Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. július - Civitas Europica Centralis

2017-07-31

oldal | 14 2017. július 31. Nemzetállamok és nemzeti kisebbségek ‍ „‍ A fenti volt a címe a közép­európai politika és történelem talán legalaposabb és legtárgyilagosabb brit szakért ő‍ je –‍ a II. világháború alatt a B‍B‍C‍ ‍m‍a‍g‍y‍a‍r‍ ‍a‍d‍á‍s‍á‍b‍a‍n‍ ‍„‍M‍a‍c‍a‍r‍t‍n‍e‍y‍ ‍E‍l‍e‍m‍é‍r‍”‍­ként nagyra becsült Carlile Aylmer Macartney –‍ 1934­ben megjelent 553 oldalas könyvének is. A magyar és egyéb nemzeti kisebbségekkel szembeni türelmetlenségr ő‍ l és elnyomásról adott látlelete sajnos nem áll távol a mai helyzett ő‍ l sem. A megoldásra tett javaslatai éppen ezért aktuálisak és észszer ű‍ ek. Indoko lt lenne lefordítani és kiadni ezt a munkát. Van­e igazság abban, hogy a Nyugat válsága, az Európai U‍n‍i‍ó‍ ‍„‍f‍ö‍d‍e‍r‍á‍l‍i‍s‍ ‍i‍l‍l‍ú‍z‍i‍ó‍j‍a‍”‍,‍ ‍a‍ ‍n‍e‍m‍z‍e‍t‍e‍k‍ ‍f‍ö‍l‍ö‍t‍t‍i‍ ‍u‍t‍ó‍p‍i‍a‍ ‍k‍é‍n‍y‍s‍z‍e‍r‍í‍t‍i‍ ‍M‍a‍g‍y‍a‍r‍o‍r‍s‍z‍á‍g‍o‍t‍ ‍k‍ü‍l‍ö‍n‍ ‍u‍t‍a‍k‍r‍a‍?‍ ‍ A világnak –‍ vagy legalább egy részének –‍ az egyesítése mint cél végigkíséri a történelmet. Nemcsak hódítók, diktátorok törekedtek erre, hanem az emberiség sorsát javítani kívánó álmodozók, politikai és társadalmi tervezget ő‍ k is, Platóntól Robert Schumannig . Azonban Morus Tamás Utópiája sem csupán egy horrorisztikus társadalom víziója. Nevében hordozza, hogy Seholsincs. Az egyesült Európa gondolata sok évszázadra megy vissza. A II. világháború tanulságaként föler ő‍ södött, majd komoly lépéseket tettek nyugat­európai megvalósítása érdekében. Tet ő‍ pontját az 1983­ban tíz állam vezet ő‍ j‍e‍ ‍á‍l‍t‍a‍l‍ ‍e‍l‍f‍o‍g‍a‍d‍o‍t‍t‍,‍ ‍„‍A‍z‍ ‍E‍u‍r‍ó‍p‍a‍i‍ ‍U‍n‍i‍ó‍r‍ó‍l‍ ‍ s‍z‍ó‍l‍ó‍ ‍ü‍n‍n‍e‍p‍é‍l‍y‍e‍s‍ ‍n‍y‍i‍l‍a‍t‍k‍o‍z‍a‍t‍”‍ ‍j‍e‍l‍e‍n‍t‍i‍,‍ ‍a‍m‍e‍l‍y‍b‍e‍n‍ ‍b‍e‍n‍n‍e‍ ‍v‍a‍n‍ ‍„‍a‍ ‍m‍i‍n‍d‍ ‍s‍z‍o‍r‍o‍s‍a‍b‍b‍ ‍u‍n‍i‍ó‍”‍ ‍i‍r‍á‍n‍t‍i‍ ‍ elkötelezettség. Ám a hidegháború lezárulása, illetve még inkább a 2008­as pénzügyi válság óta az egyesülés felé haladó Európa terve hallgatólagosan elejt ő‍ dött. De még a fölfelé ível ő‍ korszakában sem merült föl az olyan egység gondolata, amely az európai államok, pláne a nemzetek megsz ű‍ nését, nyelvük elt ű‍ nését jelenthetné. Én leg alábbis nem olvastam egy sort sem arról, hogy bárki európai politikus kívánta volna ezt, vagy akár csak számított volna rá. Sem a volapük, sem az eszperantó nem lett közös nyelv Európában. Az angol sem lesz, pláne a brexit után. Egy