Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. július - Civitas Europica Centralis
2017-07-05
oldal | 15 2017. július 5. fasisztává züllött Fidesz b ű nszövetkezet újabb lelki és szellemi kútmérgez ő akcióját.” Kemény szavak, nem vitás! A fasisztázásnak szép hagyományai vannak mifelénk. A rendszerváltás el ő tti id ő kbe visszamenni nem érdemes, maradjunk az azóta eltelt három évtizednél. A bélyeg mindenkinek kijárt, aki a baloldaliliberális világok határain kívül kereste boldogulását. A címke nem csupán a széls ő jobbos eszmék ingoványában sokszor elmerül ő Cs urka Istvánféle MIÉPet vagy a régebben jóval radikálisabb Jobbikot találta meg, jutott bel ő le Antall Józsefnek , Boross Péternek vagy Kövér Lászlónak is. Adódott bunkósbotként használni a jelz ő t, és egy ideig meg is hozta a vágyott eredményeket … ” Gazda Albert ( https://mno.hu/ ) Játszadozás a számokkal „ Egyszerre volt harcias és unalmas a nemzeti konzultáció záróeseményeként megtartott rendezvény, ahol a miniszterelnök is megosztotta gondolatait a hallgatósággal. Bár a Br üsszel, migráns- és Sorosellenes retorika a megszokottnál is egy szinttel magasabb fokozatba kapcsolt, tartalmi újdonsággal sem Orbán Viktor , sem politikustársai nem szolgáltak. Örültek a tetszet ő s makroszámokkal leírható gazdasági sikereknek, és sokadsz orra kijelölték, rituálisan megbélyegezték az ellenségeket. „Nem fogjuk hagyni, hogy Soros György nevessen a végén” – összegzett a miniszterelnök, a jöv ő évi választások kampánya el ő tti utolsó er ő gy ű jtésre, nyári szünetre küldve hadseregét. Jelen esetben nem az elhangzottak tartalma, hanem az apropó érdemel nagyobb figyelmet. Ez pedig az Állítsuk meg Brüsszelt! jelmondattal meghirdetett sokadik nemzeti konzultáció. El ő ször is szögezzük le: a nemzeti konzultáció nem eleve haszontalan intézmény, máshol is be vett politikai eszköz, a Fidesz bevallottan francia minta alapján honosította meg. Jól teszi egy kormány vagy bármelyik politikai er ő , ha fontos kérdésekben id ő r ő l id ő re kikéri a választó véleményét. Fontos lenne, hogy a véleménynyilvánítás takarékos, közp énzkímél ő módon történjék. Ennél is fontosabb, hogy valóban eldöntend ő kérdésekr ő l, létez ő és húsba vágó problémákról kérje a kezdeményez ő a polgárok állásfoglalását. E tekintetben a Fidesz rossz irányba halad … ” Szeret ő Szabolcs ( https://mno.hu/ ) MAGYARNAK LENNI ROMÁNIÁBAN „ A vajdasági magyarság nagyjából megsz ű ntnek tekinthet ő (mint önálló entitás) pár ezer kitartó embert ő l eltekintve. Mi lesz veletek? Mi lesz velünk? Ami alább következik, az tulajdonképpen kis részlete lehetne annak a tanulmánynak, amelyet már régen meg kellett volna írnom Bretter Györgyr ő l , akir ő l szóltam már életében és halálában (nekem a legfontosabb a temetésén mondott beszédem volt, mert a halála – az egykori fiatal férfi els ő nagy személyes vesztesége – mélyen megérintett, és még mindig fáj, néha el is csodálkozom rajta). Ez nem évfordulós cikk, Gyuri csak 1977 novemberében halt meg, most még nyár van … Mit jelent most magyarnak lenni Romániában? A válasz felel ő ssége nem az enyém, hiszen én már nem élek ott veletek. (Akármennyire reménytelenül erdélyi maradtam. Ez nem érdem, nem azért mondom. Így van, és kész.) A negyven évvel ezel ő tti – abszurd, de ne m érthetetlen – kísérlet (eszmetörténetileg elkerülhetetlen volt, hogy bekövetkezzék: látni kell, hogy ez volt a prágai meg varsói/gda ń ski 68 romániai magyar megfelel ő je, és nem lehetett más) aligha példamutató. Túl sok minden változott meg, és bár a szimp la diktatúraellenesség mind Romániában, mind Magyarországon jelen van még, de eléggé félrevezet ő , hiszen szemben a szokványos zsurnállogikával és zsurnálretorikával, a „létez ő szocializmusból” nem maradt semmi. (Minden nap olvassuk Pesten, hogy „ez olyan, mint a kádárizmus”. Nem olyan.) Ha nem is példa, hát tanulság. Ha valamely kisebbséghez tartozni – az összes hátrányokkal, a kiküszöbölhetetlen (és szívemnek kedves) provincializmusokkal – pusztán csak véletlenszer ű tény (vagy ami ugyanaz: VÉGZET), akkor ugyancsak a véletlen (ez esetben az egyéni érdek) szabja meg, hogy evvel az adottsággal mit kezd valaki … ” Tamás Gáspár Miklós ( http://transindex.ro/ )
