Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. június - Civitas Europica Centralis
2017-06-03
oldal | 17 2017. június 3. érdemesnek vélteknek. A háborút a vesztesek oldalán befeje z ő Magyar Királyság mint az Osztrák – Magyar Monarchia társországa a lehet ő legsúlyosabb büntetést kapta. Elveszítette területének több mint kétharmadát, magyar nemzetiség ű lakosságának egyharmadát, és a békediktátum katonai el őí rásai segítségével örökre a l egy ő zött helyzetét írták el ő számára. E helyzet akkor sem politikai, sem katonai er ő vel nem t ű nt megváltoztathatónak … ” Szakály Sándor ( http://www.3szek.ro/ ) A magyarság legfájóbb stigmája: Trianon „ Népek Krisztusa, Magyarország” – írta 1956 végén Mennyb ő l az angyal cím ű megrázó költeményében Márai Sándor, s mennyire igaza volt, hiszen Móricz Zsigmond Öt sebek! cím ű írásában hasonlóképp vélekedett: „A magyar faj eddig a história folyamán öt krisztusi sebet kapott. A Krisztus életét azonban a hatodik oltotta ki, a lándzsaszúrás a bordák közt, a szívbe. Vigyázzon a magyarság, hogy ezt a hatodik szúrást meg ne érje.” Mó ricz 1926ban írta a fenti sorokat, aztán eltelt huszonegy esztend ő és egy újabb vesztes világháborút követ ő en, 1947. február 10én megkaptuk a hatodik szúrást: a Trianont több ponton is meghaladó párizsi békét, s a gy ő ztesek még durvábban bántak el orsz á g unkkal, mint 1920ban tették azt. És még ez sem volt elég, hiszen a jaltai konferencia értelmében országunk is szovjet érdekövezetbe kerülvén, 1948ban újabb t ő rdöfést kaptunk: a megcsonkított és megnyomorított Magyarország és a párizsi határokon kívül rek edt magyarok milliói nyakukba kapták a több évtizedig regnáló kommunizmust, amelynek átkos mételye a mai napig érezteti hatását. Aztán elkövetkezett a rendszerváltoztatás id ő szaka, s az azóta eltelt huszonnyolc esztend ő ismét súlyos sebek sorát hozta el: R ománia kivételével széthullottak körülöttünk a Trianonban tákolt államok és mi még a szavunkat sem emeltük fel – nemhogy fegyvert fogtunk volna – magyar véreink védelmében, nem követeltük az Európai Unióba való belépés feltételeként a románoktól és a szlov ákoktól, hogy autonómiát adjanak a területükön él ő magyar nemzetrészeknek. Aztán eljött a 2004. december 5i népszavazás, amikor ismételten megmutatkozott, micsoda rombolást végzett az anyaországi magyarok lelkében az „átkos” id ő szak … ” Babucs Zoltán ( http://felvidek.ma/ ) Vitában a gazság „ Ha van id ő m, szívesen nézem a különböz ő tévécsatornák vitam ű sorait. Bölcs emberek mondanak ki nagyon nagy igazságokat, röhejes közhelyeket és – igen – alkalmasint b ő dületes marhaságokat. A minap is belefutottam egy vitam ű sorba. A lesújtó magyarországi demográfiai állapotokat elemezve P. R. független újságíró fedezte fel – egészen IV. Bélától eredeztetve – az e gyedüli üdvözít ő megoldást: szervezetten le kell telepíteni az országban 600 ezer ukránt, akiknek nemhogy unokáik, de már a gyermekeik is nagy magyarok lesznek. S hogy mennyire járható ez az út, József Attilát idézte meg, aki lám, mekkora magyar költ ő , hol ott az anyja kun volt, az apja félig székely, félig román vagy egészen az. Mintegy az elhangzottakra reflektálva W. A. fest ő m ű vész enyhén szólva is lefitymálóan jegyezte meg: mindenki hallott szorgalmas németr ő l, de szorgalmas ukránról alighanem senki. Nos, szerintem a kolléga fenomenális javaslata nettó butaság … ” ( http://kiszo.hhrf.org/ ) Fegyveres Oszkár : „ Kár, hogy több mint 20 évig kellett várni ” Csallóközi magyarként az SISben szolgált, 1995ben részt vett ifj. Michal Ková č elrablásában, majd tanúvallomást tett az SIS ellen. Ő lett az ügy koronatanúja. Évekig menekülnie kellett, legjobb barátját, Róbert Remiášt megölték. Jelenleg Csehországban él. Fegyveres Oszkárral beszélgettünk … ( http://ujszo.com/ ) Meleg helyzet „ A politikus nem tud minden fontos témát átlátni. Azt viszont valamennyi tudja, miként kell a rá szavazóknak, a saját holdudvarának a kedvében járni. Donald Trump amerikai elnök a választási ígéretét teljesíti azzal, hogy országát kilépteti a párizsi klímaegyezményb ő l. Trumpot a választási kampányban a munkásrétegek, az ún. kékgallérosok támogatták a korábbi iparvidékek munkanélküliségt ő l szenved ő rozsdaövezeteiben , például