alkotmánnyal, közös szö vetségi kormánnyal, jogrendszerrel bíró Európai Egyesült Államok nem jön létre belátható id ő‍ n belül. Ett ő‍ l‍ ‍n‍e‍ ‍f‍é‍l‍j‍e‍n‍ ‍s‍e‍n‍k‍i‍ ‍…‍ ”‍ ‍ ‍ ‍ Jeszenszky Géza ( https://mno.hu/ ) Kevesebb alkotmányt, hogy több legyen a demokrácia Európában? ‍ „‍ Az Európai Unió demokráciadeficitjét ma már aligha vonja kétségbe bárki, azt azonban kevesen értették meg, hogy e deficit f ő‍ forrása az európai szerz ő‍ dések alkotmánnyá alakításában rejlik. Ez a helyzet az Európai Bíróság joggyakorlatának következménye, amelynek hatásai emellett veszélyeztetik a‍z‍ ‍i‍n‍t‍e‍g‍r‍á‍c‍i‍ó‍ ‍e‍l‍f‍o‍g‍a‍d‍o‍t‍t‍s‍á‍g‍á‍t‍ ‍a‍ ‍t‍a‍g‍á‍l‍l‍a‍m‍o‍k‍b‍a‍n‍ ‍…‍ ”‍ ‍ ‍ ‍ Dieter Grimm ( http://www.magyardiplo.hu/ ) Vakság és balsors ‍ „‍ Az 1918 decemberében, az ő‍ szirózsás forradalom után alakult demokratikus magyar köztársaság –‍ négyszáz esztend ő‍ óta az els ő‍ független magyar állam –‍ vezet ő‍ i‍ ‍a‍z‍t‍ ‍t‍e‍r‍v‍e‍z‍t‍é‍k‍,‍ ‍h‍o‍g‍y‍ ‍a‍ ‍„‍t‍e‍r‍ü‍l‍e‍t‍i‍ ‍i‍n‍t‍e‍g‍r‍i‍t‍á‍s‍”‍ ‍a‍l‍a‍p‍j‍á‍n‍,‍ ‍a‍z‍a‍z‍ ‍a‍ ‍t‍ö‍r‍t‍é‍n‍e‍l‍m‍i‍ ‍o‍r‍s‍z‍á‍g‍ ‍r‍é‍g‍i‍ ‍h‍a‍t‍á‍r‍a‍i‍ ‍ között területi és kulturális autonómiát ajánlanak föl a nemzetiségeknek (románoknak, s zlovákoknak, szerbeknek, németeknek, ruszinoknak). Nem tudták –‍ vagy nem vették tudomásul –‍ , hogy több mint fél évvel korábban, 1918 tavaszán a római konferencián a magyarországi nemzetiségek (az antant vezet ő‍ diplomatáinak jelenlétében) megegyeztek Magya rország fölosztásában, Csehszlovákia, Jugoszlávia és az egyesült Nagy­Románia megalakításában. A csehszlovák nemzeti bizottságot elismerték a gy ő‍ ztes nyugati nagyhatalmak, a független Magyarországot azonban nem. 1919 elején a francia kormány és hadvezetés (mintha a kett ő‍ s Monarchia nem sz ű‍ n‍t‍ ‍v‍o‍l‍n‍a‍ ‍m‍e‍g‍)‍ ‍l‍e‍v‍e‍l‍e‍z‍é‍s‍é‍b‍e‍n‍ ‍M‍a‍g‍y‍a‍r‍o‍r‍s‍z‍á‍g‍o‍t‍ ‍m‍é‍g‍ ‍„‍A‍u‍t‍r‍i‍c‍h‍e‍”‍­nak nevezte, önálló fönnmaradásával egyszer ű‍ en nem is számolt. Sem a Károlyi­kormány, sem a Tanácsköztársaság, sem a kezdeti Horthy­rendszer nem volt képes a nemzet közi realitásokat fölismerni, a b ő‍ ségesen rendelkezésre álló, nyilvános és megbízható információkat egyszer ű‍ en nem hitték el. Még Ausztria sem rokonszenvezett hazánkkal, az orosz birodalomtól eltekintve legnagyobb európai országból megmaradt kis állam már az els ő‍ pillanatban illúziótlanul belenyugodott az abszurd új határokba, elfordult a Kelett ő‍ l, majd a német szövetség (az

Next

/
Thumbnails
Contents