Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. június - Civitas Europica Centralis
2017-06-13
oldal | 12 2017. június 13. kezd eluralkodni a nézet, nem feltétlenül kell Orbánnak beláthatatlan ideig kormányf ő nek lennie. ( Erich Honecker az NDK els ő kommunistája óvatosabb volt 1989. janu á r 19én: „A - berlini - Fal… még 50 vagy 100 év múlva is állni fog, ha a létét indokló okok nem változnak meg.” Megváltoztak: tíz hónap múltán az NDK polgárai nekiláttak szétkalapálni, rá egy évre már az ország sem létezett.) A kormányf ő persze nem a kerít és miatt kért szót, hanem hogy a lezárult, az általa eddig legsikeresebbnek nevezett nemzeti konzultációról számot adjon … ” Friss Róbert ( http://nepszava.hu/ ) Elit nélkül nincs demokrácia Két amerikai elemz ő szembeszáll a bevett nézettel, miszerint a választók nagyobb bevonása a politikába er ő sítené a demokráciát. Épp ellenkez ő leg: a nép közvetlen részvétele a hatalom gyakorlásában silány demokráciát eredményez. „ A választók tudatlanok – és mindig is azok voltak ” – írja ta nulmányában a Brooking Institution két kutatója, Jonathan Rauch és Benjamin Wittes . Hozzáteszik azonban, hogy emögött nem ostobaság van, hanem józan belátás. Az elmúlt évben elöntötték a sajtót a választók tudatlanságával kapcsolatos írások. A Brexit, majd az amerikai elnökvál asztás után sokan a választók tudatlanságát okolták a szerintük rossz, s ő t érthetetlen választási eredményekért . Abból indultak ki, hogy csak azért kerülhettek többségbe az E U elhagyását szorgalmazó szavazatok, és csak azért gy ő zhetett Trump a választáson, mert az emberek ostobák és irracionálisak. Rauch és Wittes nem vitatja a választók tudatlanságára vonatkozó állítást. Számos statisztika igazolja, hogy a választók többségének általában halvány fogalma sincsen alapvet ő tényekr ő l, a politikáról nem is beszélve. Az amerikaiak többsége nem tudja, kinek áll jogában h adat üzenni, és a többség úgy hiszi, hogy az alkotmány szerint az Egyesült Államok keresztény állam. A szerz ő k megjegyzik azonban, hogy korántsem új kelet ű jelenségr ő l van szó. 1964ben, a hidegháború kell ő s közepén az amerikaiak mindössze 38 százaléka tud ta, hogy a Szovjetunió nem NATO tagállam ( http://www.metazin.hu/ ) Modernizációs csapda A kés ő n demokratizálódó, feltörekv ő gazdaságokra jellemz ő populista nacionalizmusok a fejlett gazdaságokban is egyre er ő sebbek. Az amerikai politológus mégis úgy véli, hogy a liberális demokráciának hosszú távon nincs fenntartható alternatívája. „ Bár a piac és a demokratikus kormányzás ellentmondásai a felzárkózó országokban a leginkább szembet ű n ő k, a fejlett demokráciákban is hasonló feszültséget tapasztalhatunk ” – olvassuk Jack Snydernek , a Columbia Egyetem politológusának esszéjét a Journal of Democracy hasábjain. Snydernek a demokratizáció és a nemzeti konfliktus összefüggéseit vizsgáló, 2000ben megjelent monográfiáját a nacionalizmus szakirodalmána k egyik fontos alapm ű veként tartják számon. A nyolcvanaskilencvenes évek fordulóján általánosan elterjedt volt a nézet, hogy a társadalmak az angolszász típusú liberális demokráciák irányába haladnak – emlékeztet most tanulmánynak is beill ő esszéjében a s zerz ő . Persze már akkor is kétes volt ez, hiszen a demokratikus átalakulás Kelet- és Délkelet Európában nacionalista háborúkba és polgárháborúkba torkollott. A vallási fundamentalizmusok is ellenállóbbak, mint hittük. S ő t, újabban a terrortámadások, illetv e a gazdasági- majd a bevándorlási válság nyomában a nyugati liberális demokrácia ő shazájában is megjelent az, amit Snyder populista nacionalizmusnak nevez. Nála ezek pusztán leíró kategóriák. Populizmuson elitellenességet ért. A nacionalizmus pedig a nemz eti szempontok primátusát jelenti … ( http://www.metazin.hu/ ) Nemzetekkel az iszlamista terror ellen A tekintélyes konzervatív francia filozófus szerint tévesnek bizonyult az az elképzelés, hogy az emberiség egyetlen nagy közösségben egyesülhet, vissza kell tehát térni a nemzetállamok eszméjéhez, miel ő tt még nagyobb lesz a baj. „ A globalista emberjogi mantrákkal nem lehet rendezni a Nyugat és az iszlám problémákkal terhes kapcsolatát ” – idézi Pierre Manent francia filozófust a Wall Street Journal hasábjain Sohrab Ahmari , a lap iráni származású ifjú vezércikkírója. Ahmari , aki szüleivel gyerekkorában emigrált Amerikába a papi állammá
