Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. május - Civitas Europica Centralis
2017-05-03
oldal | 15 2017. május 3. jelen lev ő Trianon körülményeit és következményeit. Hogy mennyire kényes témáról van szó, azt jelzi Ioan Aurel Pop történésznek, akadémikusnak, a BBTE rektorának elmarasztaló nyilatkozata is, aki a román történetírást és nemzettudatot féltve reagált a Trianon 10 0 elnevezés ű magyarországi projektre. Az elmúlt hónapokban megszaporodott Popféle nacionalista megnyilvánulásokon már aligha kell meglep ő dnünk: ő a Román Akadémia tagja, ennélfogva érthet ő , hogy a vezet ő politikai párt ideológiáját kell követnie és a hagy ományos román történetírás beidegz ő déseit kell ismételgetnie. Különösen most, az 1918as egyesülés centenáriuma el ő tt. A román nemzet egységét mármár paranoid módon félt ő , Erdély történetét újraíró és a Batthyanaeum sorsát megpecsétel ő püspöki testamentu m egyik fordítójaként a magyar közvéleményt megbotránkoztató történész az Ablonczyféle projektr ő l elképeszt ő hangnemben nyilatkozott. Azzal vádolta a történészeket és az azt támogató magyar kormányt, hogy a projekthez tartozó angol és külföldi közlemények ben Romániát „fiatal nemzetként” akarj á k ábrázolni, Iancu de Hunedoara személyét „elmagyarosítják” Jánosra , szándékukban áll rontani Románia hírnevét külföldön, és meggyalázzák a román kormány által hivatalosan támogatott 1918 – 2018as centenáriumi ünnepség sorozatot … ” T. Szabó Csaba ( http://szabadsag.ro ) Ezek nem maradhatnak rejtve „ Ha Gyurcsány Ferenc legújabb akciója nem bizonyul blöffnek, akkor most nagy bajban volnánk, mert Magyarországon többé nem lenne értelme a politikai újságírásnak. Az egykori miniszterelnök ugyanis lényegében azt sejtette, hogy legális forrásból származó, bíróságon érvényes bi zonyítékai vannak arra, hogy Orbán Viktort a kormányzásban a nyilvánosság el ő l eltitkolt tényez ő k befolyásolják (állítása szerint: „zsarolják az oroszok”). Mármost ha vannak ilyen források, és vannak ilyen bizonyítékok, amikhez Gurcsány legálisan hozzáférhet, más pedig nem, akkor teljesen fölösleges azoknak az újságíróknak a munkája, akik legjobb tudásukat bevetve, személyes kockázatot is vállalva próbálják a törvényesség határain belül felderíteni és megírni, vannake olyan eltitkolt té nyez ő k, amelyek Orbánt befolyásolják. Minek kapaszkodni az izzasztó hegyoldalon, ha van olyan politikus, aki egyszer ű en felröppen? Í gy azonban, hogy az akció blöffnek bizonyult, felejtsük el a kárt – hogy ezzel diszkreditálta az orosz felforgató befolást f eltárni akaró, bátor és felkészült politikusokat, szakért ő ket, újságírókat, és kiszámíthatatlan mértékben megnehezítette a dolgukat. Nézzük a jó oldalát, hogy – természetesen – továbbra is van értelme Magyarországon a politikai újságírásnak. (Nem összetéve sztend ő a pártpropagandával.). Az izgalom elmúlt, vissza lehet térni a klaviatúra kis hatásfokú püföléséhez … ” Széky János ( http://parameter.sk/ ) Ki állíthatja meg Orbánt ? „ Az Európai Unió nem, az uniós Bizottság sem, az Európai Néppárt meg f ő leg nem. A harcot otthon kell megvívni és a magyar választóknak otthon kell ő t félreállítani, úgy, ahogy történt ez Szlovákiában korábban Me č iarral . Bár sok uniós és külföldi intézménynek hivatali kötelességb ő l fel kell lépnie Orbán Viktor magyar miniszterelnök kormányának számos lépése ellen és még több esetben kellene erkölcsi és elvi okokból határozottan elítélni több cselekedetét, a külföld alapvet ő en mégis híján van az olyan eszközöknek, amelyek megállíthatnák Orbán ámokfutását … ” Gál Zsolt ( http://ujszo.com ) T ű a szénakazalban: a szlovákiai politikai kultúra „ Mi a közös az Oktoberfestben, a magyar államalapításra való megemlékezésben és a hol land parlamenti ülésszak kezdetében? Mindhárom komoly hagyományokkal bír és a társadalmi összetartást befolyásoló politikai kultúra részei, ami egyébként a szlovákiai demokrácia legnagyobb hiánycikke. Gyakran hangzik el a hazai politikusoktól és elemz ő kt ő l : a szlovákiai politikai kultúra min ő sége kritikán aluli. Ám azt egyáltalán nem taglalják, hogy mit is értenek e meghatározás alatt. Legtöbbször a parlamentben tapasztalt viselkedésekre és a sajtóra vonatkoztatják – tévesen. A kommunikációs