Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. augusztus - Civitas Europica Centralis
2017-08-08
oldal | 16 2017. augusztus 8. A replika jogán – Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes úrnak Az Erdély.ma oldalon ma megjelent Semjén: a székelyek magyarok cím ű cikkhez fogalmazott meg, a replika jogán válaszadást Váradi (Csibi) Barna , amelynek szövegét teljes egészében közzétesszük. „ Megütközé ssel vettem tudomásul az ön szavait, ami a székelység Magyarországon honos nemzetiségként való hivatalos bejegyzése irányában, a Székelyek Világszövetsége civil csoportosulás égisze alatt tett kezdeményezésünket illeti. Az ön szavai szerint, err ő l tanúskod nak a különböz ő médiaorgánumok, a kezdeményezés ellentétes a történelmi valósággal, valamint a magyar nemzeti érdekkel egyaránt … ” ( http://erdely.ma ) Richard Sulík : Danko nyári színháza DENNÍKN „ Ne legyen illúziónk azzal kapcsolatban, hogy Andrej Danko most hirtelen jobb megoldásokat, magasabb életszínvonalat, valamint kevesebb korrupciót szeretne az országban. Az okok jóval primitívebbek. Az els ő az, hogy Danko problémákba ütközött. Ján Slota és az SNS bukása lebeg a szeme el ő tt, ami 2006ban kezd ő dött (amikor Slota kormányra lépett Ficoval ) és 2012ben végz ő dött, amikor az SNS nem került be a parlamentbe … ” ( http://www.korkep.sk ) Kánt or Lajos nyolcvan éve és öröksége „ Születésnapi interjút készítettem vele, amikor a hatvanat betöltötte, a hetvenediken pedig Kántor Lajos , a hetvenes cím ű publicisztikában kívántam neki „még sok termékeny, eredményes, örömteli évet”. Az idén pedig, már úgy május végét ő l kezdtem rágni a szavakat, amelyekkel augusztus 7én, a nyolcvanéves barátot, számtalan közös örömünksikerünk és bajunkbánatunk résztvev ő j ét köszöntsem. Meg sem fordult a fejemben az a gondolat, hogy az összállt mondataimat majd nekrológ formájában kell papírra vetnem. A halál kegyetlenül hirtelen ragadta el közülünk, július 22én, az orvosok, minden igyekezetük ellenére, már semmit nem tudt ak tenni megmentéséért. Kid ő lt, mint a tölgy, váratlanul, egyb ő l. Kántor Lajos életre szólóan jegyezte el magát a Korunk folyóirattal 1959ben, immár ötvennyolc évvel ezel ő tt, s ennek a kijelentésnek az igazát az a tény sem kérd ő jelezi meg, hogy els ő kriti káit, 1953tól kezd ő d ő en, az Utunk közölte. Korunkos pályafutását, az élete utolsó hetéig tartó h ű ségét a folyóirathoz büszkén vállalta, pedig számtalan beszélgetéseink egyikének során bevallotta: sejti, hogy az egyetemi pálya számára simább lett volna. Pe rsze, a maga kockázata, akkoriban, mindkét pályának megvolt. A Korunktól például el ő ször 1962ben akarták eltávolítani, azt követ ő en, hogy megírta a Régi és új a lírában cím ű tanulmányát, amelyben a Forrásnemzedék költészetét az el ő z ő nemzedékekéhez mérte . A korszak potentátjait azzal bosszantotta fel mérhetetlenül, hogy megpróbálta az újat jelezni, szembefordult a hivatalos költészettel. Akkor született meg ellene els ő alkalommal a kett ő s vád: nacionalizmus és kozmopolitizmus. Évekkel kés ő bb, amikor ez sz óba került, jóíz ű en nevetgélve mondta: ez a fülében annyira jól hangzott, hogy a vádakat kés ő bb is jó szívvel vállalta. A nemzeti örökséget és a magyarság sorsát tudatosan magáénak tekintette, akárcsak a nemzeti bezárkózással szemben érvényesíteni kívánt e urópaiságot. És valójába ez volt az, amit a Korunknál is igyekezett megvalósítani, és amit aztán a lap élén, 1990 után, meg is élhetett – a hagyományok tiszteletének és a modernizmusnak, a konzervativizmusnak és a szabadelv ű ségnek a saját maga meghatározta mértékkel történ ő ötvözését … ” Tibori Szabó Zoltán ( http://szabadsag.ro/ ) Jéu szunt Hunor! „ Kedves Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció! Látom, olvassák a Szabadságot. Ezért alulírott itt jelzem, diszkréten, hogy nem csak Kelemen Hunor , hanem én, egyszer ű erdélyi magyar asszony sem fogom tudni és nem is akarom ünnepelni 1918at, ilyenformán nekem sem jár a román állampolgárság. Se nekem, se a hozzám hasonlóknak, s ő t,
