Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. október - Civitas Europica Centralis
2017-10-07
oldal | 21 2017. október 7. szerkesztőségekben dolgozó kollégákat érdekelte a történet, és a nézők-hallgatók is kíváncsiak voltak a csak tőlünk megtudható részletekre. Egyedül a közpénzből működő, törvényileg a pártatlan és sokszínű tájékoztatásra kötelezett „közmédiát” nem izgatta a dolog: ott kizárólag a tettesek és cinkosaik (a kormánytagok, illetve a Fideszhez köthető megmondóemberek) beszélhettek arról, hogy szerintük miért kellett lehúznia a rolót a legnagyobb és legolvasottabb országos napilapnak. Ebben a múló epizódban benne van minden, ami a mai magyar médiaviszonyokról elmondható: a máig érződő szolidaritás azok felől, akikkel ugyanahhoz a szakmai közösséghez tartozunk, meg a moralitás teljes hiánya, a tények, a törvények és a közönség lenézése a közhatalom gyakorlóinak részéről …” Hargitai Miklós ( http://nepszava.hu/ ) "Lefizethették Orbánt az azeriek" Nincs olyan ok, amiért Európa keresztény bajnoka, Orbán Viktor cserben hagyná a Föld első keresztény országát, Örményországot, hacsak nem neki és kormányának fizettek azért, hogy így cselekedjen - nyilatkozta Frank Engel a Fideszt is magába foglaló Európai Néppárt (EPP) luxemburgi tagja a Budapest Beaconnak a „baltás” néven elhíresült Ramil Safarov 2011-es magyar kiadatásáról. A 2004-ben örmény katonatársát álmában, baltával legyilkoló Safarovot a magyar bíróság életfogytiglanra ítélte. Az azeriek kezdettől erőteljesen lobbiztak Safarov kiadatása mellett. A kereszténydemokrata képviselő emlékeztet rá, hogy Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont is megkeresték az azeriek, ám nekik eszük ágában sem volt kiadni a baltást. „Gyurcsány elmondta nekem, miszerint azért nem tették ezt meg, mert minden okuk megvolt azt feltételezni, hogy Safarov Azerbajdzsánban azonnal szabadulna.” 2010-ben azonban minden megváltozott. „Akkor jött Orbán, és csodálatos módon Safarov épp egy hivatalos azerbajdzsáni állami látogatást követően pár héttel már otthon is volt." ( http://nepszava.hu/ ) Kint ragadók „Hétfőn arról írtunk, hogy továbbra is elszívják a hazai egyetemek a határon túli magyar diákokat – noha az anyaország jelentős mennyiségű pénzt költ a határon túli magyar felsőoktatási intézmények támogatására, gyakorlatilag alig van diák, aki Magyarországról menne át tanulni oda. Jelenleg összesen tizenhét anyaországon kívüli intézmény indít rendszeresen magyar nyelven képzést a Kárpát-medencében – ők jellemzően a helyi magyar kisebbség továbbtanulási igényeit hivatottak kiszolgálni, de örömmel fogadnának anyaországi diákokat is. Az európai uniós tagság azt is jelenti, hogy a helyiekkel azonos feltételekkel lehet felvételizni – ennek köszönhető, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem már négy évvel ezelőtt saját standdal vett részt egy budapesti felsőoktatási kiállításon. A BBTE magyar tagozatán akkor hetvenhat szakon szerveztek felvételit, az egyetem huszonegy karából tizenötön folyt magyar nyelvű oktatás, hatezer magyar diákkal. Mivel lapunk kérdéseire nem válaszoltak, hároméves adataink vannak: akkor 135 külföldi, zömében anyaországi diák tanult náluk magyarul. A legnépszerűbb szak a távoktatásos pszichológia volt: 121 magyarországi járt az alapképzés három évfolyamára. Kolozsvár azért is vonzó az anyaországi diákok között, mert ott olcsóbb a megélhetés a hazai nagy egyetemi központoknál, ráadásul egy lüktető, izgalmas város rengeteg magyar eseménnyel. A nem uniós országokba már bonyolultabb jelentkezni, ezzel együtt elkeserítő, hogy az Újvidéki Egyetem szabadkai magyar tannyelvű tanítóképző karán egyetlen anyaországbeli diák sincs, és Kárpátalján is csak tíz-tíz magyar állampolgárságú hallgató lenne felvehető évfolyamonként, már ha menne oda valaki …” Lukács Csaba ( https://mno.hu/ ) Közös ünneplés: egy miniszterelnöki látogatás margójára „Ne haragudjon, miniszterelnök úr, de én sírok” – magyarázkodott szepegve egy asszony a szászfenesi református templom avatását követő szeretetvendégségen Orbán Viktornak. „Tán csak nem bánatában?” – kérdezett vissza a magyar kormányfő, mire az asszony: „dehogy, miniszterelnök úr,
