Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. december - Civitas Europica Centralis
2017-12-19
oldal | 13 2017. december 19. Mindez nem semmi a részér ő l, hiszen az amúgy szász gyökerekkel rendelkez ő államf ő nek egyáltalán nem szokása ilyen típusú „üdvözleteket” megfogalmazni: öt ujjunk is sok lenne ahhoz, ha netalán össze akarnánk számolni, milyen gyakorisággal méltatta a hazai nemzetiségeket arra – különösen bennünket, magyarokat, Erdély/Románia legn agyobb számú nemzeti közösségét – , hogy szóljon egy jó szót hozzájuk. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, közel három éves elnöki mandátuma alatt Klaus Johannis szinte egyetlen tartalmas, pozitív és ő szinte üzenetet sem fogalmazott meg a magyar emberek irányába – legalábbis én nem emlékszem rá – , még nemzeti ünnepeink, p é ldául március 15e kapcsán sem adta a legkisebb jelét sem annak, hogy egy lépéssel is közeledne felénk. Jaj, igen, egyszer vette a fáradságot, s kisebb körutat tett Székelyföldön, de azt is többnyire politikai fogásként, a közeled ő államelnökválasztás perspektívájában, nagy valószín ű séggel a szavazatszerzés reményében tette. Mintha szándékosan inkább a távolságtartást választotta volna, nehogy a többség véletlenül is számon kérje t ő le, ú gyszintén kisebbségit ő l, hogy túl kedves, el ő zékeny és engedékeny hasonsz ő r ű társaival, s ezt politikai karrierje aztán megsínyledje. Ezért mostani üzenete is inkább formálisnak és protokollárisnak, mintsem ő szintének érzékelhet ő : az államf ő csupán egy köt elez ő feladatának tett eleget: ha már jogszabályt fogadtak el a Romániában él ő nemzeti közösségek december 18án tartandó ünnepnapjáról – amellyel tulajdonképpen az RMDSZnek a március 15ét hivatalos ünneppé nyilvánító törvénykezdeményezését torpedózták m eg, s így próbáltak kitérni annak felvállalása el ő l – , akkor tennie is kell valamit „a modellérték ű” román nemzetiségpolitika látszatának fenntartása érdekében … ” Papp Annamária http://szabadsag.ro A gy ű lölet tapintható A magyar miniszterelnök felel ő s vezet ő ként nem tompítja, hanem gerjeszti a hisztériát „ Utoljára 2006ban és azt követ ő években éreztem hasonlót, mint most. Mindig némi távolságtartással – klasszikussal szólva: harag és részrehajlás nélkül – igyekszem figyelni és kommentálni a belpolitikai folyamatokat; sem a túlzott lelkesedés, sem az ellenszenv indulatos kifejezése nem az én világom. Mindez nem középen állás, mind enkit ő l való egyenl ő távolságtartás – aki ebbe a pozícióba képzeli magát, a senki földjén áll. A politika törvényszer ű ségeinek megismerésére való törekvés, illetve az a szándék, hogy megértsük a szerepl ő k viselkedését, nem azonos az értékválasztás, az állá sfoglalás hiányával. Amikor Gyurcsány Ferenc emlékezetes módon megnyerte a választásokat 2006ban, és a kampányban meghirdetett iránnyal ellentétes kormányzásba kezdett, majd ismertté vált a cinizmusát (is) leleplez ő ő szödi beszéde, illetve az annak nyomán keletkezett felháborodást durván, a jogállamiság meger ő szakolásával fojtotta el az 1956os forradalom ötvenedik évfordulóján – nos, akkor éreztem utoljára azt, hogy hamis volna úgy írni a magyar állapotokról, mintha azok beilleszthet ő ek lennének bármiféle normális demokratikus m ű ködés keretei közé. Súlyosabb volt a helyzet annál, mint hogy van egy megválasztott hatalom, amely rosszul kormányoz. Ezt a válsághelyzetet a 2010es fordulat feloldotta, a választók büntettek – helyesen – , az MSZP azóta sem állt f el a padlóról (s ő t), az SZDSZ elt ű nt a színr ő l. Isten malmai utólag visszanézve nem is ő röltek lassan; a 2008as világgazdasági válság az utolsó nagy szöget is beleverte a morális válságban verg ő d ő gyurcsányi hatalom koporsójába … ” Szeret ő Szabolcs https://mno.hu/
