak intve rálépett a hidra. A hid közepére érve Gergely megállt, összetette a kezeit imára, és fölnézett az égre. A következő pillanatban a hid hatalmas robajjal leszakadt, s magával vitte a mélységbe a parancsnokot, a páncélos katonákat s az öreg szerzetest. így mentette meg az Úristen Gergely kérésére másodszor is a zuni népet a vérengző zsoldosoktól. Másnap az indiánok felhozták a mélységből fehér jótevőjük összezúzott testét, s eltemették kedves temploma mögé, fent a sziklaperemen. Sírja fölött keresztté faragták ki a kiemelkedő, hegyes sziklacsúcsot. S azóta minden esztendőben, a hidleszakadás csodatételének emléknapján ott gyűlnek össze a kereszt körül, ájtatos megemlékezéssel. Majdnem négyszáz esztendő telt már el azóta, a sziklakőből épült templom helyén már csak romok vannak, de a kereszt még áll, rendületlenül s talpán a mohosodott, durva vésés: “Itt nyugszik Gregorio Hollósi, minden ember testvére, aki a sötétben élőkhöz világosságot hozott.” 10
