Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. június - Civitas Europica Centralis
2017-06-06
oldal | 15 2017. június 6. megjárja egy grafikon a terrortámadások áldozatainak számáról – a statisztikákból kiviláglik, hogy a hetvenes – nyolcvanas években a terrorista szervezetek akciói valójában sokkal több áldozatot követeltek, mint a jelenlegi iszlamista terrortámadások. Azaz a számok alapján voltaképpen most nagyobb biztonságban élünk. Az érzelmeinkre hagyatkozva viszont aligha gondolhatjuk, hogy minden rendben van … ” Tokár Géza ( h ttp://ujszo.com/ ) Európa er ő sebb a kvótarendszer nélkül „ A Trumpféle USA csokornyakkend ő s barbársága, a migráció és az orosz destabilizációs törekvések között Európa mennyire számít er ő s játékosnak? A Foreign Policy minapi beszámolója egyértelm ű választ próbál adni a kérdésre: „Európa ma egy valódi szuperhatalom, és valószín ű leg az is marad a következ ő évtizedekre”. Ezt az elemz ő i magabiztossá got a lap alapvet ő en arra alapozza, hogy az USA és Kína gazdasági, politikai, illetve katonai erejét veti össze az unióéval, úgy számolva, mintha az EU egyetlen ország lenne. Az elemzés, ahogy sok hasonló szakért ő i megnyilvánulás, egy egységes Európa melle tt tesz hitet, és ebben nagyon sok igazság van: Európa széttagoltsága komoly energia- és befolyásveszteség a kontinens számára. A cél tehát az lenne, hogy az Európai Unió 27 tagállama egy okos összjátékkal maximalizálja a kontinens képességeit mind gazdasá gi, katonai vagy biztonsági téren … ” Kollai István ( http://ujszo.com/ ) Nemzetekkel az iszlamista terror ellen A tekintélyes konzervatív francia filozófus szerint tévesnek bizonyult az az elképzelés, hogy az emberiség egyetlen nagy közösségben egyesülhet, vissza kell tehát térni a nemzetállamok eszméjéhez, miel ő tt még nagyobb lesz a baj. „ A globalista emberjogi mantrákkal nem lehet rendezni a Nyugat és az iszlám problémákkal terhes kapcsolatát ” – idézi Pierre Manent francia filozófust a Wall Street Journal hasábjain Sohrab Ahmari , a lap iráni származású ifjú vezércikkírója. Ahmari , aki szüleivel gyerekkorában emigrált Amerikába a papi állammá alakított Iránból, Párizsban beszélgetett a konzervatív francia gondolkodóval a mai világ dolgairól, és egyetértésben állapították meg, hogy a kereszténység és az iszlám társadalomfelfog á sa élesen elüt egymástól, mivelhogy az iszlám törvényalkotó és államirányító vallás. Az iszlámban a hit közössége összeforr az állammal. Ezért is volt kilátástalan a Nyugatnak az az elképzelése, hogy a jogok és a liberális normák birodalm aként kell fellépnie és magába olvasztania az egész világot. Az iszlám két részre osztja a világot: ’a behódolás házára’ , ahol az iszlám hit uralkodik, és ’a háború házára’ , ahol a hitetlenek élnek. Amióta összeomlott az Oszmán Birodalom, az iszlám világán ak, legalábbis közelkeleti, el őázsiai részének nincs uralkodója, akivel a világ többi része megállapodást tudna kötni. Ez Manent szerint az isz lám és a világ közös tragédiája … ( http://www.metazin.hu/ ) Hazafisághiány Az amerikai filozófus veszedelmesnek tartja, hogy a nyugati társadalmakban hovatovább illetlen érzés a hazaszeretet. A szerz ő inverz nacionalizmusnak nevezi a jelenséget, és azt írja róla, hogy utat nyit a terrorizmusnak, és akadályozza a más kultúrákból é rkez ő k integrálását. „ A totalitari zmus vonzását növeli, ha ellenfeleiben az önkritika öngy ű löletté, a szabadság cselekvésképtelenséggé torzul ” – írja Spencer Case , a boulderi Kaliforniai Egyetem filozófusa a Quillette magazinban. Abbeli igyekezetükben, hogy kerüljék a sovinizmus látszatát, tanult emberek gyakran közömbösen, s ő t egyenesen megvetéssel tekintenek saját társadalmukra. Egy másik filozófus, Roger Scruton ezt a magatartást nevezte el „ oikofóbiának ”, vagyis az otthontól való rettegésnek. Case szerint ez a magatartás gyakran abból ered, hogy emberek csoportjai javítani akarnak a környe z ő világon. A csoportszellem pedig nagyon is hajlamosít a túlbuzgóságra, illetve a más vélemények szankcionálására. Úgy okoskodik, hogy az „ inverz nacionalizmus ” egyik forrása az efféle purista mozgalmakban keresend ő . Empirikus kutatásokat nem idéz, helyet tük inkább személyes anekdotákra épít.
